Karen T. Blythe: Romok (Kolónia 1.)

 
Mindig öröm egy újonnan felfedezett írót bemutatni, főleg ha magyar az illető. A Karen T. Blythe néven publikáló írónő első regényét mutatjuk be nektek egy blogturné keretein belül.

Kövessétek velünk a turnét, és a sok érdekesség mellett még nyerhettek is. Reméljük, megszeretitek annyira a történetet, amennyire mi.

Kiadó: Magánkiadás

Oldalszám: 423 oldal

Az írónő facebook oldala

A nem túl távoli jövőben a Föld népessége az éhezés miatt alaposan megcsappan, Amerika kolóniákra bomlik, az életben lévőknek minden egyes falatért meg kell küzdeniük. Jael az anyjának segít, hogy öccse nyugodtan tanulhasson.

Egy nap megjelenik a városukban a híres énekes, Zerah, hogy egy segítő turné keretein belül koncertet adjon. A véletlen folytán találkozik össze Jaellel, ám ez egy életre változást hoz mindkettejük számára.

Vajon ez több lesz, mint egy egyszerű fellángolás? És ha igen, a kapcsolatuk túléli a buktatókat?

Egy igazán szép romantikus történet egy nagyon nehéz világban.

A fülszöveg elég bénának tűnt, de már megtanultam, hogy ne hallgassak fülszövegre, és egyébként is disztópia, amit imádok, meg éhezés és szerelem, és majd jön egy főhősnő, aki megment mindenkit, és még össze is jön a helyi menő csávóval, és de jó lesz. Oké, lehet, hogy kicsit túl sok volt a disztópiából. Szóval az első könyves írónő regénye is ezt a mintát követi, és kicsit érezni lehet, hogy még első könyves, és hogy ez egy trilógia bevezető része.

A történetben éhezés van és nyomor, mert ez egy disztópia, és annak kell lennie, ez a törvény, kész. A harmadik világháború minden ember életét tönkretette, az ország kolóniákra bomlott, mindenki magának gondoskodik a kajáról, szóval ha tudsz földet művelni, jó neked, ha nem, megszívtad. Persze azért a kolónián belül gondoskodnak egymásról az emberek, de ritkán kerülnek kapcsolatba más Kolóniákkal. Aztán meg ott van az elnök, aki látszólag csak mereszti a seggét, és tök jól él, és semmit nem tudunk róla, mivel E/1, és Jael még csak nem is találkozott vele.

Ezzel el is érkeztünk a szereplőkhöz. Jael elsőre ilyen tipikus YA főszereplő lánynak tűnik. Mert az is, semmi egyediség nincs benne, de legalább van humora, és iróniája. Na jó, igazából többször nevettem a megszólalásain, de olyan sablonos „fel kellett magam vérteznem a rossz életkörülményeim miatt, hogy meg tudjam magam védeni”- típusú iróniája van. Amit attól még szeretek, csak hát na. Oké, elsőkönyves szerző.

Zerah kék szemű, fekete hajú, pont az esetem lenne a srác, ha nem lenne ennyire nyálas. Jael helyében mondjuk én biztos tócsává olvadtam volna a lábai előtt, de könyvben olvasva sose bírtam a túl nyálas fiúkat. Cuki meg minden, és azért meg tudom érteni Jael érzéseit is, még ha olyan ellentmondásosak is néha, de ember, szedd össze magad, és keresd meg a golyóidat. És igen, voltak még mellékszereplők is, pont annyit foglalkozok velük, amennyit a könyvben is szerepeltek, lépjünk is tovább.

Nagyon kíváncsi voltam a világ felépítésére, mert egy disztópiánál ugye nagyon sok áll vagy bukik ezen. Így az első kötetben azt mondom, hogy ez így oké, amennyiben a következő részekben még jobban ki lesz fejtve, mert kaptunk egy kis bevezetést, és elsőre ugyan furcsának tűnhet, hogy éhezés van, de egy srác meg rocksztár, és koncertet ad mindenfelé, de ez tök jól meg van magyarázva, és abszolút nem lóg ki. Tudom, én is meglepődtem. Viszont elég sok a lyuk és lenne egy csomó kérdésem, amire nagyon remélem, hogy kapok választ a folytatásokban.

A stílus teljesen rendben volt, nem ájultam el tőle, de rossz sem volt, olyan átlagos. Volt benne leírás is, aminek különösen örültem. Viszont negatívumként emlegetném fel, hogy ez egy disztópia, tehát azért kellene foglalkozni azzal, hogy mindenkinek szar, az Elitnek meg jó, és haladni kéne előre, hogy ez a harmadik kötetre valahogy változzon (vagy csak nekem vannak túl nagy elvárásaim egy disztópia felé), és itt nem sokat foglalkoztunk vele. Jaelnek – aki a főszereplő lány, tehát feltételezem, ő menti meg majd a világot – nem sok jó ötlete volt arra nézve, mit tenne, ha ő lenne hatalmon. De Zerahnak sem. Abból a szempontból kicsit csalódott vagyok, hogy a romantikus szálon volt a hangsúly, többet vártam.

Ennek ellenére viszont nagyon élveztem az olvasást, valahogy beszippantott, és nem lett tökéletes, de sikerült megfognia, ezért várom a folytatást. Meg arra is kíváncsi vagyok, fog-e fejlődni az írónő a jövőben.

Kedvenc karakter: Jael

Ami legjobban tetszett: Jael beszólásai

Ami nem tetszett: kevés volt a világfelépítés

Értékelés: 4/5

Idézetek a könyvből

„Nincsenek hősök. Kihaltak...”

„- Örökké nem eshet - mondta megnyugtatólag.

- Ebben a poros kisvárosban amúgy sem szokott esni - feleltem fanyarul.”

„-Ti, tehetős népek, azt hiszitek - feleltem szememet forgatva -, mindent megkaphattok…

- Nekem nem a minden kell, hanem te - azzal közelebb lépett és ajkával belém fojtotta a szót.”

„- Kár, hogy ehhez a kinézethez - mértem végig tetőtől talpig -, ész nem párosul.”

„- Azt hiszed, nem tudom, mire megy ki ez az egész?

- Na mire?

- El akarsz csábítani - vetett rám egy olyan pillantást, amitől a térdeim össze akartak csuklani.”

„Az áram megléte luxusdolog egy olyan helyen, ahol azon kell aggódni, mit eszünk másnap.”

„– Ő is csak egy az Elit tagjai közül, elhiheted nekem, hogy rohadtul nem érdekli, mi történik veled vagy velem.

– Én azért ezt cáfolnám – szólalt meg hirtelen az általam túlságosan is jól ismert, bársonyos hang a hátam mögött. – Nagyon is érdekel, mi van veled.”