Brian Staveley: A császár pengéi (A csiszolatlan trón krónikája 1.)


Egy új világba kalauzolunk el titeket, ahol bármelyik kő mögött veszély rejtőzhet, és nem csak akkor, ha a császár fia vagy. Valami veszélyes van odakint, úgyhogy jobb, ha vigyázol.
A császár pengéi blogturné során elkalauzolunk titeket az Annur birodalomba, ahol megismerkedhettek sok új dologgal, amit eddig még csak elképzelni tudtatok. Tartsatok velünk július 25 és 29 között, és ha szerencsések vagytok, megnyerhetitek a könyv egy példányát is.

Kiadó: Gabo
Oldalszám: 504 oldal
Fordító: Sziklai István

A császárt meggyilkolták, és az Annur Birodalom rendje felborult. A halott uralkodó három gyermekének azonban a gyász mellett egy mélyre hatoló összeesküvéssel is meg kell birkóznia.
A császár lánya, Adare a fővárosban hajszolja apja gyilkosát, akit azonban a császári család istennője látszik pártolni, és Adare hamarosan magára marad az udvar intrikái közt. Öccsét, Valynt, aki a birodalom legveszélyesebb alakulatánál hadapród, egy óceán választja el a palotától, azonban több gyanús baleset után ráeszmél, hogy az ő élete is veszélyben van – akárcsak Kadené, a trónörökösé, aki egy messzi kolostorban tanulmányozza az Üres Isten szerzeteseinek ősi tudását. Ám mielőtt Valyn Kaden segítségére siethetne, még ki kell állnia az elit hadsereg titokzatos és halálos próbáját.
Brian Staveley regénye egy vibrálóan izgalmas és feszült játszmákkal teli trilógia első kötete, amelyet máris Brandon Sanderson, George R. R. Martin és Patrick Rothfuss műveihez hasonlítanak.


Filmes sarok: Agymanók

És a Pixar megalkotta az év animációs filmjét. Igen, ezt így ki merem jelenteni július elején. Emlékszem, hogy Nighttal ültünk februárban vagy márciusban A tenger dalán, és beadták előtte ennek az előzetesét. Vagyis nem igazán volt előzetes, a vacsorajelenetet láthattuk, ami vicces volt, de nem sikerült meggyőznie, hogy ezt nekem látnom kell. Valahogy olyan bugyutának és gyerekesnek tűnt, és mivel fogalmam sem volt, miről is szól igazából a történet, csak azt tudtam, hogy manók vannak az emberek fejében, nem lettem elvarázsolva. Szóval viccesnek tűnt, de mi az, hogy manók laknak az emberek fejében? Ez mekkora hülyeség már?
Na aztán jött a 76. Filmbarátok rész, és még végig se hallgattam az adást, már kérdeztem is a barátaimtól, hogy ki akar velem eljönni a moziba. Szerencsére Night vevő volt az ötletre, így elmentünk. Freddy, Gergő, Blacksheep, így kell eladni egy filmet! Egyébként köszönöm, ha nem beszéltek róla, valószínűleg meg se nézem (vagy csak jóval később).
Szóval van öt alapérzelem, Derű, Bánat, Undor, Harag és Majré (vagyis félelem), és ők irányítják az alapvető működésünket, alakítják a személyiségünket, raktározzák el az emlékeinket, stb. Riley fejében is ott vannak, és a film nagy részében őket láthatjuk. Ha kivesszük az agymanókat, és csak az úgynevezett „valóságot” nézzük, akkor ez a mese arról szól, hogy egy család elköltözik, és a tizenegy éves lányuk rosszul viseli azt, hogy ezentúl egy másik városban kell lakniuk. A Pixarnál azonban olyan jól sikerült ezt megcsinálniuk, hogy én végigizgultam az egészet. Szóval Rileyék családja elköltözik, és ekkor történik a baj, Derű és Bánat egy baleset során kiesnek a fejhadiszállásból, és vissza kell jutniuk, mielőtt komolyabb baj történik.

Mondocon 2015 nyár

Amióta tudom, hogy létezik a Mondocon nevű esemény, el akartam rá jutni, de valahogy sosem sikerült. Egészen mostanáig. Mert vége én is ott voltam, és úristen, mennyire imádtam!
Én is átestem egy bizonyos nagy manga- és animekorszakon, amikor csak úgy faltam őket, csak aztán ezt valamiért abbahagytam (fogalmam sincs, miért), és mostanában csak a várólistáimon vannak fent, de egyszerűen nem jutok el odáig, hogy leüljek, és elkezdjek olvasni vagy nézni egy mangát vagy animét. Nem mondom, hogy kinőttem belőle, mert ebből nem lehet, de azért hiányzik.
Még szerencse, hogy a Mondocon viszont kinőtte önmagát, és már nem csak a japán kultúra termékeiről szól, hanem igazi kockagyűléssé vált. Édes mennyország! Ennél jobb már csak a San Diego Comic con lehet, ami szintén ezen a hétvégén került megrendezésre, de mivel a szombatom nagy részét a Hungexpon töltöttem, nem volt időm rátapadni az internetre. Nem is nagyon bánom, utólag behoztam a lemaradást.
Tehát az úgy volt, hogy fél tízkor találkozunk az Örsön, de Rami késett (kivételesen nem én), úgyhogy már bőven negyed tizenegy volt, mire sikerült felszuszakodnunk egy buszra. Egyszer már voltam a Hungexpon, de ha bármi kétségünk lett volna, merre kell menni, eloszlott, amikor megláttuk a Narutókból, japán diáklányokból, és egyértelműen kockákból álló hatalmas társaságot, úgyhogy tudtuk, hogy csak őket kell követni. Ahogy korábban írtam, felnyomorogtunk a buszra, és pár perces út múlva megláttuk… nem, nem az épületet, hanem a sort. Nem tudom, mennyit állhattak sorba ezek a szerencsétlenek, de biztos nem lehetett kellemes a napon aszalódni órákat. Előrefurakodtunk (és reméltem, hogy nem halunk meg a gyűlölködő tekintetek kereszttüzében, avagy éljen a sajtós jegy), majd bejutás után körbenéztünk.

Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

 
2015. július 3-án, pénteken veszi kezdetét az idei Budapest Pride Fesztivál, melynek mottója: „Budapest Pride: 20 esztendőnk hatalom!”. A fesztivál leglátványosabb eseményére a Budapest Pride Felvonulásra 2015. július 11-én, szombaton délután kerül sor.
A Blogturné Klub egy nyílt LMBTQ blogturnéval szeretné kifejezni támogatását az idén 20 éves Budapest Pride tiszteletére. Ezen a turnén olyan könyvek vesznek részt, amelyek fő- illetve mellékszereplője leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű vagy queer.
A turnéban részvevő blogok részvételükkel támogatják, hogy olyan társadalomban éljünk, amely véget vet a kirekesztésnek és egyenlően elfogadó minden polgárával szemben. A turné időpontja: 2015. július 3-12.

Kiadó: Lazi
Oldalszám: 240 oldal
Fordító: Kosztolányi Dezső
Molyos adatlap

Oscar Wilde klasszikus regényének hőse, a gazdag, gyönyörű és naiv fiatalember, Dorian Gray megszállottja annak a gondolatnak, hogy örökké fiatal és szép maradjon, s ezért még akár a lelkét is eladná. Miután az egyik barátja megfesti portréját, a fiú csak azt fájlalja, hogy az ő szépségét az élet és az idő hamar lerombolja majd, míg a képé örök marad, s azt kívánja, hogy bárcsak ez fordítva lenne.
A fiatalember hamarosan cinikus barátja, Lord Henry Wotton befolyása alá kerül, aki ráébreszti az élet ízeire. Dorian átadja magát az önző és rafinált élvezeteknek, férfiakat és nőket taszít a bűn útjára, majd egyre mélyebbre süllyed, s a züllés minden nemét és formáját megtapasztalja. Az események egyre riasztóbb fordulatot vesznek, mivel nemsokára megtudja, hogy kívánsága teljesült. Legnagyobb csodálkozására ugyanis csak a róla készült kép öregszik. Arca és szeme őrzi az ártatlan ifjú szépségét, a festett arcmás viszont, amelyet gondosan elzárva tart háza egy titkos helyiségében, híven mutatja az idő és a bűn rombolását vonásain.
Ekkor úgy érzi, itt az ideje megváltoztatnia az életét. Hogy teljesen tisztára mossa magát, bűnös múltjának tanúját, a szörnyűséges képet meg akarja semmisíteni…


Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek

Kiadó: Móra
Oldalszám: 232 oldal
Fordító: Vándor Judit

Avery gyakorlatilag születése óta szerelmes a legjobb barátjába. Aidennek ugyan fogalma sincs erről, a lány mégis vígan tervezgeti közös jövőjüket. Egész addig, amíg a srác közli, hogy barátnője van… Mit lép erre a stréber Avery? Hát igazi kocka módjára a tudományba menekül: egy sor társadalmi kísérlettel akarja ­bebizonyítani, hogy az összetört szív csak akkor gyógyul be, ha az ember előbb túljut a gyász hét fázisán. Csakhogy a kivitelezéshez szüksége van egy független külső megfigyelőre — itt lép a képbe Aiden bátyja. A csöppet sem stréber Grayson olyan dolgokra veszi rá a gátlásos lányt, amiket korábban álmában sem mert volna megtenni. A suli alfahímje és a legnagyobb stréber egyre több időt tölt együtt — persze kizárólag a tudomány érdekében! —, és közben egy egészen új kísérlet veszi kezdetét…

Széria szemle: Daredevil 2015 – 1. évad

Emlékszem még a 2003-as Daredevil filmre, amit még akkor láttam, amikor azt se tudtam, mi az, hogy Marvel, plusz egyáltalán nem volt ízlésem, csak épp kezdett kialakulni, és annyi közöm volt a filmekhez, hogy néztem őket, de egy büdös szót nem értettem hozzájuk (nem mintha most valami filmkritikus lennék vagy ilyesmi, de túl vagyok már párszáz filmen, és legalább egy halvány segédfogalmam van arról, milyen a jó film). Nos, amikor én az láttam, azt gondoltam, hogy az egy jó film, mert van benne szuperhős, meg Ben Affleck tök menő, hogy vakon is ennyire jól verekszik, és volt benne szerelmi szál, ami egy 13-4 éves lány szemében elengedhetetlen. A fejemben ez meg is maradt ilyen szép emléknek, és nem is mertem újranézni, nehogy tönkretegyem az élményt. Viszont gondolom a Marvelnél még egészen élénken él az élmény, amikor mindenki lehúzta ezt a filmet, és ez nem maradhatott így. A sorozatok meg úgyis jobban mennek mostanában, és nem hagyhatják, hogy a DC uralja egyedül ezt a pályát (lássuk be, azért az Agents of S.H.I.E.L.D. nem egy közönség-kedvenc), szóval kellett egy jó sorozat, mert mindenki szereti a Marvelt, viszont azt akarták, hogy az emberek fejéből eltűnjön az a rémes film, és hát így jött a Daredevil. Gondolom, igazából fogalmam sincs, miért pont ezt a karaktert választották, mikor van nekik több száz, de nem panaszkodom.
Mert a Daredevil kurvajó! Mondták nekem, hogy kurvajó, és nézzem, de nagy lemaradásban voltam az éppen futó sorozataimmal (a Vikings harmadik évadát még csak most kezdtem el nézni), úgyhogy tologattam egy darabig, de meg voltam győződve arról, hogy én erre rá fogok függeni. Igazam lett. Nagyon nem akartam, mert tudtam, hogy csak 13 rész van, és egy egész évet kell várnom a következő évadra, és majd jól beosztom, és hiába lesz iszonyú jó, akkor sem nézem meg mindet egyszerre. Csak hat nap kellett hozzá, hogy letoljam. Sosem voltam az az ember, aki jól be tudta volna osztani a dolgait (és a tanulnivalót is mindig az utolsó napra hagytam).