Kleinheincz Csilla: Ólomerdő


Egyszer volt, hol nem volt, a valóság határain túl, volt egyszer egy elvarázsolt rengeteg. Ahol a fák az égig értek, sötétek és titokzatosak voltak, mint az éjszaka, ahol a tündérek uralták az erdő teremtményeit és a szél halk varázsszavakat suttogott…
Isten hozott az Ólomerdőben!
Tarts velünk, engedd, hogy végigkalauzoljunk az erdő titokzatos helyszínein, ismerd meg velünk az erdő lakóit és teremtőjét, Kleinheincz Csillát! Április 19-24. között az Ólomerdő blogturné keretein belül izgalmas kalandok és sok-sok érdekesség vár Rád! S ha megtöröd az átkot, Tiéd lehet a Gabo Kiadó által újra kiadott, átdolgozott könyv egy példánya is! Törd meg a varázst!

Kiadó: Gabo SFF
Oldalszám: 360 oldal

A kamasz Emesét még gyerekkorában hagyta el az anyja és tért vissza otthonába, a tündérek áthatolhatatlan erdejébe. A lány azóta is visszavárja, de amikor eljön érte egy szív nélküli lovas, kénytelen szembesülni vele, hogy szülei sok mindent eltitkoltak előle, és a mágikusnak hitt másik világ egyáltalán nem olyan, amilyennek képzelte. Tündérek, lovagok, varázslat: mindez csak mese, az igazság sokkal bonyolultabb és fájdalmasabb.
Az Ólomerdő egyszerre rendhagyó fantasy és árnyalt családtörténet, amely bátran szembemegy a mesékkel szembeni elvárásainkkal. Egy fiataloknak és időseknek egyaránt ajánlható történet sorsról és döntésekről, ígéretekről és következményekről, valamint arról, hogy néha a mesehősök tetteit is irányíthatja önzés és hatalomvágy.
Kleinheincz Csilla könyve 2007-ben már megjelent és sikert aratott, a régóta várt folytatásokat ez az átdolgozott kiadás készíti elő.

Noha ez a könyv második, átdolgozott kiadása, nem olvastam az első kiadást, így némileg hiányos ismeretekkel vágtam neki. Azt hittem, ez egy mese, de rá kellett jönnöm, nem is annyira fiataloknak szól.
Imádom a tündéreket (meg minden más fantasy lényt), szóval mikor megtudtam, hogy ebben a könyvben vannak, azonnal lelkesedtem érte. Hát ebben a regényben kicsit másmilyenek, mint ahogy azt megszokhattuk. Nem picik, és még olyan kis édes szárnyuk sincs. Tetszik, hogy Csilla kicsit átértelmezte a tündéreket.
Még egy dolog, amiért oda vagyok, az olyan történetek, ahol kiderül, hogy egy másik világ van elrejtve a miénkben, amit nem mindenki lát. Ezt is megkapjuk. Imádtam Héterdőt, minden lényével és kis apróságával együtt, ahogy imádtam az egész felépített világot. Azt, hogy az ígéreteknek ilyen nagy jelentősége volt, és az üzenetet, amit ezzel az író sugallni akart. Vagy csak én gondolom, hogy akart.
Szerettem Lónát, még akkor is, ha kicsit azért önzőnek találtam; Istvánt, mert sosem vesztette el a reményt, és egyedül felnevelt egy gyereket; na meg természetesen Rabonbánt, aki biztosan minden női olvasó szívét meghódítja. Az enyémet legalábbis már meghódította. Emese is okos, ügyes, de annyira makacs, hogy néha szívesen lekevertem volna neki egyet, mert ahelyett, hogy a logikus és biztonságos utat választaná, csak a büszkeségét ápolgatja.

A legérdekesebb lény számomra Tartód volt. Na, most anélkül, hogy bármit is lelőnék, elmondom, hogy nem is nagyon találkoztam eddig ilyen lénnyel. Amolyan átmenet az emberek és a tündérek világa között. Nagyon érdekes volt nem csak maga a lény, hanem a karaktere is, és ahogy változott a regény folyamán.
Különösen tetszett, hogy magyar helyszínen játszódik a történet, magyar nevekkel, magyar emberekkel. Még a magyar népmesékből is sikerült szimbólumokat átcsempészni, szóval ezért külön pluszpont. Szerettem minden állatot, minden mesés elemet, és azt is, hogy nem csak történik benne, hanem bizony néha kilátástalannak tűnik minden, ahogy az életben is. Örültem, hogy Csilla nem félt a karakterekkel rossz dolgokat tenni, akkor is, ha azok nem feltétlenül negatívak.

Nem mondanám, hogy lett volna olyan, ami nem tetszett benne, és hiányolni sem hiányolok semmit, viszont kicsit sajnálom, hogy nem varázsolt el úgy, ahogy én azt egy mesétől várom. Tetszett, és semmi kifogásolnivalóm nincs a történetben, csak úgy érzem, nincs meg benne az a plusz, amitől kislányosan lelkesednék érte, ahogy a kedvenceim iránt szoktam. Azt hiszem, az időzítés nem volt a megfelelő. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem várom epekedve a folytatást. Ugyan a vége egész jól le van zárva, de elég sok az elvarratlan szál, és nem is egy karakter van, akinek a története korántsem ért véget.
A könyv Cserny Timi Pookah gyönyörű illusztrációival van kiegészítve, ami remekül fokozza a hangulatot. A borító pedig Sánta Kira és Csigás Gábor közös munkájának eredménye, amit órákig el tudnék nézni.
Igaz, a történet meseelemekkel van teletűzdelve, mégsem ajánlanám kicsiknek. Számomra ez inkább szólt idősebbeknek, akik már kicsit kinőttek a klasszikus értelemben vett mesékből, de mégis újra elmerülhetnek benne, emlékezhetnek, milyen volt gyereknek lenni.

Kedvenc karakter: Rabonbán
Ami legjobban tetszett: Héterdő
Ami nem tetszett: -
Értékelés: 4,5/5

Interjú Sánta Kirával, a borítótervezővel

Mióta tudod, hogy grafikus akarsz lenni? Hogy kerültél erre a pályára?
- Ha jól emlékszem, általános iskolások voltunk, amikor a barátnőim írni kezdtek, én pedig illusztráltam a történeteket. De a rajz családi örökség, bár csak kedvtelésből, de nagyapám is festett, és édesanyám is rajzol.

Hogyan dolgozol? Honnan jönnek az ötleteid a borítóhoz?
- A könyv hangulata, amire szükségem van, amikor nekikezdek egy képnek. Ezért szeretek beszélgetni az íróval, vagy ha arra nincs mód, a szerkesztővel, vagy fordítóval. Idővel ez a hangulat kap formát és színeket, ezt festem fel, ezt kapom el.

Az Ólomerdőnek ez már a második, átdolgozott kiadása. Olvastad korábban a könyvet?
- Igen. Várom is a folytatást. Szeretem látni a barátaimon keresztül is, ahogy megszületnek történetek, képek, vagy egy musical.

Kaptál valamilyen instrukciókat a borítóhoz, vagy teljesen rád volt bízva a tervezés?
- Csilla mindig is rám bízta a tervezést. Íróként és szerkesztőként is. Persze segít, ha történetre, hangulatra van szükségem, és ötletelni is szoktunk együtt, de végeredményben rám bízza a képet. Így szoktak sikerülni a legjobb borítók, ilyenkor kapja a legtágabb teret egy-egy ötlet, hogy kibontakozzon. Így kértem én is a megrendeléseket, amikor a "másik oldalon" álltam, az Ad Astra kiadónál. Jó, ha teret hagyunk az alkotónak és az alkotásnak.

Hatással volt rád az előző borító, vagy teljesen figyelmen kívül hagytad?
- Szerettem volna mást festeni, mint az előző kép volt. Már csak azért is, hogy elkerüljem az önismétlést, vagy az összehasonlítást. Jó volt, hogy stílusban szabad kezet kaptam a Gabó kiadótól, így elmehettem grafikusabb irányba is. És persze már sorozatban gondolkodtunk, így azt is látnunk kellett, hogyan oldjuk meg a következő két rész borítóját, hogyan kapcsolódnak majd egymáshoz a képek.

Kit ábrázol a borítón szereplő lány: Emesét vagy Lónát?
- Emesét, bár idősebben, mint az első könyvben szerepel...  De Lóna is a borítóra került!

Milyennek képzeled a tündéreket?
- Nagyon tetszik, hogy magyar motívumokból építkeznek. Ezért is rajzoltam le Lónát és Rabonbánt a borítófülekre.

Magyar szerzőkkel meg tudod beszélni az esetlegesen felmerülő problémákat vagy kérdéseket. Volt olyan, hogy egy külföldi író magyar kiadásához csináltál borítót, és a szerző erre reagált?
- Igen. Hannu Rajaniemivel (Kvantumtolvaj, Fraktálherceg) például egészen közvetlenül tudtunk beszélgetni. Annyira lelkes volt, hogy még csak a közepén tartott a trilógiája harmadik részének, amikor már elküldte az ötleteit a borítóhoz, az első két képhez igazodva. Lauren Beukes (Zoo City) azt írta, képernyővédőnek állította be a képet, és Nathalie D'Amours a kanadai könyvbemutatójára cosplayt szervezett, a borítón szereplő lányt láttam így megelevenedni.

Milyen visszajelzést kapsz a munkáidra?
- Általában jókat. Persze egy idő után magasabbak az elvárások – illetve egyáltalán, vannak elvárások –, így azokat biztos, hogy nem mindig úgy teljesítem, ahogy várja a közönség (...vagy én).

Hobbiból szoktál rajzolni?
- Nem igazán. A hobbim a munkám, sokszor másodállásban is, így kikapcsolódásként inkább mással foglalkozom.

Mit csinálsz, amikor nem dolgozol?
- Mint hobbi? Kertészkedek (leginkább a lakásban, aki járt már nálam, tudja, miről beszélek), főzök, dekorálok, mozizok. Szeretem a táncot is, jógatáncolok és swinget tanulok.

Melyik a kedvenc munkád?
- Most épp az Ólomerdő második része:)

Köszönöm az interjút!

Nyereményjáték

Az Ólomerdő sok veszélyt rejt, tele van elvarázsolt lényekkel, átkokkal. Emesének ugyan nem tudunk segíteni megtörni az átkot, Te viszont segíthetsz megtörni másokét!
A turné során minden bejegyzésben elrejtettünk egy szót, melyet ha megtalálsz és rákattintasz, láthatod, hogy egy-egy mesében miként törik meg a szereplőket sújtó átok. A megtalált szót írd be a rafflecopter doboz megfelelő pontjához és máris esélyes lehetsz megnyerni Kleinheincz Csilla könyvének egyikét!
Rajta hát, keresésre fel!

a Rafflecopter giveaway


A turné további állomásai:
04/19 - Roni Olvas
04/20 - Media Addict
04/23 - Bibliotheca Fummie
04/24 - Dreamworld

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése