Debra Driza: Renegát (Mila 2.0 2.)


Újabb turnéra indulunk kedvenc androidunkkal, Milával. Ki is Mila valójában? Hogyan és miért alkották meg? Ki áll az ő oldalán és ki van ellene? Rengeteg kérdésre kell választ kapnia főszereplőnknek, és mi elindulunk vele, hogy felkutassuk őket.
Nektek ennél egyszerűbb feladatotok lesz a nyereményjátékban. Csak egy kérdésre várunk választ: Tema Hunter vagy Team Lucas?

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 392 oldal
Fordító: Fazekas Sándor

Anyja halála után senki sem maradt, akiben Mila bízhatna, kivéve egy fiút, akit azonban alig ismer. Hunter Lowe az egyetlen ember, akitől segítséget kérhet, és akinek ő igazán fontos.
A srácnak azonban fogalma sincs róla, hogy ki – vagy mi – is Mila valójában. A lány nem képes felfedni a titkát előtte, mert nem akarja elveszíteni az utolsó kapcsolatát is a hétköznapi léttel. Hunter mit sem sejtve csatlakozik hozzá, amikor Mila fel akarja kutatni Richard Gradyt, akiről úgy gondolja, tudhat valamit bonyolult múltjáról.
Az igazság felé vezető út veszélyesebb, mint eddig bármikor. Nem csak Holland tábornok, a Vita Obscura is Mila hollétét kutatja, így a lánynak újonnan felfedezett android képességeire kell hagyatkoznia, hogy megvédje magát és Huntert a fenyegető veszélytől. Ám azzal, hogy elfogadja lénye gépi mivoltát, saját emberi valóját kérdőjelezi meg – valamint Hunter igazi indítékait.
A fiúét, akibe reménytelenül szerelmes.
A Mila 2.0 sodró lendületű és lebilincselő második része az utolsó betűig izgalomban tartja az olvasót.

Karen Akins: Időhurok (Időhurok 1.)


A Gabo kiadó jóvoltából megjelenik Karen Akins időutazós sorozatának első kötete, az Időhurok. Ennek örömére, öt blogger teszi közzé véleményét a könyvről és néhány érdekességet is megtudhattok a történettel kapcsolatban.
Sőt, ha játszotok, akkor nagy eséllyel megnyerhetitek a kiadó által felajánlott három példány egyikét!

Kiadó: Gabo
Oldalszám: 332 oldal
Fordító: Heinisch Mónika

A tizenhat éves Bree Bennis olyan iskolába jár, ahol az időutazás kötelező tantárgy, és szó szerint veszik a történelmi kirándulásokat. Miután háromszor is kudarcot vall a XXI. századba tett félévi küldetésén, mert véletlenül túszul ejt egy fiút, már az ösztöndíja forog kockán.
Amikor visszaszökik a múltba, hogy hallgatásra bírja a fiút, nem megy elég messzire: Finn közben három évvel idősebb lett, ráadásul meg van róla győződve, hogy szerelmesek egymásba Bree-vel, vagyis a lány jövőbeli énjével, aki közel sem tartja olyan elviselhetetlennek. Még tovább bonyolódik a helyzet, amikor Bree akaratán kívül magával viszi Finnt a XXIII. századba, majd rájön, hogy valaki üldözi, aki nem csak őt akarja tönkretenni, hanem a múltat, a jelent és a jövőt is.


A. M. Aranth: A Liliom Kora


Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 140 oldal

A Város otthon, béke, biztonság.
Lily, amióta az eszét tudja, a Városban élt. A Város volt hazája, táplálója és élete. Egy nap azonban, amikor rejtélyes emberek rabolják el, rá kell döbbennie, hogy a mélyben a Város szörnyű titkokat rejt: az utcák kövei alatt, a dübörgő gőzgépeknél és kavargó csatornajáratoknál is mélyebben iszonyatos sötétség lapul, amellyel egyedül ő veheti fel a harcot.
Vincent mindent elvesztett. A lány, akiért az életét is odaadná, eltűnt. A nyomozás során a férfi mindennel és mindenkivel szembeszáll, hogy visszakaphassa – közben nem is sejti, hogy ellenségei már rég kivetették hálójukat, és minden lépés csak közelebb viszi a végzetéhez.
Közben megállíthatatlanul közeledik újév napja, egy új korszak hajnala, amikor a Város acél szíve lángra lobban és ünneplő embertömegek lepik el a ködlepte utcákat. És egyikük sem tudja, hogy közben éhes szempárok milliói, mint megannyi csillag pislognak a Városra a külső sötétségből.
Mert a Város már nem csak otthon és béke, hanem egy ősi, titkos háború frontvonala, amely egész világok sorsát dönti el.

Könyvfesztivál 2015

Évek óta járok a Könyvfesztiválra, pontosan nem tudnám már megmondani, mikor voltam kint először, de jó régen volt. Legtöbbször már első nap kimegyek, és egész hétvégén ott lézengek, a kiadóknál dolgozó emberek agyára megyek, aztán szomorúan hazakullogok, hogy vége. Na, ez idén nem így volt, már csak azért sem, mert én is része lettem a dolgozó népnek, még akkor is, ha jelenleg munkanélküli vagyok. Ennek apropóján döntöttem úgy, hogy akkor csak szombaton meg vasárnap megyek ki, mert akkor csak kétszer kell kifizetnem az amúgy is levásárolható belépődíjat, de amikor csütörtökön láttam a képeket, amiket a kiadók raktak fel, hiába tudtam, hogy alig vannak, úgy döntöttem, pénteken muszáj leszek kilátogatni.
Első utam a Könyvmolyképzőhöz vezetett, mivel ők voltak ott a bejáratnál, és amikor megláttam az ismerős arcokat, le is ragadtam rögtön. Nem sokkal később haladtam még körülbelül 10 métert, ahol is megtaláltam a Fumax és a Főnix Könyvműhely kiadó közös standját, úgyhogy gyorsan beszereztem egy adag recenziót, és addig álltam ott, amíg Petinek sikerült rábeszélnie mégegyre, de legalább kaptam bele pillangót karddal. Vettem egy Marsit, és amikor lehajoltam a pénztárcámért, hirtelen megláttam, hogy a Menedék csak egy ezres, úgyhogy azt még gyorsan rádobtam. Átbattyogtam a két lépéssel arrébb lévő Ad Astrához, és az utolsó Hannu mellé még hozzátettem egy szépséghibás Harmóniát. Erre a napra meg is voltam a vásárlással, és akkor még semmit nem láttam a fesztiválból. Találkoztam a barátaimmal, egyszer körbejártunk, aztán fűben ücsörögtünk az idő nagy részében. Valamint elkaptam pár Tolkien cosplayest egy fotóra.

A szombat sem telt el nagyon másképp, leginkább csak az ismerősökkel találkoztam, vettem Jeffitől két könyvet, néha mentem egy-egy kört, illetve pár emberrel dedikáltattam (és aznap jöttem rá, hogy tök elfelejtettem, hogy nekem van egy Holló hatalmában című könyvem, amit el is vihettem volna, de abban a pillanatban fogalmam sem volt, melyik dobozban van éppen – avagy éljen a költözés). Mivel a nap felében csak ültem a bejárat melletti szabad területen, kevesebb emberrel futottam össze, mint az előző években, de ez most jó is volt. Deszyvel, Ramival és Schesztivel nevettünk együtt, miközben mindent megtettem azért, hogy Eszti lábáról lelopjam a gyönyörű TFioS-os tornacipőt. Később befutott még Mazsi is, és több molyossal is összefutottam a nap során, de ez végre nem egy olyan év volt, hogy fel-alá futkostam, mert egyszerre kellett volna több helyen lennem. Hatkor felmentünk a Vörös Pöttyös eseményre, amit megint Józsi tartott meg. Ismételten nagyon jó előadást hozott össze, és most végre sok újdonságot is megtudhattunk például a borítókészítésről vagy a tördelésről.
Este megittunk még egy sört egy jó nagy társasággal, akik közül nagyon-nagyon sok embert nem ismertem, de jól elbeszélgettünk. Kiderült, hogy sokkal kisebb a világ, mint gondoltam volna, és nagyon sokan laknak Pesterzsébeten.

Vasárnap már háromnegyed tízkor sorba álltam a bejáratnál, hogy a YA fantasy irodalomról tartott előadásra jó helyet sikerüljön foglalni. Buglyó Gergely, Lakatos István valamint Holló-Vaskó Péter (vagyis A. M. Aranth) sok érdekes dolgot elárult a műfajról, az írásról és a könyvekről, úgyhogy érdemes volt korán kelnem. Ezen a napon is a szokásos helyen táboroztunk, vettem még két könyvet az Ad Astrától, mert olcsók voltak, anyának egy ajándékot sikerült beszereznem, és még dedikáltattam is (aztán majd később elkérem tőle, mert engem is érdekel), valamint este átvettem még pár recenziós könyveimet. A napom azzal telt, hogy Deszyt próbáltam ébren tartani két dedikálás között, vagy amikor épp nem fotózott, mentem egy kört, bandáztam az ismerősökkel. Miután rájöttünk papirzsepivel, hogy lemaradtunk a fantasy-scifis előadásról, mert szóval tartottak minket, elmentünk a KFC-be kajálni, visszafelé pedig találtunk egy boltot a Millenárison, ami úgy nézett ki, mintha a Charlie és a Csokigyár egyik díszletébe csöppentünk volna. Estére megint hívtak sörözni, és úgy voltam vele, hogy nem biztos, hogy jót tenne ha az addigra elért zombi-üzemmódra alkoholt innék, de kiderült, hogy a sör mindenre gyógyír.

Idén nem vártam annyira a Könyvfesztivált, számomra nem volt túl sok érdekes előadás vagy dedikálás, mégis nagyon jól telt, annyira jól éreztem magam, mert volt kivel beszélgetni, elhülyéskedni az időt. Ráadásul ez volt az első könyvfesztiválom, amikor végre nem úgy mentem oda, hogy csak egy könyvet veszek, hanem még az erre szánt pénzkeretemet is jól túlléptem, még sincs bűntudatom. Mert megérdemlem.
Arról már nem a Könyvfesztivál tehet, hogy ilyen baromi unalmasan tudok beszámolni az élményeimről, úgyhogy őszinte részvétem annak, aki ezt végigolvasta.

Tara Sivec: Életek és édességek (Csokoládéimádók 2.)


A Könyvmolyképző jóvoltából megjelenik Tara Sivec szókimondó és vicces Csábítások és csemegék című sorozatának második része. Claire, Carter és Gavin együtt élik mindennapjaikat, mint egy átlagos család. Carter viszont nagy dologra készül, szeretné megkérni Clare kezét és minden probléma innen indul…
Öt blogger állomásán olvashattok a könyvről és ha játszotok, tiétek lehet akár a három nyereménykönyv egyik példánya!

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 272 oldal
Fordító: Farkas János

Carter, Claire és a banda visszatér, és készen állnak, hogy elkezdjék közös életüket. De vajon tényleg készen állnak?
Túl egy pokoli leánybúcsún, pornófüggőségen, zsemle-baseballon és egy elrontott lánykérésen, túl azon, hogy rájönnek, mindkettőjük családja csupa sültbolondból áll, Carter és Claire végül elkezdi megkérdőjelezni a köztük lévő kötelék erősségét.
Vajon a barátaik csak tovább rontják a helyzetet kellemetlen megjegyzéseikkel és kotnyeleskedésükkel, vagy meggyőzik a párt, hogy a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” néha tényleg kezdődhet sörponggal is?

Szilágyi Zoltán: Acélgólem (Káoszszív 1.)


Egy igazi első világháborús steampunk világba nyerhetünk betekintést Szilágyi Zoltán könyvében, amiben nem kell a világot megmenteni, csak egy Acélgólemet kell megállítaniuk, ami közel ugyanolyan nehéz feladat. Tartsatok velünk ezen a világokat átívelő háromállomásos miniturnén, fejtsétek meg a jeleket és nyerjetek.

Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 156 oldal

Történetünk kezdetén az első világháború sújtotta Angliában találjuk magunkat. Dr. Cole, a rejtjelek avatott szakértője, egy bombázás során elveszítette családját, amit képtelen feldolgozni. Gyógyszerek okozta kábulatban telnek egyhangú napjai a Queen Mary katonai kórház zártosztályán. Egyetlen társasága Amram, az izgága órásmester, aki miniatűr szerkezetek megépítésével szórakoztatja magát és sorstársait.
Amikor Bransford parancsnok és Jabari közlegény átlépik a kórház küszöbét, Cole és Amram hamarosan az „Acélgólem” utáni hajsza kellős közepén találják magukat. A kis csapat a belga Lord Pottsal kiegészülve átvág a borzalmakkal teli frontvonalon, hogy elérje célját… ám hamarosan kiderül, hogy a gólem csupán aprócska darabja a szférákon átívelő kirakósnak.
A Kedves Olvasó a Káoszszív sorozat első kötetét tartja a kezében, amelyben Szilágyi Zoltán olyan gőzzel és acéllal hajtott világokba kalauzolja, ahol senki sem az, akinek először hisszük, vagy akinek ők hiszik saját magukat. A steampunk kedvelői számára igazi csemegét jelent majd a történet, ahol a káoszszívek birodalmakat teremtenek, vagy taszítanak pusztulásba.

Alice Hoffman: Gyönyörű titkok múzeuma


Alice Hoffman újra elvarázsolja a Maxim Kiadó olvasóit! A galambok őrizői után ismét egy nagy sikerű történet jelenik meg a kiadó gondozásában a Gyönyörű titkok múzeuma. Ezúttal a múlt század huszas éveibe visz a szerző, hogy egy New Yorkban játszódó szenvedélyes szerelemről meséljen a tőle megszokott misztikus, varázslatos hangon. Kövessétek a blogturné öt állomását, melynek során sok érdekesség derül ki a könyvvel kapcsolatban, és szokás szerint három nyereménykönyv is gazdára talál a kiadó jóvoltából.

Kiadó: Maxim
Oldalszám: 356 oldal
Fordító: Bozai Ágota
Molyos adatlap

A történet New York-ban játszódik a huszadik század mozgalmas első két évtizedében. Két nagyon különböző ember szenvedélyes, feszültségekkel teli szerelmi története. Helyszín: Coney Island. Coralie Sardie a Gyönyörű titkok múzeuma nevű mutatványosház tulajdonosának lánya. A parti sétány melletti intézményben a lelkes közönség furcsa lényeket tekinthet meg. A kitűnő úszó Coralie apja „múzeumában” sellőként szerepel más furcsa lények, a Farkasember, a Pillangólány és a százéves teknős mellett. Egy éjjel Coralie megpillant egy nagyon helyes fiatalembert; a férfi a holdfényben fákat fotografál a Hudson folyó mentén. A fotográfus Eddie Cohen; orosz emigráns, aki elhagyta közösségét és szabósegédi munkáját. Amikor Eddie a hírhedt Triangle gyár tűzesetét fényképezi, egy fiatal nő eltűnésének titokzatos ügyébe keveredik.


Elizabeth Bear: Szellemek hegyei (Végtelen Ég 1.)


Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas birodalom, ahol minden éjjel száz hold kelt fel. Ez a világ elmúlt, és már csak néhány hold maradt. A Blogturné Klub bloggerei összefogtak, hogy elkísérjék útján az egyik utolsó megmaradt vaskarikás holdat, Temurt.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: ??? oldal
Fordító: Farkas János

Valaha száz hold kelt minden éjjel Éjanyánkkal szerte a Végtelen Égen. Valaha száz fia és unokája volt a Nagy Khagannak, a sztyeppék urának, kinek birodalma a világ egyik szélétől a másikig ért. Mára viszályok szította lángokba borult a birodalom és Temur vasholdja világít már csak maroknyi társával a Végtelen Égen.
Temur visszatért a csatamezőről, ahol magára hagyták, hogy meghaljon. Szerte körülötte testvérei és rokonai elesett serege hevert, akik egymással harcoltak a Khaganátus uralmáért. Temur a vér szerinti jogos örököse nagyapja trónjának, de nem ő a legerősebb trónkövetelő. A száműzetésbe vonulás jelenti az egyetlen reményt, hogy megmeneküljön kegyetlen unokatestvérétől.
Samarkar, a hajdani hercegnő Tsarepheth varázslói Fellegvárának ezer lépcsőfokát hágja meg. Ő volt a Rasan Birodalom örököse, amíg az apja fiút nem nemzett egy új asszonynak. Ekkor elküldték feleségül Song hercegnek, de házasságuk véres háborúba torkollott. Most lemondott minden világi hatalmáról, és a mágusok varázserejét kutatja.
Ők ketten szövetkeznek a titkos szekta ellen, mely oly gondosan uszította egymásnak és taszította háborúba a Celadon-tengely birodalmait fortéllyal, megtévesztéssel és varázslattal.


Cora Carmack: Szakítópróba, Összpróba (Szakítópróba 1; 1,5)



Szakítópróba
Kiadó: Content 2 Connect
Oldalszám: 220 oldal
Fordító: Lukács Andrea

Szüzesség.
Bliss Edwards hamarosan végez a főiskolán, de még nem veszítette el. Mivel megelégelte, hogy már csak ő szűz a barátai közül, elhatározza, hogy a lehető leggyorsabb és legegyszerűbb módon fogja orvosolni a problémát: egy egyéjszakás kalanddal. A dolog azonban nem úgy sül el, ahogy tervezte. Pánikba esik, és faképnél hagy egy elképesztően helyes srácot meztelenül az ágyában, ráadásul olyan indokkal, amit senki sem venne be.
És ha ez még nem lenne elég kínos, amikor megérkezik az utolsó félévének első órájára, döbbenten ismeri fel az új tanárát. Őt hagyta ott nyolc órával korábban meztelenül az ágyban…
Cora Carmack egy huszonegynehány éves író, aki huszonegynehány évesekről ír. Sok mindennel foglalkozott már életében. Volt unalmas munkája (pl. egy hipermarketben), izgalmas munkája (pl. színházban), stresszes állása (pl. tanárként) és álommunkája (pl. az írás). Imádja a színházat, az utazást és bármit, ami megnevetteti. Szereti a szereplőit a lehető legképtelenebb helyzetekbe hozni, és miközben segít rajtuk, megpróbálja őket összeboronálni valakivel. Hiszen a kétbalkezes embereknek is szükségük van szerelemre…

Összpróba
Kiadó: Content 2 Connect
Oldalszám: 112 oldal
Fordító: Lukács Andrea

(Spoileres az első részre nézve.)
Garrick Taylor és Bliss Edwards sikeresen megtalálta a boldogságot egymás mellett egy kissé… khm… rázós indítás után. Ehhez képest már gyerekjáték lesz megismerkedni a szülőkkel, nem igaz?
Attól kezdve azonban, hogy a repülőgépük leszáll Londonban, újabb és újabb bökkenők jelentkeznek: egy rosszalló anyósjelölt, számos (többnyire) jelentéktelen galiba, és rájönnek, hogy talán mégsem készültek fel még annyira a közös jövőre, mint gondolták.
Mint kiderül, a szerelmet megtalálni sem könnyű, megtartani azonban még nehezebb.

Még egy NA, de esküszöm, hogy nem akartam elolvasni, csak belenéztem, hogy milyen, és mire észrevettem, már elolvastam belőle nyolc fejezetet. Pedig annyira nem is volt jó. Mármint egy limonádé, romantikus sztori, és nem is vártam annyira sokat tőle, de a Várok rád után azért nem volt valami nagy szám.
Rögtön úgy kezdődik, hogy a csajt már leütném. Egyébként a tanár-diák viszonnyal nincs semmi gondom, de mi a fenét izgul azon, hogy még szűz. Ez nem nagy dráma, és nem is gáz. Miért hiszik a mostani fiatalok, hogy szűznek lenni gáz? Az gáz, ha csak úgy odaveted az első embernek, aki szembe jön veled az utcán. Bliss egy idegesítő csitri. Nem is értem, hogy a főiskola utolsó évében hogy lehet valaki ilyen naiv és gyerekes. És állandóan problémázik valamin.
Garrick meg lehet, hogy cuki lenne az akcentusával, ha hallanám, de ezzel a kicsit ijesztő viselkedésével cseppet sem az. Nem baj, legalább illenek egymáshoz, mindketten elég idegesítőek. De ettől még szar a karakterek közötti interakció. Mert oké, hogy egy egyéjszakás kaland, de ettől még nem lesznek szerelmesek egymásba egy hét alatt. Azok csak a szexmegvonás jelei, az pedig nem összetévesztendő a szerelemmel. Nagyon nem mindegy. És akkor a pasi – figyeljetek a pasi, aki a kevésbé kötődő fél általában – egyből oda jut, hogy nem tud élni a lány nélkül. Hívjatok cinikusnak, de ezt nem veszem be.

Amúgy maga a könyv nem volt borzalmas. Persze, egy rakat hülyeséget tudnék még itt felsorolni, például szerencsétlen Cade-et, akiről csak a vak nem látja, hogy tök bele van esve Blissbe, persze Bliss nem tudja ezt, és utána ott szenvednek egy csomót, de hogy minek, azt nem tudom. Cade helyében már rég otthagytam volna a csajt a vérbe. Azt se tudom, mit eszik mindenki ezen a szerencsétlenen. Ja, szóval ott tartottam, hogy nem volt borzalmas, mert a csaj annyira szerencsétlen, hogy azon röhögtem, hogy mennyire béna. Mármint kitalál egy kamu macskát, csak azért, mert megijed a szextől, és ahelyett, hogy megmondaná, hogy „figyu, én még szűz vagyok”, inkább kínosabbnál kínosabb szituációkba keveredik. Ezek viszont nagyon viccesek voltak. Hogy is szokták mondani? Legszebb öröm a káröröm, itt meg aztán volt ebből bőven.
Aztán valahogy elolvastam a másfeledik részt is (és ez a bejegyzés innentől spoileres azok számára, akik az első részt még nem olvasták), ami már sokkal idegesítőbb, mert együtt vannak, és együtt szerencsétlenkednek, ami nem annyira vicces, és mintha mindketten még sokkal idegesítőbbek lennének, de legalább ott van London, ami szép és jó, de alig látunk belőle valamit. Nem mondanám, hogy van benne karakterfejlődés, de legalább a másfeledik részben nem szenvedett kétszáz oldalon keresztül azon, hogyan mondjon meg valamit, amit egyszerűen közölhetne is, mert semmi nincs benne.
Szóval nem rossz ez, limonádé, de ha valaki belekezd, ne számítson sok mindenre, vagy arra, hogy valósághű lesz, de agykikapcsolónak alkalmas.


Kedvenc karakter: Hamlet (a macska)
Ami legjobban tetszett: Hamlet
Ami nem tetszett: a karakterek közötti érzelmek felépítése
Értékelés: 3/5

Karen T. Blythe: Romok (Kolónia 1.)

 
Mindig öröm egy újonnan felfedezett írót bemutatni, főleg ha magyar az illető. A Karen T. Blythe néven publikáló írónő első regényét mutatjuk be nektek egy blogturné keretein belül.
Kövessétek velünk a turnét, és a sok érdekesség mellett még nyerhettek is. Reméljük, megszeretitek annyira a történetet, amennyire mi.

Kiadó: Magánkiadás
Oldalszám: 423 oldal

A nem túl távoli jövőben a Föld népessége az éhezés miatt alaposan megcsappan, Amerika kolóniákra bomlik, az életben lévőknek minden egyes falatért meg kell küzdeniük. Jael az anyjának segít, hogy öccse nyugodtan tanulhasson.
Egy nap megjelenik a városukban a híres énekes, Zerah, hogy egy segítő turné keretein belül koncertet adjon. A véletlen folytán találkozik össze Jaellel, ám ez egy életre változást hoz mindkettejük számára.
Vajon ez több lesz, mint egy egyszerű fellángolás? És ha igen, a kapcsolatuk túléli a buktatókat?
Egy igazán szép romantikus történet egy nagyon nehéz világban.