Kiadó: Móra
Oldalszám: 232
oldal
Fordító: Vándor
Judit
Avery gyakorlatilag születése óta szerelmes
a legjobb barátjába. Aidennek ugyan fogalma sincs erről, a lány mégis vígan
tervezgeti közös jövőjüket. Egész addig, amíg a srác közli, hogy barátnője van…
Mit lép erre a stréber Avery? Hát igazi kocka módjára a tudományba menekül: egy
sor társadalmi kísérlettel akarja bebizonyítani, hogy az összetört szív csak
akkor gyógyul be, ha az ember előbb túljut a gyász hét fázisán. Csakhogy a
kivitelezéshez szüksége van egy független külső megfigyelőre — itt lép a képbe
Aiden bátyja. A csöppet sem stréber Grayson olyan dolgokra veszi rá a gátlásos
lányt, amiket korábban álmában sem mert volna megtenni. A suli alfahímje és a
legnagyobb stréber egyre több időt tölt együtt — persze kizárólag a tudomány
érdekében! —, és közben egy egészen új kísérlet veszi kezdetét…
Szóval az
történt, hogy megint rámjött a hormontúltengés, és kellett a havi adag nyál,
úgyhogy Deszy javaslatára belefogtam ebbe a könyvbe. Tulajdonképpen ez esetben
a fülszöveg remekül leírja, mi történik a könyvben. Nem vártam túl sokat tőle,
és igazából pont az történt, amit vártam. Ez a könyv egy romantikus, cuki kis
történet tinilányoknak. Ugyanolyan, mint az összes többi ehhez hasonló könyv.
Ezért nem is vesződök vele, hogy normális értékelést írjak róla. Inkább
elmondom, ezúttal mit fedeztem fel.
Avery nagyon
szégyenlős tudóspalánta. Vagyis hát pánikbeteg, fél az emberektől, a
nyilvánosságtól, bármitől, ami kívül esik a komfortzónáján. Ebből, és az
állítólagos szívbajából próbálja őt kigyógyítani Grayson, legjobb barátja és
szerelme bátyja. Azzal még semmi problémám nem volt, hogy Grayson próbálja
kikúrálni egy olyan betegségből, amire gyógyszert szed, mert nem igazán volt
pontosan leírva, milyen szintű is ez a pánikbetegség, másrészt fogalmam sincs,
hogy ez egyáltalán lehetséges-e, úgyhogy csak elfogadtam.
Ami nem
tetszett, az Grayson. Lehet, hogy Aiden egy marha nagy idióta, de minden baromságával
együtt szerintem aranyos volt. Grayson a tipikus álompasi, és minden könyvben
ugyanilyen.
Az álompasiknak
több különböző fajtáját különböztetjük meg:
Van a szégyenlős, kis aranyos visszahúzódó
típus, aki igazából vicces, és vagy jól tud szerelni, vagy kocka. Ebben a
bejegyzésben velük nem fogok foglalkozni, és ők nem is olyan kirívó esetek,
hogy hosszan kéne őket elemezni.
Van az a fajta,
aki gonosznak tűnik, és szarkazmussal védekezik, de ez a lényeg: védekezik.
Mivel egy sérült lélek, próbál mást
mutatni a felszínen, mint ahogy valójában érez. Ez a típus a könyv végére
kitárulkozik, elsírja bánatát a lánynak, aki jól megmenti, és együtt
ellovagolnak a naplementébe. Ők azért érdekesek, mert egyrészt imádom a
szarkazmust, másrészt mindig érdekes számomra, hogy miért sérült a lelkük,
miért próbálják ellökni maguktól az embereket. A „gyógyulási” szakaszban pedig
nem mindegy, hogy az aktuális lány éppen mivel vagy hogyan próbálkozik. Gyakori
náluk, hogy a lány is sérült, és egymást mentik meg, vagy együtt szenvednek
sokáig, amíg nem jön a ló, és vonszolja el őket a naplementébe, mert maguktól
nem tudnának felülni rá.
És van az alfahím, aki sportos, úgy néz ki, mint
Adonisz reinkarnációja, mindenki bukik rá, neki meg megvolt az összes csaj a
suliban. Ennek több oka lehet, vagy titokban bele van esve a hősnőnkbe már évek
óta, csak így üti el az időt, amíg erőt nem vesz magán, és bevallja, mi a
helyzet, vagy szimplán ilyen, míg nem jó a női főszereplőnk, hogy bebizonyítsa,
más nem is kell a srácnak.
Grayson ebbe az
utolsó kategóriába tartozik, és annyira, de annyira nem passzolna Averyvel,
hogy ez rányomja a bélyeget a könyvre. Na jó, nem azt mondom, hogy ez egy rossz
könyv. Ez pont olyan könyv, mint ahogy hirdeti magát. Egyszerűen csak annyiszor
találkoztam már ezzel a típusú párossal, hogy most már nem tudok elmenni
mellette szó nélkül. Igen, tudom, hogy ezeknek a történeteknek semmi köze a
valósághoz, ez a pornó tinilány változata, de annyira nem reális, hogy a suli
legmenőbb sráca, aki előtt sorban állnak a lányok majd pont abba a lányba esik
bele, akit a húgának tekint.
Igen, tudom,
hogy direkt így van megírva, a célcsoportnak ez kell, és amíg helyén kezeljük a
könyvet, addig semmi probléma vele, nekem is tetszett a maga módján, ezért
olvastam. Az zavar, hogy ezeket a könyveket a naiv kislányok kézbe veszik, és
azt hiszik majd, ez így működik az életben. Aztán jól pofára fognak esni,
amikor rájönnek, hogy hoppá, ez a srác csak meg akart dugni, szerelemről itt
szó sincs.
Azt hiszem, ez
zavar igazán ezekben az „álompasikban”. Meg az, hogy legtöbbször akkora
hatalmas seggfejek. Lehet, hogy cuki dolgokat mondanak, de attól még önteltek
és egoisták. Annyira utálom az olyan embereket (nemtől függetlenül), akik
annyira beképzeltek, hogy azt hiszik, bármit megtehetnek, csak azért, mert jól
néznek ki, vagy van pénzük.
Ettől
függetlenül ez a könyv viszont nagyon cuki, nyálas és aranyos. Egy tipikus
romantikus YA, aki szereti a műfajt, annak ajánlom, és a többi. Arra pont jó
volt, amiért én ezt a kezembe vettem.
Kedvenc
karakter: -
Ami legjobban
tetszett: maga a kísérlet
Ami nem
tetszett: Grayson, Aiden, Avery
Értékelés: 3/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése