Fú, de
haragszom. Nem tetszett az évad- és sorozatzáró, és nekem ez így mindent
értelmetlenné tett. Nem akarok rögtön pocskondiázásba kezdeni, úgyhogy előbb
inkább csak összefoglalnám az eddigieket, és csak később akadok ki.
Természetesen töménytelen spoilerhalom lesz benne, szóval csak azok olvassák
el, akik már látták az utolsó részt.
Pont azért
kezdtem nézni, amiért ez a sorozat készült. Kellett valami jó kis sit-com a Jóbarátok helyére, és noha ez meg sem üti azt a szintet, azért nem volt rossz.
Tényleg érdekelt a történet, hogy alakulnak a szereplők dolgai, és még vicces
is volt, szóval jól elvoltam vele. Körülbelül 2-3 évada süllyedt rohamosan a
szint, látszott, hogy a készítők se tudnak már mit kitalálni. Ez a kilencedik
évad meg maga volt a rémálom. Már csak azért néztem, hogy megtudjam, mi lesz a
vége. Egyetlen egy rész volt benne, amire azt mondtam, hogy ennek még értelme
is volt, és tetszett is, ez az anya szemszögéből elmesélt sorozat húsz percbe
sűrítve. Érdekes, hogy amit Ted el tudott mondani kilenc év alatt, azt a másik
szemszögből el lehet mondani annyi idő alatt, míg megebédelek. Nem hiszem el,
hogy egy három napos hétvégét – amiben benne van az esküvő is – szükséges lenne
huszonnégy (24!) részen keresztül elhúzni. Olyan töltelékek voltak benne, amik
már egy hálaadásnapi pulykába se férnének bele. Hihetetlen. Azt azért
hozzáteszem, hogy én végig azt gondoltam, Robin és Barney nem fognak
összeházasodni, nem is lepett meg, hogy nem sokkal később elváltak, de ezt meg
kellett tenniük, hogy a vége így fejeződjön be.
Rendben,
korábban is, de főleg ebben az évadban elég sokat betekintést kaptunk arról,
milyen is lett az élete Tednek miután megtalálta „élete szerelemét”. Leginkább
ez az utolsó rész szólt erről (komolyan nem tudom, a gyerekek hogy tudták
követni ezt a mesét, ha nem sorozatban láttam volna, tuti nem értettem volna
egy szót se belőle). Igen, a sorozat címe How I Met Your Mother, de azért nem
gondoltam volna, hogy szó szerint veszik, és képesek a sorozat utolsó öt
percébe belerakni a találkozást. Na, már ezért nagyon haragszom, de ami a végén
volt, az egyenesen kiakasztó.
A sorozat címe
lehetne akár „Elmesélem nektek, gyerekek, milyen szánalmas az apátok, hogy
huszonöt éven keresztül ugyanazért a nőért epedezett, és mennyit
szerencsétlenkedett vele”. Talán kicsit hosszú lenne. De valójában ez a sorozat
tényleg nem az anyjukról szól, hanem Ted és Robin kapcsolatáról. Szerettem az ő
párosukat, szóval nem lett volna semmi bajom az egésszel, ha nem így oldják
meg, mert ez így nagyon gáz. Csak azért csinálták így, mert mindenki azt várta,
hogy ők ketten a végén összejönnek, hát tessék, megkapták. Igen, az élet
produkál érdekes dolgokat, és ilyen szituáció is előfordulhat, mondjuk 5-10
éven belül, de nem huszonöt év elteltével, két gyerek után. Mert ne mesélje be
nekem senki, hogy Ted végig Robinba volt szerelmes. Így felvezették az anyát,
annyi véletlennek tűnő sorsszerű dolog volt benne, úgy vártuk már, milyen lesz
Ted házassága, és a végén letudták annyival, hogy „anyu hat éve meghalt, hívd
fel Robin nénit”. Ted szerette a feleségét, lett két gyerekük, és ha ennyi
dolognak kellett történnie ahhoz, hogy összejöjjenek, akkor elvárható lenne
tőle, hogy a szerelme halála után ne rohanjon rögtön Robinhoz. Persze, évek
teltek el, de így úgy jön ki az egész, mintha csak valami második helyezés
lenne a felesége, akivel együtt volt, de végig csak Robinra gondolt. Nem, nem,
nem és nem! Számomra nem elfogadható ez a vég.
Úristen, és
Barney. Nyilvánvalóan sosem volt a kedvenc karakterem, annak ellenére, hogy a
színészt imádom, de a karaktere rémes. Képtelenség, hogy semmit sem változott
huszonöt év alatt, amiben benne volt három év házasság is. Az meg hihetetlen,
hogy annyi nővel volt együtt, és egyiktől sem kapott el semmit, és csak egyet
sikerült felcsinálnia.
Nagyon jól meg
lehetett volna csinálni ezt a történetet egy másfél, maximum két órás filmben,
sokkal kevesebb sorosszerű dologgal, ahol nem jött volna ki ennyire gázul az
egész, és azt mondtam volna rá, hogy „ez egész cuki volt, lehet, hogy megnézem
máskor is”. De ez így nem elfogadható! Nem! Nagyon-nagyon dühös és csalódott
vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése