A GABO SFF jóvoltából megjelent Moskát Anita legújabb regénye, a Horgonyhely. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja ezt a merész témát feszegető, lenyűgöző könyvet, mely felülbírálja az előítéleteket, és egy sötét és kíméletlen történeten belül keresi a választ a kérdésre, hogy mi a szabadság és a mások feletti uralom ára.
2015. augusztus
elsejétől egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve
rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha
velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat
tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott,
nyerhettek is!
Oldalszám: 440
oldal
Egy birodalomban, ahol a föld oda köti az
embert, ahová megszületett, csak azoknak van reménye a vándorlásra, a
kereskedelemre és a hatalomra, akik várandósak. Ebben a nők uralta, különös
mágiával átitatott világrendben három rendkívüli személy keresi a kitörés
lehetőségét.
A könyvtárhajójához kötött Vazil titokban az
egyenjogúság eszméjét hirdeti és a nők vándorlásának okait kutatja, hogy egy
napon mindenki szabad lehessen. Lánya, Helga azonban szabadulna a hajótól,
ahová születése óta kötődik, ezt pedig csak egyféleképpen teheti meg: ha
teherbe esik, minél előbb. Lars a föld férfiak számára tiltott mágiáját űzi,
ami által különleges hatalomra tesz szert – ez pedig az egész világukat
felforgathatja.
Moskát Anita merész témát feszegető,
lenyűgöző regénye felülbírálja az előítéleteket, és egy sötét és kíméletlen
történeten belül keresi a választ a kérdésre, hogy mi a szabadság és a mások
feletti uralom ára.
Soha nem akarok gyereket! Igen, tudom,
hogy ezt már mondtam egy párszor, de tényleg, senki semmivel nem vehet rá, hogy
én kilenc hónapon keresztül magamban hordjak egy parazitát, akit majd egy
feleakkora lyukon kell kinyomnom a saját testemből, mint ő maga. Elnézést kérek
az anyáktól, ezúton is minden tiszteletem az övék. Ha bármikor is megingottam
volna ebben a döntésemben, Moskát Anita könyve újra rádöbbentett, hogy tényleg
nem akarom ezt.
Nekem sajnos
kimaradt a Bábel fiai, pedig itt néz
rám szomorúan a polcról, de egyszerűen még nem jutottam el odáig, hogy
elkezdjem, így a Horgonyhely volt az első olvasmányom Moskát Anitától, és
fogalmam sem volt, mire számítsak. Persze azért a többiek mondták, hogy
mennyire durva volt a Bábel, és hogy Anita meglepte őket, de hiába van
felkészülve az ember lánya, vannak dolgok, amik nagyon váratlanul tudják érni.
Ilyen volt a Horgonyhely. Elkezdtem a könyvet, aztán ránéztem Anitára, aztán
próbáltam feldolgozni, hogy ez a történet egy csendes, visszahúzódó lány
fejében született meg. Ezek után kíváncsi vagyok, mi minden járhat még Anita
fejében. De az is lehet, jobb, ha nem tudom. Mindenesetre nem biztos, hogy
legközelebb vele indulok el hazafelé éjféltájban.
Viccet
félretéve, a Horgonyhely nagyon-nagyon jó. Nem számítottam rá, hogy ha
elkezdem, akkor le se akarom majd rakni. Annyi minden történik, és annyi az
érdekes szereplő, mindegyikre kíváncsi vagyok, tudni akarom, mi a következő
lépése, mi lesz majd legközelebb.
Az első mondat
már eléggé meghatározó. („Itt nem
szülhetsz!”) Felkeltette az érdeklődésem már akkor, amikor még azt se
tudtam, miről szól a könyv. A történet pedig egyszer sem laposodott el.
Érdekes, hogy nagyon sok könyvben, amit olvasok, előre ki tudom találni, mi
lesz majd a vége vagy legalább a következő lépés. Aztán persze van, ami ennek
ellenére meg tud lepni, de az átlagos karakterek már nagyon kiszámíthatóak, még
akkor is, ha nem egy romantikust olvasok, hanem mondjuk egy fantasyt. A
Horgonyhely nem ilyen. Már csak azért is nehéz volt letenni a könyvet, mert
sosem tudhattam, mi történik a következő oldalon, nem tudtam megjósolni, hogyan
reagál majd a karakter, mit fog tenni, és ez nagyon tetszett.
 |
| forrás |
Helga elég
egyszerűnek tűnik… elsőre. Szabadulni akar az apjától, és erre nincs más módja,
teherbe kell esnie, viszont szegény még tapasztalatlan, és nehezen tud
szabadulni az apjától és a hajótól, amin felnőtt. Épp csak a tinédzserkor
küszöbén áll, habár keményen dolgozik apja hajóján, semmit nem tud az életről.
Pont ezért naiv annyira. Mindent elhisz, amit mondanak neki, és elképesztő,
mennyire fogalma sincs, mi vár rá, annak ellenére, hogy végignézte több nő
terhességét is. Ő a történet során nő fel, birkózik meg a nehézségekkel, de a
sztori végére sem veszti el a gyermeki ártatlanságát. Persze, sokat tapasztal,
de számomra valahogy még mindig ugyanaz a gyermek marad egy kicsit.
Lars a
legérdekesebb karakter. Eleinte vele tudtam legjobban együtt érezni. A
felesége, Selma csak kihasználja, ő pedig nem tud mit tenni ez ellen, hiszen
csak egy férfi, akinek rejtegetnie kell földevő képességeit, különben
felakasztanák. Úgy tűnik, mintha csak menekülni akarna. Egy lehetetlen dologra
vágyik, amitől majd szabad lesz, és nem kell többé Selma rabszolgájának lennie.
A hozzá fűződő érzéseimet körülbelül úgy tudnám bemutatni, mint egy szinusz
görbét. Először szerettem, aztán kiderült róla valami, amitől ellenszenves
lett, aztán a végére megértettem a karakterét, és megint megszerettem. És
hasonlóan voltam egy másik karakterrel, Britával, az anyaház vezetőjével.
Azt szeretem a
karakterekben, hogy egyikük sem fekete vagy fehér, hanem a legtöbben csak a
saját érdekeiket nézik, úgy forgatják a lapjaikat, hogy nekik jó legyen, nem
tekintve másokra, és ettől lesznek igazán élők. Én tényleg elhittem, hogy
valahol léteznek ezek az emberek, még ha nem is pont ugyanezekkel a
problémákkal küzdenek. Ezért nem tudtam igazán utálni egyiküket sem. Kivéve
Selmát, az egy igazi boszorkány.
A világ egészen
elképesztő. Mindenki helyhez kötött, nem mehet nagyon messze a szülőhelyétől,
különben rosszul lesz, elered az orra vére, majd ha nagyon sokáig merészkedik, meg
is hal. Egyedül az állapotos nők képesek a vándorlásra. Itt az számít, ki
mekkora teret tud bejárni, aki messzebb juthat, azé a hatalom, így nem csoda,
hogy a nők uralkodnak. És övék a föld is. Az erre képesek földet esznek, és
mágiával növényeket termesztenek, így ők gondoskodnak a falvak élelmezéséről is.
Nagyon kevésszer találkoztam ilyen egyedi és ennyire jól felépített világgal,
arról nem is beszélve, hogy Anitának mekkora bátorsága volt ezt leírni és a
nyilvánosság elé tárni. Elsősorban persze a könyvben lévő női és férfi jogok
miatt, de az is valami, hogy ennyire részletesen és naturálisan tárta elénk nem
csak a terhesség és a szülés minden apróságát (mindezt ilyen fiatalon, le a
kalappal), hanem a földevés mágiáját is.
Arról sem volt
fogalmam, Anita milyen szépen tud leírni. A stílusa gördülékeny és könnyen
emészthető (ellentétben a történetével), annyira, hogy legszívesebben megállás
nélkül lenyomnám az egész könyvet, mégis olyan szépen tudja magát kifejezni,
egyből úgy érzem, én is ott vagyok, fázom a hidegben, érzem a számban a föld
ízét. Lenyűgöző.
Különösképp
szerettem a könyv végét és a lezárást. Egyedi, váratlan, de logikus. Imádtam,
hogy ilyen keserédes, és bár kíváncsi vagyok, mi lenne mondjuk 40-50 év múlva,
mégis úgy hiszem, ez így jó.
Biztos tudnék
valami negatívumot is mondani, ha nagyon akarnék, de nem akarok. Csak hagyom,
hogy emésszen a gondolat, így napokkal később is.
Kedvenc
karakter: Lars
Ami legjobban
tetszett: a vége, a leírás
Ami nem
tetszett: -
Értékelés: 5/5
A vándorlás okai, női és férfi előjogok
Vazil tudós, azt
kutatja, vajon miért vándorolhatnak a terhes nők, és mi az oka annak, hogy
mindenki más a szülőhelyéhez van kötve. Kutatásait egy könyvbe le is írja,
valamint szépen megfogalmazza, mit gondol a jelenségről. Persze ezzel nagy
veszélybe kerülhet, ha egyszer egy nő megtalálja, de ő eltökélte, hogy
megoldást talál a problémára.
Részlet A vándorlás okai, női és férfi előjogok
c. kéziratból:
„A nők és
férfiak alapvető különbségeket mutatnak. A férfi robosztusabb, csontja vaskos,
szőrzete kifejezett. A nők vékonyabbak, izmuk satnya. A zsír derekuknál rakódik
le. Csak két emlőjük van, ellentétben a többi szoptató állattal. A disznónak
akár tizennégy, a kutyának nyolc, a tehénnek négy csecse van. A nőknek csak
kettőre van szükségük.
A
legszembetűnőbb különbséget a nemi tájék mutatja: a nő a befogadó, a férfi az,
aki ad.
Ezt figyelembe
véve pedig a férfi uralkodhat a nőn, hiszen vándorlása eszközét tartja
ágyékában.”
„Egy régi magtár
homlokzatára freskót festettek. Menetelő falusiakat ábrázol, ahogy erőlködve,
meghajolva próbálnak vándorolni, de megakadályozza őket a bokájukra hurkolt
kötél. A kötelek csokorban futnak össze, és eltűnnek a föld réseiben, lefutnak
egy üregig, amelyben zöld, agyaras, mohaszakállú szörny gubbaszt. Markában a
pórázokat tartja.
Mindenki
szomjazza a magyarázatot. A gyerekek mesékből kapnak választ, mások átkot
emlegetnek, a vezetőnők a természet rendjét. Szerintük a terhesség és a
vándorlás kapcsolata természetes, mint az erő, amely az ágról az almát a földre
húzza.
Aki ezeket olvassa,
tudja, hogy mindannyian tévednek.
A nők szerint a
test központja a méh, mert az ad erőt a vándorláshoz. A földevők szerint a
gyomorban lakik a lélek, mert az lángol, amikor varázsolnak. Ostobaság. Az agy
az, amely mozgásban tart bennünket, a gondolatok születésének helye, amely
meséket talál ki, miért kötődtünk röghöz. És az agy lesz az is, amely
megtalálja a megoldást.”
Nyereményjáték
Ezúttal könnyű
dolgotok lesz, minden állomáson találtok egy kérdést, amire válaszolnotok kell.
Segítséget a bejegyzésekben, a beleolvasóban, valamint a google-ben találtok.
Ha ügyesek vagytok, megnyerhetitek a Horgonyhely három példányának egyikét.
Figyelem! A
kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll
rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben
újat sorsolunk.
A mai kérdés:
Melyik
művész munkájának felhasználásával készült a borító?
A turné további állomásai:
08. 01. Bibliotheca
Fummie
08. 02. Media Addict
08. 03. Always Love a Wild Book
08. 04. Deszy könyvajánlója
08. 05. Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése