Újabb turnéra
indulunk kedvenc androidunkkal, Milával. Ki is Mila valójában? Hogyan és miért
alkották meg? Ki áll az ő oldalán és ki van ellene? Rengeteg kérdésre kell
választ kapnia főszereplőnknek, és mi elindulunk vele, hogy felkutassuk őket.
Nektek ennél
egyszerűbb feladatotok lesz a nyereményjátékban. Csak egy kérdésre várunk
választ: Tema Hunter vagy Team Lucas?
Kiadó:
Könyvmolyképző
Oldalszám: 392
oldal
Fordító: Fazekas
Sándor
Anyja halála után senki sem maradt, akiben
Mila bízhatna, kivéve egy fiút, akit azonban alig ismer. Hunter Lowe az
egyetlen ember, akitől segítséget kérhet, és akinek ő igazán fontos.
A srácnak azonban fogalma sincs róla, hogy
ki – vagy mi – is Mila valójában. A lány nem képes felfedni a titkát előtte,
mert nem akarja elveszíteni az utolsó kapcsolatát is a hétköznapi léttel.
Hunter mit sem sejtve csatlakozik hozzá, amikor Mila fel akarja kutatni Richard
Gradyt, akiről úgy gondolja, tudhat valamit bonyolult múltjáról.
Az igazság felé vezető út veszélyesebb, mint
eddig bármikor. Nem csak Holland tábornok, a Vita Obscura is Mila hollétét
kutatja, így a lánynak újonnan felfedezett android képességeire kell
hagyatkoznia, hogy megvédje magát és Huntert a fenyegető veszélytől. Ám azzal,
hogy elfogadja lénye gépi mivoltát, saját emberi valóját kérdőjelezi meg –
valamint Hunter igazi indítékait.
A fiúét, akibe reménytelenül szerelmes.
A Mila 2.0 sodró lendületű és lebilincselő
második része az utolsó betűig izgalomban tartja az olvasót.
Mi? Nem, nem, nem, nem, nem. Itt nem lehet
vége, ezt nem csinálhatják velem, ez emberkínzás! – ez volt az első, ami
végigfutott az agyamon, amikor elolvastam az utolsó oldalt is. Én sok
függővéggel találkoztam, elég könyvön (és sorozaton) vagyok túl ahhoz, hogy
tudjam ezt kezelni. De vannak azok az esetek, amikor olyan kegyetlen módon,
akkora dózisban kapom, hogy kiborul a bili. Debra Driza regénye pont ilyen. Az
első rész után nem számítottam erre. Mielőtt azonban nagyon beleélném magam a
nagy kifakadásba, veszek egy nagy levegőt… és beszélek a könyvről.
Azért szerettem
az első részt, mert annak ellenére, hogy YA, és van benne szerelmi szál, tudott
újat mutatni. Abban a kötetben még csak nem is jöttek elő annyira az unalomig
ismételt elemek, mert az egész azzal volt tele, hogy menekültek Holland elől,
aki szét akarta szedni Milát. Mindenesetre a kötetnek sikerült elkapnia,
úgyhogy vártam a folytatást. Ó, bár vártam volna még… (de ennek még mindig
nincs itt az ideje). És most figyelmeztetek minden kedves ide tévedőt, hogy aki
még nem olvasta az első részt, az gyorsan nyomja meg a kis piros x-et a jobb
felső sarokban, mert mindent el fogok belőle spoilerezni. Köszönöm a figyelmet!
 |
| Az írónő |
Tehát ott
tartottunk, hogy Mila anyukája meghalt (mit mondtam a spoilerekről? vessetek
magatokra), a lány meg épp a tengerparton múlatja az időt Hunterrel. Na jó, nem
is annyira múlatja, csak kétségbeesésében nem tudott hirtelen kihez fordulni.
Együtt szelik át az országot, hogy megtaláljanak egy embert, aki segíthet
Milának. Persze a Mila nem akarja elmondani Hunternek az igazságot (miért is
akarná, én sem akarnám), és a mindenféle kitalált hazugságból később jó nagy
bonyodalom lesz.
Ez kicsit
ironikus lesz, de pont azért szerettem Milát ebben a részben, amiért általában
a női főszereplőket utálni szoktam ebben a műfajban. Pasidráma! Jó, azt
elismerem, hogy az írónőnek csak egy icipicit kellett megerőltetnie magát, nem
kellett sokkal bonyolultabban írnia, mint egy egyszerű romantikus sztori nyálas
részéről lenne szó, de teljesen beleéltem magam abba, hogy Mila most egy olyan
android, aki sokáig hitte magáról azt, hogy ember, és épphogy hozzászokott a
tényhez, hogy ő egy robot, de még mindig emberként érez. Szerintem ez
zseniális. Viszont az érdekes, én hogy reagáltam Mila gondolataira. Azt hiszem,
túl sok hasonló könyvet olvastam, és ez lehet a probléma gyökere. Mila az
elején csak élvezi, hogy Hunter vele van, és bár tudja, hogy el kell majd
válniuk a fiú biztonsága érdekében, nem gyanakszik rá. Én minden egyes kis
rezdülése mögött valamit sejtettem, biztos, hogy a rosszfiúkhoz tartozik,
minden túlságosan összefügg, mindig ez szokott lenni, tuti, kiderül róla. Aztán
meg valami miatt Mila elkezdett rá gyanakodni, én akkor meg már túl
egyértelműnek találtam, és utána nem is gyanúsítottam. Aztán Mila próbálta
magát meggyőzni, hogy nem igaz, akkor újra gyanakodtam. Nevezzetek hülyének, de
komolyan, az ilyen jellegű sztorikban mindig kiderül a helyes srácról, hogy nem
az, akinek gondoltuk, ezért vagyok így bekötve.
Hunter jó srác.
Azon felül, hogy a könyv felében túl gyanús volt, a másik felében meg túl naiv,
nagyon aranyos, okos, ráadásul imádja a mangákat és a béna tévésorozatokat.
Most komolyan, hogy lehetne ez a pasi nem cuki? De mégsem ő A pasi számomra
ebben a sorozatban.
Lucas, a kocka fiú
legyőzi. A kockák mindig győznek. Lucas ebben a részben fájdalmasan keveset
szerepelt, de van egy olyan gyanúm, hogy a folytatásban ő lesz többet. Már az
első részben is nagyon megkedveltem, és alig vártam, hogy újra feltűnjön, és
azért hiába olyan kegyetlen a vége, mégis ott van Lucas, amit nem lehet
figyelmen kívül hagyni.
Hogy a
cselekményről is ejtsek pár szót: lerágtam a körmöm. Ha kivesszük a nyálat meg
Mila agybajait (ami egyébként, mint mondtam, nem is idegesített), akkor egy
iszonyú pörgős, akciódús kötetet kapunk, tele néha kiszámítható, de azért meglepő
fordulatokkal. Legjobban az utolsó negyedét élveztem, amikor majdnem el is tört
a mécses, de azért mégsem, és nagyon kreatívra sikerült.
Attól
függetlenül, hogy ebben a kötetben több szerepet kap a romantika, nem tetszett
kevésbé. Sőt, talán egy kicsit jobban is, és rengeteg elvarratlan szál van még,
amire kíváncsi vagyok. NEM IS BESZÉLVE A VÉGÉRŐL! Elnézést, hogy kiabálok, de
MI VOLT EZ? Mi… hogy… hogy gondolhatja az írónő, hogy egy ilyen nagyon-nagyon
nem befejezett jelenettel hagyja abba a könyvet? Milyen univerzumban tekinthető
ez elfogadhatónak? És úgy gondolja, hogy ez így teljesen rendben van, ezek után
várjak még vagy egy évet a folytatásra? Uwááá, nagyon dühös vagyok.
Most, hogy ezt
kiadtam magamból, összegzem: nagyon tetszett ez a rész, és most azonnal kérem a
folytatást. Akinek tetszett az első rész, az kurvára ne olvassa el a másodikat,
amíg ki nem jön a harmadik, mert meg fog halni. Én szóltam.
Kedvenc
karakter: Mila, Lucas
Ami legjobban
tetszett: Mila android-ember küzdelmei és az utolsó negyed
Ami nem
tetszett: a függővég és néha Mila is az idegeimre tudott menni
Értékelés: 4,5/5
Lucas Webb
Lucas egy fiatal
srác, aki Hollandnak dolgozik, de mielőtt elítélnétek őt azért, mert a gonosz
oldalon áll, hadd mondjam el, hogy Lucas jó fiú. Vörösesszőke haja van, ami
általában kócos, és aranybarna szeme mohazöld és kék cirmokkal. A Massachusetts
Technológiai Intézettől került a katonai bázisra, és éppen a kutatóévét tölti a
helyen, ezért is lehet, hogy olyan fiatalon került be. Amikor találkozik
Milával, a feladata az, hogy felügyelje a próbákat és ellenőrizze a
javításokat. Szóval Lucas kocka, ahogy már mondtam, és nagyon ért a gépekhez,
ezért Milához is. Lenyűgözi a technika, és habár Mila szemszögéből látunk
mindent, tudni lehet Lucasról, hogy először csak tudomány miatt érdekli a lány,
de miután megismerkednek, rájön, hogy Mila valójában pont olyan, mint
akármelyik tizenhat éves lány. Ezért is segít aztán neki.
Ha esetleg ez
még nem nyűgözött volna le benneteket, elárulom, Mila hogyan látta őt első
alkalommal:
„Ehelyett egy
másik fiatalember jelent meg a nyílásban: gyűrött fehér ingben, lazára kötött
nyakkendőben, szürke nadrágban, melynek bal szárán lógott a hajtóka. A srác a
megfigyelőablakból.
Lucas Webb.”
„Lucas zsebre
dugott kézzel megállt az ajtónyílásban. Maga volt a megtestesült nyugalom. Ez a
látszat azonban összetört, amikor az ajtó csukódni kezdett, és megütötte a
karját, mire meglepetésében megeresztett egy káromkodást, majd bebotorkált a
szobába.
Megengedtem
magamnak egy kárörvendő kis mosolyt, viszonzásképpen a korábbi viselkedéséért.
A vér az arcába
szökött, és megfestette egyébként sápadt bőrét, ami arra utalt, hogy zavarban
van, de állta a tekintetemet. Sőt, elindult felém. A homlokán töprengő ráncok
jelentek meg, mintha egy talányos feladvány lennék.
Nem úgy járt,
mint egy katona. Mindig a jobb lábára nehezedett, a balt pedig húzta. A
bakancsa is más volt, mint a többieké, vastagabb talpú, és a balon egy kicsit
billegett, mintha egyenetlen felületre érkezne. Ezek alapján nehezen tudtam
elképzelni, hogy katona. Túl sem élt volna egy alapkiképzést.
Mégis itt volt,
és ő felügyelte a próbákat. Számomra ez volt a lényeg.”
„Jól megnéztem
magamnak, miközben furcsa járásával az ajtóhoz vezetett. Magas volt –
száznyolcvanöt centi –, langaléta alkat, teljesen más testfelépítésű, mint a
jókötésű katonák, akiket láttam.”
Nyereményjáték
Ahogy már a
bevezetőben is olvashattátok, ezúttal egy nagyon egyszerű játékkal készültünk.
Valójában egy
rövid közvélemény-kutatás a játék. Egyetlen kérdésre várjuk a választ: Team
Lucas vagy Team Hunter? Ti melyik srácot látnátok szívesebben Mila oldalán?
Hogy segítsünk
kicsit a választásban, az állomásokon rövid leírást is találtok a két
versenyzőről!
A végén az eredményt
is eláruljuk! Egy szerencsés szavazó pedig egy Renegát példánnyal lesz
gazdagabb.
Fontos!
További pontokat szerezhettek Facebook oldalaink meglátogatásával, de a két fiú
között választani kötelező!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre
postáz, a nyertesek jelentkezését az értesítő e-mail utána 72 órában várjuk,
ellenkező esetben új nyertest sorsolunk!
A turné további állomásai:
04.30. -
Bibliotheca Fummie
05.02. - Always Love a Wild Book
05.04. - Deszy könyvajánlója
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése