Azért kezdtem el
nézni, mert a Once Upon a Time-ot szerettem (most is elvagyok vele, de azért
régebben jobb volt), az Alice Csodaországbant meg főleg, úgyhogy kíváncsi
voltam, mit hoznak ki belőle. Nagyon jól sikerült, komolyan, jobb, mint az
eredeti sorozat, aminél mondjuk most már nem nehezebb jobbnak lennie, mióta
mindenki mindenkinek a rokona, és egy hülye brazil szappanoperába csöppentünk.
Ja, de most nem is erről a sorozatról kéne írnom.
Szóval a
Wonderland. Már eleve az alapötlet tetszett. Sajnáltam mondjuk, hogy nem az
Őrült kalapos van benne, mert őt szerettem az OUaT-ból, de azért annyira mégsem
bántam, mert nélküle is remek sorozatot sikerült kerekíteni. Az első
legfontosabb és legfurcsább: szerettem Alice-t. Nem nyavalygott, nem hisztizett,
nem bőgött, csak ment, csinálta a kis dolgát és harcolt. Talán mondhatnám azt,
hogy „ugyan, hát csak Cyrusszal volt elfoglalva, aztán mindenki másra meg
szart”, de igazából még ez sem állna meg a helyét. Igen, elég sok embert
kihasznált, és nyilván csak Cyrusszal volt elfoglalva, de azért nem
kizárólagosan. Ott volt Will, aki a legjobb barátja lett, és neki is segített,
meg az időnként felbukkanó Fehér Nyúlnak is. Szóval nem volt önző, idegesítő,
buta vagy nyafka. Még harcolni is tudott, kinézetre is szép, szóval engem
semmilyen szempontból nem idegesített. Meglepő, de tök jó.
Willt is nagyon
szerettem. Persze főleg azért, mert eleinte ő hozta a humort a sorozatba, de
később megismertük őt, és ő is olyan kis sérült személyiség, szóval el sem
képzelhető, hogy én ne szeretném. Én meg a hülye mániám a sérült szereplőkkel…
Cyrust
szerettem, furcsa, hogy nem tűnt túl nyálasnak vagy idegesítőnek, pedig ha
ilyenek a fiúk, azok szoktak idegesíteni. Nyilván nem lett a kedvenc szereplőm,
és nem róla álmodozok minden este, de teljesen korrekt volt. Még azt is ki
merem jelenteni, hogy nem rossz pasi, de ennyi.
Anastasia
idegesített, de a végére megbékéltem vele, és nem akartam mondatonként hatszor
leütni addigra. Jafart utáltam, a Fehér Nyulat megsütöttem volna időnként, de
egyébként szerettem, és nagyjából ennyi a szereplőkről.
A történet
nagyon tetszett. Igazából Alice karakterén kívül az fogott meg engem. Jó, nem
valami világmegváltás, de én úgy tekintettem rá, mint egy mesére. Leginkább
mese volt ez. Annak viszont abszolút korrekt és teljesen elfogadható. Szerettem
a problémákat, amivel szembe kellett nézniük, a megoldásokat, a mágiát és a
Csodaországban létező furcsa dolgokat. Féltem, hogy miután Cyrus és Alice újra
egymásra találnak gusztustalanul elviselhetetlen lesz az egész, de nem lett.
Nem is mondom, hogy minden tökéletes volt, de nem volt idegesítően
elviselhetetlen.
Sajnos csak egy
évadosra tervezték, úgyhogy ez ennyi is volt, amit kicsit sajnálok, de legalább
nem rontják el. Azt mondom, a csúcson kell abbahagyni. Bár ha jól tudom, nem
produkált valami nagy nézőszámot. Tetszett a vége is. Örültem, hogy ez lett,
végül is, ez egy mese, mint már említettem, és melyik mese ér véget azzal, hogy
mindenki meghalt, és vége a világnak? Na ugye.
Szerettem ezt a
sorozatot. Aki szereti a meséket, Alice világát, vagy aki nézi a Once Upon a
Time-ot, annak mindenképpen ajánlom. Tényleg jobb, mint az eredeti sorozat, és
nem is hosszú, csak 13 részes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése