Borító leleplezés – A. M. Aranth: Oculus

Fülszöveg:

Mit tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba?

Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod, elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend.

A nevem Truth Dunn volt. Most már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus.

*

Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt?

Az én válaszom egyszerű. Én megpróbálnám kiszabadítani. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nyakig véres leszek közben. Akármit is kelljen tennem.

A nevem Aoi Kane. És én nem fogadom el, hogy itt ez a rend.

*

Mit tennél, ha tudnád, hogy az Ellenséged, az, akinek a levadászására mindent feltettél, ott van az orrod előtt? Hogy még csak nem is tudja, hogy a világon vagy? Hogy elképzelni is képtelen, hogy mérgezett nyílvesszőként rohansz felé?

Én nem várok. Lecsapok rá, és eltaposom, ahogy érdemli. Bele sem gondolok, hogy mit ránt magával a semmibe.

A nevem nem számít. De mától én vagyok itt a rend.

 

A könyv molyos adatlapja

Az író honlapja

Az Oculus Avalon utópisztikus világába kaluzolja el az olvasót: a szinte teljesen erőszakmentes, fejlett technológiájú civilizáció békében él. Avalonon tökéletesen megfér egymás mellett a kereszténység és a buddhizmus, a japán és az ír kultúra keveréke határozza meg a világot.

Azonban Avalon beteg.

Negyven és ötven éves koruk között az emberek látása rohamosan romlani kezd, amíg teljesen meg nem vakulnak egy élősködő amőba miatt, amire nincs gyógyszer, nem lehet megelőzni és nem lehet meggyógyítani. És mivel az amőba szinte semmit nem hagy a látáshoz kötődő érzékszervekből, még gépekkel sem sikerült pótolni a szemet.

Ezért az Idősek, a már megvakult tudósok és gazdagok oculust vásárolnak maguknak – olyan fiatalokat, akiket szüleik már kicsi korukban eladnak, hogy majd egykor egy tehetős ember szemévé váljanak, neki lássanak. Az oculus ezzel együtt megszűnik ember lenni, nem tekintik önálló személyiségnek – kevesebb lesz, mint egy rabszolga.

És vannak, akiknek ez nem tetszik.

Az Oculus külalakjának tervezése folyamán valami olyat kíséreltünk meg, amit még nem sokan: úgy alkotni rendkívül mutatós, igényes borítót, hogy bevállalunk akármennyi plusz munkát, ami ezzel jár, de magyar modell szerepeljen rajta, ne csak valami interneten beszerzett stock fénykép. Meg se álltunk Győrig, ahol az igen tehetséges, ifjú cosplayert, Vitéz Lucát kértük meg, hogy öltse magára Truth Dunnt és szerepeljen a címlapon. Nagy örömünkre el is vállalta, a Szabó Botond által lőtt és előkészített képeket pedig végül Tóth Zoltán formázta gyönyörű borítóvá. (Zoltán munkáiból kis ízelítő: itt)

Nyereményjáték a blog olvasóinak:

Mivel a lehető legtökéletesebb eredményt szeretnénk kapni, és azt szeretnénk, ha a borító a legnagyobb tetszést aratná – így szavazásra bocsátjuk a kétféle tipográfia ügyét. Neked melyik tetszik jobban, a világos vagy a zöld betűs változat?

Szavazz az alábbi linken és nyerj egy dedikált példányt az április végén megjelenő Oculusból, vagy nyerd meg a meglepetés nyereményt a szerzőtől! :)

http://goo.gl/forms/9hR8zehCuk

Kim Stanley Robinson: 2312

Ezúttal kicsit eltávolodunk a Földtől, hogy más bolygókat is megismerhessünk. Ellátogatunk a Merkúr mindig mozgó városára, és megnézzük örök sötétséget a Vénuszon. Tarts velünk erre a képzeletbeli utazásra!

Április 1 és 7 között Kim Stanley Robinson 2312 című könyve segít nekünk felfedezni az univerzumot. A miniturné alatt nem csak a tudomány világából hozunk információkat, de számos más érdekességről is olvashattok. Emellett pedig ha játszotok, gazdagabbak lehettek a három példány egyikével.

Kiadó: Agave

Oldalszám: 576 oldal

Fordító: Farkas Veronika

A tudományos és technológiai fejlődés rendkívüli jövő előtt nyitotta meg az utat. Már nem a Föld az emberiség kizárólagos otthona: új lakóhelyek létesültek a Naprendszer holdjain és bolygóin, sőt még azokon is túl. 2312-ben azonban események sorozata kényszeríti az emberiséget arra, hogy szembenézzen múltjával, jelenével és jövőjével.

A történet a Merkúron kezdődik, Terminátor városában, a mérnöktudomány eddig sosem látott csodájában. Swan Er Hong a nagyanyját gyászolja, Terminátor városának egyik legbefolyásosabb patrónusát. Mivel halálának váratlansága és tisztázatlan körülményei nem hagyják nyugodni, Swan útra kel a Naprendszerben, ám még csak nem is sejti, hogy ezzel nem csak saját életét, de az egész emberiségét is örökre megváltoztatja. Swan egykoron bolygókat teremtett – most azonban abba a tervbe is belepillanthat, amely az elpusztításukat célozza.

A 2312 merész és zseniális látomás az emberiség jövőjéről, egyúttal magával ragadó jellemrajz azokról az emberekről, akik a jövő történéseit alakítják – nagy jelentőségű sci-fi a műfaj egyik legtehetségesebb írójától.

Ha valaki megkérdezné, létezik-e olyan könyv, amit legalább kétszer kell elolvasni, hogy megértsünk, biztosan ez a könyv ugrana be. A 2312 nem egy könnyű sci-fi, olyan tudományos leírásokat tartalmaz, hogy sokáig azt sem értettem, miről van szó, és később is csak úgy csináltam, mintha érteném. Igazából a legtöbb dolog előbb-utóbb érthető lesz, de még a végén is előfordult olyan jelenet, ahol csak pislogtam, és próbáltam megérteni, miről beszélnek. Aztán feladtam, és a sok tudomány közül próbáltam a lényeget kihámozni, ez még ment. Eddig se éreztem magam zseninek, de ezek után, azt hiszem, kavics van az agyam helyén. Biztos vagyok benne, hogy másodszorra már sokkal érthetőbb lenne, főleg, ha lassabban haladnék vele, de vannak olyan jelenetek, ahol képtelen voltam lassítani. Csak lapoztam, mert meg akartam tudni, mi jön ezután, hogy folytatódik a szereplők sorsa.

A világ egyszerűen lenyűgöző, és annyira hihető. Főleg a tudományos háttér miatt, meg ahogyan beszéltek róla, mi történt a Földdel a kétezres évek elején. El tudom képzelni, hogy 2312-ben tényleg ilyen lesz a világ, így fogunk élni. Ezt egy kicsit szomorúnak tartom. Persze jó lenne más bolygókon is lakni, utazni, megismerni a világűrt, de én szeretem a Földet. Egyrészt rosszul vagyok a hosszan tartó bezártságtól, úgyhogy a merkúri élet elképzelhetetlen számomra, másrészt, a Föld annyira gyönyörű. Imádom a kék eget, a füvet, az épületeket, a rohanó várost, a levegős vidéket. Egyszerűen nem tudnék máshol élni, és ezért elszomorodtam, hogy mi történt a bolygónkkal, mit műveltünk vele.

A leírás elég részletes, de cseppet sem unalmas. A legapróbb dologig mindent el tudtam képzelni. Többször ellátogattunk a Földre, nekem persze ezek voltak a kedvenc részeim. Mivel itt élek, ezeket volt a legkönnyebb elképzelni, és talán elfogultságból is mondom ezt, de számomra ezek voltak a legszebb tájak is.

A karakterekkel nem tudtam mit kezdeni, ami furcsa volt számomra. Normális esetben a karakterek viszik előre a cselekményt, ahogy most is, tehát szokott lenni olyan, akivel szimpatizálok, és olyan, akit nem kedvelek. Itt nem igazán volt egyik sem. Talán egyedül Swant kedveltem meg egy kicsit, mert ő is olyan hirtelen természetű, mint én, és nagyon tetszett, ahogy az állatokkal bánt, de ennyi.

Időnként kitekintünk a történetből, és tudományos információkat kapunk a világról. Eleinte nem igazán értettem ezeknek a funkcióját, de aztán ráébredtem, hogy ez a világot segít megérteni, és amellett, hogy hasznosak, nagyon érdekesek is. Az egyik például elmagyarázza, hogyan lehet megépíteni egy egész világot. Zseniális.

Két kedvenc részem volt, és ezeket muszáj kiemelnem. Persze mindkettő a Földön játszódik. Az egyik Grönlandon, amikor próbálják megállítani, hogy még több jég olvadjon meg, és itt derül ki igazából, mi is történt a Földdel. Ez egyszerre szomorú, mert a hazánkról van szó, és mi tettük így tönkre, másrészt azért megnyugtató, hogy a károkat helyre lehet hozni, és jó, hogy vannak, akik ezzel is foglalkoznak, nem csak úgy hagyják romlásba dőlni a bolygót, mert úgyis van másik, ahol lehet élni. A másik kedvenc jelenetemben állatokat telepítenek a Földre, és annyira érzékletesen írt le mindent, hogy imádtam olvasni. Jobban szeretem az állatokat, mint az emberek nagy részét, úgyhogy szívesen ott lettem volna én is a farkasokkal.

A fordítással a könyv nagy részében semmi problémám nem volt, viszont időnként, főleg a párbeszédeknél a könyv elején kicsit döcögősnek éreztem. Ezen meglepődtem, mert Farkas Veronika nem véletlenül tartozik a kedvenc fordítóim közé, ő nem szokott ilyeneket csinálni. De ezen kívül nem volt vele problémám, és meg is dicsérem, mert biztosan nem volt könnyű lefordítani egy ilyen szöveget.

Ha a könyvet egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám rá, hogy zseniális. A világ, a tudományos hátér, a kidolgozás, minden. Nem egy könnyű olvasmány, de ha valaki elolvassa, az nem fogja megbánni. A borító pedig gyönyörű.

Kedvenc karakter: Swan

Ami legjobban tetszett: két jelenet a Földön

Ami nem tetszett: az eleje                                                       

Értékelés: 4,5/5

Molyos adatlap

Érdekességek a borítóról

A kiadó megtartotta az eredeti borítót, aminek nagyon örülök, mert szerintem gyönyörű. Kirk Benshoff csodálatos munkája. Az első, ami feltűnik rajta, hogy az elejétől a hátulja felé haladva nyugszik le a nap.

Benshoff egy olyan borítót tervezett, amelyen a világűr határtalansága keveredik a történetmesélés időtlenségével és a mitikus szimbólumokkal. A borítón látható fa mellett elhelyezkedő kakas és kasza ez utóbbi céljából lett elhelyezve. A két főszereplő a Merkúrról valamint a Szaturnuszról származik. A római mitológia szerint Mercurius (Hermész) szárnyas szandált viselt és volt egy kígyós botja. Gyakori kísérője egy kakas, ami az új nap eljövetelét szimbolizálja. Saturnus (Kronosz) – a mezőgazdaság, igazság és az erő istene – bal kezében egy kaszát, jobb kezében pedig egy köteg búzát tartott. Ez a két dolog jelképezi a két fő helyszínt a könyvben.

A magyar borítón sajnos nem látszik, de az eredetiben feltűnhet, hogy a hátsó borítón nincs rajta a kakas. Ez azért van, mert éjszaka van, a kakas elment aludni.

forrás

Nyereményjáték

Te is légy részese ennek a csodás világnak! Ahhoz, hogy megnyerd a három példány egyikét, nem kell mást tenned, mint kitölteni a helyes válaszokkal kitölteni a nyereménydobozt.

A kiadó csak Magyarország területére postáz!

a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok listája:

04. 01. Bibliotheca Fummie

04. 04. Insane Life
04. 07. Könyvgalaxis

Pár gondolat a City of Heavenly Fire borítójáról

Hajnalban végre megláthattuk a Végzet ereklyéi sorozat utolsó kötetének borítóját, és több helyen olvastam, hogy nem mindenkinek tetszik. Ezt a posztot most nem azért írom, hogy meggyőzzem őket, hogy márpedig igenis szép, mindenkinek joga van a saját véleményéhez, nekem meg ahhoz, hogy a sajátomat kifejtsem. Márpedig most ezt fogom tenni.

Amikor felmerült a kérdés, vajon kik is lehetnek a CoHF borítján, egyből Claryt és Sebastiant tippeltem, már csak azért is, mert ha logikusan végiggondoltam, ez az egyetlen opció jöhetett számításba nálam. Lám, igazam lett. Személy szerint én szeretem Sebastiant, úgyhogy örülök neki.

Talán túl soknak tűnhet ez a rengeteg szín, de vegyük külön a dolgokat. Leginkább a kép felső része az, amit imádok. Elsőre, ami megfogott, az a kontraszt. Szeretem a nagyon kontrasztos dolgokat, úgyhogy ez a sötét-világos felállás első pillantásra lenyűgözött. Persze mivel borítóról van szó, meg kell néznünk a mögöttes tartalmat. Elsősorban ugye a jó-gonosz harca fog kiteljesedni ebben a kötetben, ezt is mutatja ez a fekete-fehér színezés. Másrészt Cassie azt nyilatkozta, hogy Clary mindig fekete szárnyakkal álmodik Sebastianról, és mivel a fiúban démonvér folyik, de mégis nephilim, ez valami utalás lehet a bukott angyalokra. Mellesleg, ha megnézitek, az Üvegváros borítóján is vannak szárnyai.

A másik, amin sokan kiakadtak, az Clary ruhája. Ugye, mint tudjuk, az Árnyvadászoknál a fehér a gyász színe. Ez az utolsó kötet, biztosan lesz harc a végén, és tudjuk, hogy lesznek áldozatok, így egyértelmű, miért is visel Clary fehéret. Ami nagyon tetszik még Claryvel kapcsolatban, az a haja. Imádom a haja színét. Mindkettejüknél kard van, illetve Clarynél azt hiszem, az inkább egy tőr, de ez is csak arra utal, hogy háború lesz. Cassandra maga tudatta velünk, hogy az egész Árnyvadász-világ új alapokra helyeződik a következő kötetben. Bevallom, ettől azért kicsit félek. Azt sem tartom kizártnak, hogy Clary és Sebastian összecsapnak, sőt, számítok is egy ilyen jelenetre.

A kép alján ott van a tűz, amelynek már címből adódóan jelen kell lennie, másrészt megint előjön a harc, ahol biztosan lesz tűz is. Valamint ha emlékszünk még a City of Lost Souls trailerére, Sebastian azt mondja benne: „and I’m going to burn down the world”. Illetve Jace is megkapta a mennyei tüzet, úgyhogy lesz itt forróság rendesen.

A háttér is elég beszédes. Cassie írta, hogy ebben a részben más világba is ellátogatunk, úgyhogy ezt is láthatjuk, vagy egy akciófilm-szerű rombolást csinálnak New Yorkban, amit nem tartok valószínűnek, de azért vicces belegondolni.

Szóval nekem tetszik a borító, sok mindent lehet belőle következtetni, és nagyon várom már a könyvet. Akinek meg nem tetszik, az ne feledkezzen el róla, hogy a borító minősége nem határozza meg a tartalmat, ettől még a könyv nem lesz rossz.

Cassie-től származó infókat innen tudok: Árnyvadászok rajongói oldal