2015. július 3-án, pénteken veszi kezdetét az idei Budapest Pride Fesztivál, melynek mottója: „Budapest Pride: 20 esztendőnk hatalom!”. A fesztivál leglátványosabb eseményére a Budapest Pride Felvonulásra 2015. július 11-én, szombaton délután kerül sor.
A Blogturné Klub egy nyílt LMBTQ blogturnéval szeretné kifejezni támogatását az idén 20 éves Budapest Pride tiszteletére. Ezen a turnén olyan könyvek vesznek részt, amelyek fő- illetve mellékszereplője leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű vagy queer.
A turnéban részvevő blogok részvételükkel támogatják, hogy olyan társadalomban éljünk, amely véget vet a kirekesztésnek és egyenlően elfogadó minden polgárával szemben. A turné időpontja: 2015. július 3-12.
Oldalszám: 240 oldal
Fordító: Kosztolányi Dezső
Molyos adatlap
Oscar Wilde klasszikus regényének hőse, a gazdag, gyönyörű és naiv fiatalember, Dorian Gray megszállottja annak a gondolatnak, hogy örökké fiatal és szép maradjon, s ezért még akár a lelkét is eladná. Miután az egyik barátja megfesti portréját, a fiú csak azt fájlalja, hogy az ő szépségét az élet és az idő hamar lerombolja majd, míg a képé örök marad, s azt kívánja, hogy bárcsak ez fordítva lenne.
A fiatalember hamarosan cinikus barátja, Lord Henry Wotton befolyása alá kerül, aki ráébreszti az élet ízeire. Dorian átadja magát az önző és rafinált élvezeteknek, férfiakat és nőket taszít a bűn útjára, majd egyre mélyebbre süllyed, s a züllés minden nemét és formáját megtapasztalja. Az események egyre riasztóbb fordulatot vesznek, mivel nemsokára megtudja, hogy kívánsága teljesült. Legnagyobb csodálkozására ugyanis csak a róla készült kép öregszik. Arca és szeme őrzi az ártatlan ifjú szépségét, a festett arcmás viszont, amelyet gondosan elzárva tart háza egy titkos helyiségében, híven mutatja az idő és a bűn rombolását vonásain.
Ekkor úgy érzi, itt az ideje megváltoztatnia az életét. Hogy teljesen tisztára mossa magát, bűnös múltjának tanúját, a szörnyűséges képet meg akarja semmisíteni…
Másodszorra olvastam ezt a történetet, és rájöttem, hogy még mindig imádom. Sokan szeretik, és annak idején (2011-ben) a történet érdekelt leginkább. Aztán elkezdtem olvasni, és elvesztem a mondatokban. Oscar Wilde annyira gyönyörűen ír, hogy legszívesebben minden mondatát kiidézném. Illetve olyan gondolatokat közvetít a művészetről és az életről, hogy minden megjegyzése szerepelhetne egy motivációs táblán. El sem tudom mondani, mennyire szeretem a Dorian Grayt, és az biztos, hogy soha nem leszek rá alkalmas, hogy leírjam, mennyire gyönyörű. Komolyan, épp csak a nyálam nem csöpögtettem rá a lapokra.
A főszereplő, Dorian Gray tragédiája, hogy találkozott Henry Wottonnal. Dorian egy szép, de naiv fiú, akinek nincs fogalma a világról, és épp modellt áll Basil Hallward festőnek, amikor is összehozza a sors a festő barátjával, Henryvel. Elbeszélgetnek, Henry megosztja a nézeteit Doriannel, ünnepli a szépségét, mire Dorian rájön, hogy ő nem akar megöregedni, hiszen a szépség minden, és ha az elmúlik, ő már semmit sem fog érni. Azt kívánja, bárcsak a festmény változna meg helyette, és legnagyobb csodálatára, kívánsága teljesül. Ettől kezdve viszont nincs megállás, Dorian bármit csinálhat, az rajta nem fog meglátszani, egyedül a festmény őrzi a titkait.
Az az érdekes ebben a regényben, hogy nem is igazán a cselekmény a fontos. Mármint számomra. Lassan halad az eleje, és szerintem csak a háromnegyedénél következik be az a mindent eldöntő fordulat, ami a történet egy meghatározó pontja. Viszont az elejét azért szeretem annyira, mert szép, és nagyon sok érdekes gondolatot találni benne, ahogy ezt már fentebb leírtam.
Henry karakterét kifejezetten ellenszenvesnek találtam. Fölényes, okoskodó, és olyan dolgokat mond, amivel abszolút nem tudok egyetérteni. Azt gondolnám, hogy könnyen megtalálom vele a közös hangot, mert ő is egy cinikus ember, de legszívesebben megütöttem volna, akárhányszor kinyitotta a száját.
Dorian rossz útra tért fiatal, aki aztán nem tudott szabadulni a bűneitől. Azért szeretem őt, mert annyira emberinek érzem. Nem tudunk róla mindent, hogy mikor merre járt, viszont állítom, hogy a könyv háromnegyedéig (addig a fordulatig), semmi olyasmit nem csinál, amit egy ma élő bármelyik ember ne csinálna teljesen bűntudat nélkül. Ettől még nem azt mondom, hogy helyes, amit tesz, és nyilván akkoriban még máshogy éltek az emberek, csak én őt áldozatnak tekintettem, nem bűnösnek.
Basil a kedvenc karakterem, kár, hogy olyan keveset szerepel. Ő az igazi művészlélek, és fogalmam sincs, hogy lehettek barátok Henryvel, mert annyira ellentétesek. Basil annyi szép dolgot mond, és imádom, hogy úgy el van veszve a saját kis világában, mint ahogy a művészek szoktak.
Nagyon jót tett a regénynek a fordítás szempontjából, hogy Kosztolányi vette kézbe, és fordította le. Ugyan nem olvastam Wilde-ot eredetiben, de úgy érzem, Kosztolányinak sikerült megtartania a stílust, átadnia azokat a gondolatokat, amelyeket Wilde fontosnak tartott. Mindkét írót szeretem külön-külön is, de valami egészen különleges, hogy őket együtt is olvashatom.
Igen, nagyon szeretem a Dorian Grayt, és biztosan újra fogom még olvasni a jövőben, mert egyszerűen gyönyörű.
Kedvenc karakter: Basil
Ami legjobban tetszett: az egész
Ami nem tetszett: -
Értékelés: 5/5
Pride extra
Basil Hallward művész, és a múzsája Dorian Gray, aki iránt nem pusztán baráti érzelmeket táplál. Íme néhány idézet (a teljesség igénye nélkül), amelyből ez kiderül:
„- Dorian Gray? Hát így hívják? – kérdezte Lord Henry, és átsétált Basil Hallwardhoz a műterem másik végébe.
- Igen, így ívják. Nem akartam elárulni.
- De miért nem?
- Ezt nem tudom megmagyarázni. Ha valakit nagyon szeretek, sosem mondom meg a nevét senkinek. Ezzel mintha kiszolgáltatnám egy részét. Lassanként megszerettem a titkolózást. Már-már ez az egyetlen dolog, amely ebbe a mai életünkbe némi rejtélyt és csodát lophat be. A legközönségesebb holmi is kedves, mihelyt eldugjuk. […]”
„[…] Félig odafordultam, és akkor pillantottam meg először Dorian Grayt. Mikor tekintetünk összeért, éreztem, hogy elsápadok. Furcsa rettegés kerített hatalmába. Tudtam, hogy szemtől szembe kerültem valakivel, kinek puszta egyénisége annyira igéző volt, hogy ha engedek neki, lebírja egész valómat, egész lelkemet, sőt egész művészetemet is. Külső befolyást sohase tűrtem életemben. Te is tudod, Harry, mennyire független vagyok természetemnél fogva. Mindig a magam ura voltam, legalábbis addig, míg nem találkoztam Dorian Grayjel. Aztán – de nem tudom, hogy magyarázzam meg neked – mintha valami azt súgta volna, hogy örvény peremén állok. Az a különös érzésem támadt, hogy a Végzet még ritka gyönyöröket és ritka bánatokat tartogat számomra. Félni kezdtem, és sarkon fordultam, hogy kimenjek a teremből. Nem a lelkiismeret unszolt erre: csak a gyávaság. Nem is nagyon dicsekszem vele, hogy megpróbáltam szökni.”
„- […] Beszélj még Dorian Grayről! Gyakran találkoztok?
- Minden egyes nap. Boldogtalan volnék, ha nem látnám mindennap. Meg se tudnék már lenni nélküle.
- Milyen furcsa. Azt hittem, te csak a művészettel törődsz.
- Most ő számomra a művészet – mondta a festő komolyan.”
Nyereményjáték
Természetesen a megszokott játék sem maradhat el! Három nyeremény könyv vár a szerencsés nyertesre: 1 példány Rácz-Stefán Tibor: fogadj el, 1 példány Ryan Loveless: Ethan és Carter és 1 példány Becca Prior: A tanítvány.
Alább elolvashatod minden blogger kedvenc LMBT hírességét, közéleti személységét, a Te feladatod pedig, hogy beírd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy mely blogon kiről olvashattál.
Figyelem: 72 óra áll rendelkezésére a nyertesnek az értesítő e-mailre válaszolni. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Kizárólag magyarországi címre postázunk! Sok szerencsét!
Verlaine és Rimbaud
Szeretem a francia szimbolistákat, és noha Baudelaire a kedvencem ebből a korból, de Verlaine-t és Rimbaud-t is nagyon szeretem. Rimbaud 1854. október 20-án született Charleville-ben, és 1891. november 1-én halt meg Marseille-ben. Verlaine 1844. március 30-án született Metzben, és 1896. január 8-án halt meg Párzsiban. Verlaine 1871-ben ismerkedett meg Rimbaud-val, és szerelmes lett belé. A két kicsapongó költő viszonya még a szabadelvű párizsi művészeket is megbotránkoztatta. A vitatkozásoktól nem mentes kapcsolatuk 1873 tavaszán ért véget, amikor Rimbaud egy brüsszeli hotelban közölte Verlaine-nel, hogy útjaik szétválnak, mire Verlaine revolverrel megsebesítette Rimbaud-t a kézfején. Mindkét költőre nagy hatással volt Baudelaire, Victor Hugo és Poe.
a Rafflecopter giveaway
A turné további állomásai:
07.05. - Readinger - Becca Prior: A tanítvány
07.10. - CBooks - Tiffany Reisz: Az angyal
07.12. - Thinking About You - David Levithan - John Green: Will & Will
07.12. - Gabó olvas - Nádasdy Ádám: Vastagbőrű mimóza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése