Ezúttal
kicsit eltávolodunk a Földtől, hogy más bolygókat is megismerhessünk.
Ellátogatunk a Merkúr mindig mozgó városára, és megnézzük örök sötétséget a
Vénuszon. Tarts velünk erre a képzeletbeli utazásra!
Április
1 és 7 között Kim Stanley Robinson 2312 című könyve segít nekünk felfedezni az
univerzumot. A miniturné alatt nem csak a tudomány világából hozunk
információkat, de számos más érdekességről is olvashattok. Emellett pedig ha
játszotok, gazdagabbak lehettek a három példány egyikével.
Kiadó: Agave
Oldalszám: 576
oldal
Fordító: Farkas
Veronika
A tudományos és technológiai fejlődés
rendkívüli jövő előtt nyitotta meg az utat. Már nem a Föld az emberiség
kizárólagos otthona: új lakóhelyek létesültek a Naprendszer holdjain és bolygóin,
sőt még azokon is túl. 2312-ben azonban események sorozata kényszeríti az
emberiséget arra, hogy szembenézzen múltjával, jelenével és jövőjével.
A történet a Merkúron kezdődik, Terminátor
városában, a mérnöktudomány eddig sosem látott csodájában. Swan Er Hong a
nagyanyját gyászolja, Terminátor városának egyik legbefolyásosabb patrónusát.
Mivel halálának váratlansága és tisztázatlan körülményei nem hagyják nyugodni,
Swan útra kel a Naprendszerben, ám még csak nem is sejti, hogy ezzel nem csak
saját életét, de az egész emberiségét is örökre megváltoztatja. Swan egykoron
bolygókat teremtett – most azonban abba a tervbe is belepillanthat, amely az
elpusztításukat célozza.
A 2312 merész és zseniális látomás az
emberiség jövőjéről, egyúttal magával ragadó jellemrajz azokról az emberekről,
akik a jövő történéseit alakítják – nagy jelentőségű sci-fi a műfaj egyik
legtehetségesebb írójától.
Ha valaki
megkérdezné, létezik-e olyan könyv, amit legalább kétszer kell elolvasni, hogy
megértsünk, biztosan ez a könyv ugrana be. A 2312 nem egy könnyű sci-fi, olyan
tudományos leírásokat tartalmaz, hogy sokáig azt sem értettem, miről van szó,
és később is csak úgy csináltam, mintha érteném. Igazából a legtöbb dolog
előbb-utóbb érthető lesz, de még a végén is előfordult olyan jelenet, ahol csak
pislogtam, és próbáltam megérteni, miről beszélnek. Aztán feladtam, és a sok
tudomány közül próbáltam a lényeget kihámozni, ez még ment. Eddig se éreztem
magam zseninek, de ezek után, azt hiszem, kavics van az agyam helyén. Biztos
vagyok benne, hogy másodszorra már sokkal érthetőbb lenne, főleg, ha lassabban
haladnék vele, de vannak olyan jelenetek, ahol képtelen voltam lassítani. Csak
lapoztam, mert meg akartam tudni, mi jön ezután, hogy folytatódik a szereplők
sorsa.
A világ
egyszerűen lenyűgöző, és annyira hihető. Főleg a tudományos háttér miatt, meg
ahogyan beszéltek róla, mi történt a Földdel a kétezres évek elején. El tudom
képzelni, hogy 2312-ben tényleg ilyen lesz a világ, így fogunk élni. Ezt egy
kicsit szomorúnak tartom. Persze jó lenne más bolygókon is lakni, utazni,
megismerni a világűrt, de én szeretem a Földet. Egyrészt rosszul vagyok a
hosszan tartó bezártságtól, úgyhogy a merkúri élet elképzelhetetlen számomra,
másrészt, a Föld annyira gyönyörű. Imádom a kék eget, a füvet, az épületeket, a
rohanó várost, a levegős vidéket. Egyszerűen nem tudnék máshol élni, és ezért
elszomorodtam, hogy mi történt a bolygónkkal, mit műveltünk vele.
A leírás elég
részletes, de cseppet sem unalmas. A legapróbb dologig mindent el tudtam
képzelni. Többször ellátogattunk a Földre, nekem persze ezek voltak a kedvenc
részeim. Mivel itt élek, ezeket volt a legkönnyebb elképzelni, és talán
elfogultságból is mondom ezt, de számomra ezek voltak a legszebb tájak is.
A karakterekkel
nem tudtam mit kezdeni, ami furcsa volt számomra. Normális esetben a karakterek
viszik előre a cselekményt, ahogy most is, tehát szokott lenni olyan, akivel
szimpatizálok, és olyan, akit nem kedvelek. Itt nem igazán volt egyik sem.
Talán egyedül Swant kedveltem meg egy kicsit, mert ő is olyan hirtelen
természetű, mint én, és nagyon tetszett, ahogy az állatokkal bánt, de ennyi.
Időnként
kitekintünk a történetből, és tudományos információkat kapunk a világról.
Eleinte nem igazán értettem ezeknek a funkcióját, de aztán ráébredtem, hogy ez
a világot segít megérteni, és amellett, hogy hasznosak, nagyon érdekesek is. Az
egyik például elmagyarázza, hogyan lehet megépíteni egy egész világot.
Zseniális.
Két kedvenc
részem volt, és ezeket muszáj kiemelnem. Persze mindkettő a Földön játszódik.
Az egyik Grönlandon, amikor próbálják megállítani, hogy még több jég olvadjon
meg, és itt derül ki igazából, mi is történt a Földdel. Ez egyszerre szomorú,
mert a hazánkról van szó, és mi tettük így tönkre, másrészt azért megnyugtató,
hogy a károkat helyre lehet hozni, és jó, hogy vannak, akik ezzel is
foglalkoznak, nem csak úgy hagyják romlásba dőlni a bolygót, mert úgyis van
másik, ahol lehet élni. A másik kedvenc jelenetemben állatokat telepítenek a
Földre, és annyira érzékletesen írt le mindent, hogy imádtam olvasni. Jobban
szeretem az állatokat, mint az emberek nagy részét, úgyhogy szívesen ott lettem
volna én is a farkasokkal.
A fordítással a
könyv nagy részében semmi problémám nem volt, viszont időnként, főleg a
párbeszédeknél a könyv elején kicsit döcögősnek éreztem. Ezen meglepődtem, mert
Farkas Veronika nem véletlenül tartozik a kedvenc fordítóim közé, ő nem szokott
ilyeneket csinálni. De ezen kívül nem volt vele problémám, és meg is dicsérem,
mert biztosan nem volt könnyű lefordítani egy ilyen szöveget.
Ha a könyvet egy
szóval kellene jellemeznem, azt mondanám rá, hogy zseniális. A világ, a tudományos hátér, a kidolgozás, minden. Nem
egy könnyű olvasmány, de ha valaki elolvassa, az nem fogja megbánni. A borító
pedig gyönyörű.
Kedvenc
karakter: Swan
Ami legjobban
tetszett: két jelenet a Földön
Ami
nem tetszett: az eleje
Értékelés: 4,5/5
Érdekességek
a borítóról
A kiadó megtartotta az
eredeti borítót, aminek nagyon örülök, mert szerintem gyönyörű. Kirk Benshoff
csodálatos munkája. Az első, ami feltűnik rajta, hogy az elejétől a hátulja felé
haladva nyugszik le a nap.
Benshoff egy olyan borítót
tervezett, amelyen a világűr határtalansága keveredik a történetmesélés
időtlenségével és a mitikus szimbólumokkal. A borítón látható fa mellett elhelyezkedő
kakas és kasza ez utóbbi céljából lett elhelyezve. A két főszereplő a Merkúrról
valamint a Szaturnuszról származik. A római mitológia szerint Mercurius
(Hermész) szárnyas szandált viselt és volt egy kígyós botja. Gyakori kísérője
egy kakas, ami az új nap eljövetelét szimbolizálja. Saturnus (Kronosz) – a
mezőgazdaság, igazság és az erő istene – bal kezében egy kaszát, jobb kezében
pedig egy köteg búzát tartott. Ez a két dolog jelképezi a két fő helyszínt a
könyvben.
A magyar borítón sajnos nem
látszik, de az eredetiben feltűnhet, hogy a hátsó borítón nincs rajta a kakas.
Ez azért van, mert éjszaka van, a kakas elment aludni.
Nyereményjáték
Te is légy részese ennek a
csodás világnak! Ahhoz, hogy megnyerd a három példány egyikét, nem kell mást
tenned, mint kitölteni a helyes válaszokkal kitölteni a nyereménydobozt.
A kiadó csak Magyarország
területére postáz!
Résztvevő
blogok listája:
04. 01. Bibliotheca Fummie
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése