Ruta Sepetys dedikálás

Előttem Greylupus és Deszy nagyon jól összefoglalták, mi történt a dedikáláson, mit mondott Ruta, és milyen volt, szóval én ezt a részét kihagynám. Inkább elmesélném, én mit tapasztaltam. A dedikálás előtt be kellett ugranom egy könyvért a nyugatiba, úgyhogy kerülővel mentem és ezért csak húsz perccel az esemény előtt érkeztem meg. Azt hittem, korán van még, ehhez képest valószínűleg már nem lett volna ülőhelyem, ha nem foglalnak nekem. Sajnos én lemaradtam arról, ahogy Ruta odament a többiekhez bemutatkozni, és a BTK-s beszélgetésnek is a közepébe csöppentem bele, de gyorsan felzárkóztam, megtudtam, mi mindenről maradtam le. Amíg az írónőre váltunk, addig is nyertem egy könyvet, mert mint kiderült, én lettem a tizedik feliratkozó. Ráadásul sikerült egy olyan könyvet megnyernem, amit amúgy is el akartam már olvasni, úgyhogy nagyon örültem neki. És ekkor Ruta még meg sem jelent.

Aztán készültek a kiadói emberek és a fordítók (volt jelnyelvi tolmács is, ez tök pozitív, viszont a magyar tolmács fordítása kicsit döcögős volt, ami nem is zavart annyira, mert az írónő nagyon érthetően beszélt), elkezdődött a beszélgetés. Ruta először mondott pár szót magyarul, ennek persze örültünk, nem sokan beszélnek magyarul, és még kevesebben gondolnak arra, hogy ezt megpróbálják. Én már itt a szívembe zártam őt. Aztán kérdezték a könyveiről, a háttérről, a karakterekről, ezekről már írtak előttem. Ami különösen megfogott, amikor azt mondta, nem akar tökéletes karaktert írni, mert olyan nincs. Inkább meghagyja őket tökéletesnek a tökéletlenségükben, és ekkor értettem meg igazán Josie karakterét. A Kalitkába zárt álmokban (amiről itt írtam) volt egy jelenet, amit nehezményeztem, mert szerintem Josie nem tett volna ilyet, de itt jöttem rá, hogy ő sem tökéletes, és ez a cselekedet teljesen belefért a karakterébe. Ruta elmesélte, hogy mindkét könyvében van egy kicsi önmagából, és mindkét könyvben van egy fiú, akit a saját életéből vett. A Kalitkába zárt álmokban ez a fiú Jesse, aki az én kedvencem, és ezen nagyon meglepődtem. Nem elég, hogy ilyen álompasi, de még létezik is.

Természetesen szóba került Magyarország és Budapest, elmondta, hogy vasárnap nyolc órát sétált a városban, mert annyira tetszik neki a hangulata, és hogy ennyire történelmi. Én itt élek, de néha még mindig el tudok csodálkozni, mennyire gyönyörű tud lenni Budapest, szóval megértem. Azt is elárulta, hogy talán lesz egy könyve, ami itt játszódik. Az esemény után kijelentettem, hogy én főzök, sütök rá, ha jön majd kutakodni, csak jöjjön.

Információkat árult el a harmadik könyvéről, amiről állítása szerint nem is beszélhetett volna, és minden kérdésre hosszan válaszolt. Biztosan mindenhol ugyanezeket kérdezik tőle, mégsem látszott rajta, hogy unná a dolgot. Mosolygós volt, kedves, viccelődött velünk. Egyszerűen egy tündér ez a nő.

Aztán felállt a sor a dedikáláshoz, mi úgy döntöttünk, inkább maradunk a végére, hogy tudjunk vele ilyen-olyan fotót csinálni. Senki nem panaszkodott, hogy lassan halad, mert Ruta mindenkivel beszélt pár szót, mindenkinek dedikált minden könyvet, válaszolt a kérdéseire. Röfipingvinnek például megnézte a tetoválásait, és teljesen el volt tőle ájulva.

Amikor én kerültem sorra, megjegyeztem, hogy Jesse a kedvenc karakterem (és tök büszke voltam magamra, hogy ennyit is sikerült kinyögnöm angolul), ő pedig mosolyogva mesélte, hogy az ő karakterét a barátnője bátyja mintájára alkotta, és amikor a barátnője elolvasta a könyvet, izgatottan hívta Rutát, hogy „Jesse az én testvérem!”, „Jesse” azonban nem olvasta a könyvet.

Deszy mesélte, hogy mindannyian bloggerek vagyunk, végül pedig Ruta jött oda hozzánk, megköszönte, hogy ennyi ideig várunk rá, és szeretne velünk egy közös képet. Persze mi is ezt akartuk, szóval nagyon örültünk, hogy ez neki is eszébe jutott.

Nem is tudom, találkoztam-e már ennyire közvetlen külföldi íróval, de az biztos, hogy nem csak én zártam őt a szívembe kedden, hanem mindenki, aki ott volt. El fogom olvasni az Árnyalatnyi remény című könyvét is, nagyon kíváncsi lettem rá.

Köszönjük a kiadónak, hogy megszervezte ezt, és külön köszönet a nyereménykönyvért. A képet ezúton is köszönöm Greylupusnak, további képek fellelhetőek Deszynél és Greylupusnál is.