Bibliotheca Fummie: Brian Staveley: A császár pengéi (A csiszolatlan trón krónikája 1.)

Egy új világba kalauzolunk el titeket, ahol bármelyik kő mögött veszély rejtőzhet, és nem csak akkor, ha a császár fia vagy. Valami veszélyes van odakint, úgyhogy jobb, ha vigyázol.

A császár pengéi blogturné során elkalauzolunk titeket az Annur birodalomba, ahol megismerkedhettek sok új dologgal, amit eddig még csak elképzelni tudtatok. Tartsatok velünk július 25 és 29 között, és ha szerencsések vagytok, megnyerhetitek a könyv egy példányát is.

Kiadó: Gabo

Oldalszám: 504 oldal

Fordító: Sziklai István

Molyos adatlap

A császárt meggyilkolták, és az Annur Birodalom rendje felborult. A halott uralkodó három gyermekének azonban a gyász mellett egy mélyre hatoló összeesküvéssel is meg kell birkóznia.

A császár lánya, Adare a fővárosban hajszolja apja gyilkosát, akit azonban a császári család istennője látszik pártolni, és Adare hamarosan magára marad az udvar intrikái közt. Öccsét, Valynt, aki a birodalom legveszélyesebb alakulatánál hadapród, egy óceán választja el a palotától, azonban több gyanús baleset után ráeszmél, hogy az ő élete is veszélyben van – akárcsak Kadené, a trónörökösé, aki egy messzi kolostorban tanulmányozza az Üres Isten szerzeteseinek ősi tudását. Ám mielőtt Valyn Kaden segítségére siethetne, még ki kell állnia az elit hadsereg titokzatos és halálos próbáját.

Brian Staveley regénye egy vibrálóan izgalmas és feszült játszmákkal teli trilógia első kötete, amelyet máris Brandon Sanderson, George R. R. Martin és Patrick Rothfuss műveihez hasonlítanak.

Végre! Hónapok óta nem olvastam olyan igazi high fantasyt, amibe belemerülök és le se akarom tenni. A császár pengéi ezt elhozta nekem, és annyira jól esett. Legszívesebben le se raktam volna, de olyan meleg volt, amíg olvastam (mármint az időjárás), hogy néha az is túl sok energiámba került, hogy csak feküdjek a hideg kövön és ne csináljak semmit. Viszont úgy vagyok most vele, hogy nem volt ugyan akkora függővége, de most rögtön akarom a folytatást. Úgy imádtam a szereplőket, a világot, a cselekményt, hogy még nem akarok kilépni belőle, én még többet akarok!

Azért nem Brian Staveley lesz a következő Tolkien, csak egy sima, egyszerű high fantasyt hozott össze, de hogy azt mennyire jól, azt nehéz leírni. Ez azonban nem akadályoz meg abban, hogy megpróbáljam.

Természetesen van itt kötelező jellegű ősi kultúra, régen kihalt(nak vélt) istenségek, akikről elég kevés szó hangzik el. Alapjaiban véve megismerjük a vallásukat, elhangzanak történetek is, de nem megyünk bele nagyon, amit kicsit sajnálok, mert szeretem a teremtéstörténetet és a kitalált világok hátterét megismerni. Viszont igazából nem tartom negatívumnak, hogy nem dobta meg az amúgy is nem rövid történetet még kétszáz oldallal, hogy elmélázzon, mit csináltak annak idején azok az istenek, akik már évezredek óta nincsenek a földön. Így is volt elég elmélázás. Azért nekem pont elég volt ez a pár rövid történet ahhoz, hogy megismerjem a regény világát és hátterét, ráadásul nem esett át a ló túloldalára, amikor érezni, hogy ez az egész csak bevezetés, mert már a könyv felénél járunk, és még mindig nem történt semmi, viszont ötszáz évre visszamenőleg fel tudjuk sorolni az összes császár nevét.

Cserébe viszont belecsapunk a lecsóba. Mint azt a fülszöveg el is árulja, a császárt meggyilkolták, és erről a főszereplőink (legalábbis a három közül kettő) elég hamar tudomást szereznek. Aha, azt hinnénk, erről fog szólni, hát rohadtul nem. Persze a háttérben mindennek ez a mozgatórugója, de sokkal fontosabb dolgokkal kell foglalkoznunk. Adare, a császár lánya a Hajnalpalotában próbál igazságot szolgáltatni és némi segítséggel rendet tartani, amíg Kaden, a trónörökös meg nem érkezik. Valyn hadapródként már csak a próbákra vár, hogy végre ő is Kettral lehessen, egyike az Annur birodalom legveszélyesebb harcosainak. Viszont úgy tűnik, a császár után ő lehet a következő. Túl sok a véletlen egybeesés, valaki az életére tör, és ki akarja deríteni, ki lehet az. Kaden a legifjabb a három testvér közül, az Annur birodalom egyik eldugott szegletében él a shin szerzetesek között, akik az Üresség Istenét szolgálják, ő pedig azért van ott, hogy megtanulja elsajátítani a vaniatét, a teljes ürességet. Valami azonban mészárolja a kecskéket, és nem egy egyszerű szirti macskának tűnik. Ő pedig még azt sem tudja, hogy már ő a császár.

Annak ellenére, hogy a történetben sokszor van kitekintés a múltra vagy a szereplők felidéznek egy-egy történetet, a cselekmény iszonyú pörgős. Nem is tudtam, melyik szemszöget várjam jobban, amikor Valynt olvastam, Kaden miatt pörögtek a lapok, amikor meg Kadennél jártam, azért siettem, hogy megtudjam, mi lesz Valynnal. Adare viszonylag keveset szerepelt, ami miatt nem fogok sírni, mert egészen az utolsó mondatáig nem túlzottan érdekelt az a lány (de az utolsó mondata miatt őt is megszerettem), és őszintén, a politikai dolgok annyira nem tudnak lekötni, hogy semennyire. Viszont az író nagyon szeret akkor karakterszemszöget váltani, amikor az izgalom a csúcsponton van, mert hát kellenek a függővégek, de ezzel meg csak azt éri el, hogy fél éjszaka fent vagyok, mert képtelen vagyok letenni a könyvet. Ami nem feltétlenül baj. Csak nagyon idegőrlő.

Mint mondtam, Adare nem sokat szerepelt, és nincs is túlzottan kidolgozva a karaktere. Végig csak azért küzdött, hogy megbosszulja apja meggyilkolását, és néha aggódott a testvéreiért, de ennyi. Az utolsó fejezete miatt látok benne potenciált, és nagyon remélem, ki lesz ő még fejtve bővebben a többi kötetben, de most nem jutott neki sok tér.

Kaden jó császár lesz. Tudom, hogy ő már most az, de még nem áll készen, nagyon fiatal, semmit nem tud a politikáról, hiszen gyakorlatilag egy világ végi kolostorban nőtt fel, ahol festegetett meg agyagedényeket csinált. Hát valaki nem ettől lesz jó uralkodó. Kivéve, hogy a két festegetés között olyan dolgokat tanult meg, ami még fontos lesz a későbbiekben. A legfontosabbhoz természetesen volt sablonosan rejtélyes előreutalás, amiből biztosan nem találjuk ki, mire utalhat, kivéve, ha legalább egy ehhez hasonló könyvet olvastunk már, amire nagy esély van, ha fantasy-rajongók vagyunk. De Kaden kitartó, okos és a látszat ellenére nagyon ügyes.

A három testvér közül Valyn volt a kedvencem. Valószínűleg azért, mert ő volt a harcos. És biztos azért is, mert vele együtt jött a tényleg nagyon mellékes szerelmi szál. Mert hát szerelmi szál minden könyvbe kell! (Nem.) Viszont itt nem volt zavaró, és igazából itt most volt oka, mert sokkal jobban kihozta Valynból a harcost, motivációt adott neki. Imádtam, hogy annak ellenére, hogy Valynt harcosnak képezték ki, nem lett egy kőbunkó, aki csak csapkod a kardjával, hanem egy értelmes ember lett belőle. Nem is sikerült neki mindig minden elsőre, nem volt mindig mindenből a legjobb csak azért, mert ő a császár fia és a főszereplő is. Sőt, talán neki még nehezebb dolga volt. Oké, nála is előjönnek néha a műfajra jellemző sablonok, de nem zavaróan.

Ha Lin, a szerelmi szál másik fele szintén nagyon szerethető karakter. A kevés lány közül ő volt a kedvencem, és talán ő van a legjobban kidolgozva (szegény, elnyomott lányok). Nagyon jól kiegészítik egymást Valynnal, és jellemzően ő az ész a párosból.
A stílus egyszerű, de nagyszerű. Nincs benne öt soros barokk körmondat az ég kékjéről, viszont minden olyan hangulatosan le van írva. Például rögtön az elején a széttépett kecske teteme abszolút érzékletesen van szemléltetve. Ráadásul mindegyik karakternek megvan a hangja. Alapvetően nincs nagy különbség, hiszen harmadik személyben van, de például Valynnál sokat káromkodnak, és egyértelműen kimondják a dolgokat, mivel ők harcosok, Kadennél meg szeretem, hogy az intimebb testi reakciókat csak rébuszokban ismertette, mert szegény fiú a szerzetesek között nem büszkélkedhet sok tapasztalattal, ezért számára még minden új, és zavarban van.

Említettem a sablonokat. Nos, azokból is van bőven, minden műfajra jellemző dolog megtalálható, de igazából nem zavart. Persze voltak dolgok, amiket előre kitaláltam, meg voltak olyan utalások, amiket nem kellett kétszer elolvasnom, hogy elsőre megértsem, mire gondolnak, de még így is meg tudott lepni. Ezért egy kicsit haragszom is, és nem mondom el miért, de körülbelül a könyv felénél rá fogtok jönni. Ó, és azt hiszem, rájöttem valamire, bár puszta véletlen folytán. De nem árt, ha a könyv elolvasása után ránéztek még egyszer az előhangra. Nagyon cseles.

Szóval izgatottan várom a folytatást. A fantasy-rajongóknak bátran merem ajánlani, még akkor is, ha nem ez a könyv fogja megváltani a világot.

Megtetszett? Rendeld meg!

Kedvenc karakter: Valyn, Ha Lin, Kaden

Ami legjobban tetszett: Valyn próbái

Ami nem tetszett: Adare fejezetei laposabbak voltak a fiúkéhoz képest

Értékelés: 5/5

Brian Staveley

Brian Staveley A császár pengéi szerzője, amely első része A csiszolatlan trón krónikája fantasy trilógiának.

Brian tanított irodalmat, vallást, történelmet és filozófiát, mindez pedig hatással volt a regényeire. A Bosztoni Egyetemen szerzett egy diplomát kreatív írásból. Jelenleg szerkesztőként dolgozik az Antilever Pressnél, verseket és esszéket jelenetet meg nyomatásban és online. Vermontban él feleségével és kisfiával, szabadidejét tájfutás, favágás, írás és gyereknevelés tölti ki.

forrás

Nyereményjáték

Térkép:

A szerzetesek távoli vidékén a mesterek gyakran elküldték tanítványaikat, hogy hozzák vissza az elkószált kecskét, és ez a látszat ellenére nem volt egyszerű feladat. Most mi is egy kis keresgélésre invitálunk titeket. Mindegyik hely az egyik szereplőhöz köthető, és mindegyik képen eldugtunk egy tárgyat. A helység nevére és az eldugott tárgyra vagyunk kíváncsiak. Segítségetekre lesz egy térkép, de használnotok kell a szemeteket is. Járjatok nyitott szemmel és elmével!

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van, hogy válaszoljon a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Mai helyszín és tárgy:

A Vas-tenger (The Iron Sea) egyik sziget-csoportja. Az Ikrektől (The Twins) észak-keletre.