Volt egyszer egy amerikai lány és egy francia fiú. Anna jókedvű és aranyos, Étienne okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes... lenne, ha nem volna foglalt...
Stephanie
Perkins az Anna és a francia csók romantikus feszültsé
gét mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan megbizsergeti az olvasót a fejünk búbjától a lábujjainkig.
gét mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan megbizsergeti az olvasót a fejünk búbjától a lábujjainkig.
A
Blogturné Klub különleges utazásra hív. Ismerd meg az Anna és a francia csókot,
és ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a könyvet.
Oldalszám:
384 oldal
Fordító:
Pásztor Judit
Anna nagy várakozással tekint
végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek
munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben levő, ígéretesnek
tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell
költöznie egy bentlakásos iskolába – egészen addig, amíg ott nem találkozik
Étienne St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes… lenne, ha
nem volna foglalt. De a Fények Városában a vágyak valahogy mindig utat törnek
maguknak. Vajon a szerelmes majdnem-ek éve a hőn óhajtott francia csókkal ér
véget? Stephanie Perkins a romantikus feszültséget mindvégig sistergőn, a
vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan
megbizserget minket a fejünk búbjától a lábujjainkig és megolvasztja a
szívünket.
Úristen!
Hát mi történt? Fummie egy romantikus-sablon-tininyál YA-t olvas, és még
tetszik is neki? Ez meg hogy lehet?
Tudom,
általában én vagyok a leghangosabb, ha romantikus YA-t fikázni kell, és mindig
kiakadok, ha túl sablonos, vagy túl nyálas vagy egyáltalán olyan, mint az
összes többi romantikus könyv. Ez az egyik kivétel, ami erősíti a szabályt. El
is mondom mindjárt, miért.
Annát
Párizsba küldi az apja az utolsó tanévre, és a lány ezt világfájdalomként éli
meg. Micsoda szörnyűség. Igen, tudom, mindenki lenne a helyében, de azért
mégiscsak meg tudom érteni, hogy kiakadt. Meg se kérdezték, hogy akar-e
egyáltalán Párzsiba menni, elszakad a barátaitól és az ottani életétől,
ráadásul még csak franciául sem beszél. Azért nem olyan buli ez, mint ahogy
hangzik. De attól még lennék a helyében.
Még úgy is, hogy egy büdös szót sem beszélek franciául. Párizsban aztán
megismerkedik Étienne St. Clairrel, aki egy amerikai fiú, francia névvel és
brit akcentussal. Valamint lehetetlen ellenállni neki. És itt van még Josh, Rashmi
és Meredith is, akik hamar Anna barátai lesznek.
Na
ebben a könyvben aztán vannak sablonok bőven. Eleve ott van Párizs, ami a világ
egyik legromantikusabb városa. Aztán a jópasi, akibe minden lány szerelmes, és
Anna is egyből beleesik Étienne-be, ahogy meglátja (amit egyébként abszolút meg
tudok érteni). És jönnek a bonyodalmak, és még több konfliktus, a végét meg
mindenki ki tudja találni. És nyálas is. Mármint eleve sejthető, hogy az, mivel
két fiatalról szól, akik szerelmesek lesznek egymásba, de tényleg nagyon
csöpög. És már másodszorra olvastam el, és még mindig imádtam. Itt van 5 indok,
hogy miért:
1.
Étienne. Oké, oké, ő az ügyeletes szépfiú, hát persze, hogy én is beleestem, de
Étienne tényleg aranyos. Egyrészt alacsony, ami cukivá teszi, másrészt brit
akcentusa van, ami rádupláz, és vannak olyan apróságai, amitől tényleg olyan
tipikus szépfiús lesz, de a jó értelemben. Figyel a barátaira, nagyon szereti
az anyukáját, és ezt nem rejti véka alá. Kedves, és néha csinál olyan dolgokat,
amik talán csak barátságosnak tűnhetnek egyesek számára, de valójában ezek
romantikus gesztusok, és lehet, hogy csak apróságok, de sokat számítanak.
2.
Párizs. Mindig is tudtam, hogy egyszer majd el akarok jutni Párizsba, mert
imádnám. Ez a könyv csak bebizonyította, hogy nekem egyszer tényleg el kell jutnom oda. Az csak egy dolog, hogy
gyönyörű, és ott van az Eiffel torony meg a Notre-Dame, de tele van gótikus
épületekkel. Biztos vagyok benne, hogy én már attól enyhe szívrohamot kapnék,
ha csak mennénk az utcákon, és bámulnánk az épületeket. Annyira szépen leír
mindent, imádom, ahogy Anna mesél, és még többet akarok. Még, még! Még ott sem
voltam, de már imádom Párizst.
3.
Anna. Első olvasásra nem volt szimpatikus. Olyan kis naivnak tűnt, mert
számomra egyértelműek voltak Étienne által adott jelek, de nem gondoltam bele
Anna helyzetébe. Most újraolvasva döbbentem rá, Anna mennyire el lehetett
veszve. Ott van egy idegen országban, a nyelvet sem beszéli, persze, hogy fél
kimenni. Most jöttem rá, hogy valójában egy okos lány. Nem az a tipikus
cicababa, hanem kilóg az átlagból (ami szintén sablonos, de attól még
szeretem). Imádja a filmeket, és blogot is vezet róluk, és ezt szerettem benne
a legjobban. Meg hogy kicsit magamra emlékeztetett.
4.
Vicces. Jó, nem egetrengetően humoros, nincs benne Mark Watney vagy ilyenek, de
azért sokszor nevettem rajta. Szerettem a pörgős párbeszédeket, az enyhén kínos
szituációkat, és vigyorogtam minden egyes bóknál.
5.
Életszerű. A „Párizsba küldelek, hogy szenvedj”-része nem egészen, de maga a
szerelmi szál nagyon is az. Hiába van Párizs meg Étienne, meg Párizs, mégis a
romantikát szerettem benne a legjobban (na jó, meg Párizst). Nálam ez tényleg
ritka. De imádtam, ahogy Anna és Étienne barátságából lassan kialakult a szerelem,
és imádtam, ahogy beszélgettek egymással. Láttam rajtuk már az elejétől kezdve,
hogy ez nem csak barátság lesz (meg mert elolvastam a fülszöveget, és nem ez
volt az első ilyen sztorim). Valószínűleg azért is szerettem bele ennyire, mert
voltam már hasonló szituációban, és ez az a szerelmi szál, amiről el is hiszem,
hogy létezik a való életben. Aranyosak voltak együtt, ahogy Párizst járták,
ahogy egymást vigasztalták, és ahogy néha nem igazán tudták, mit is kezdjenek a
másikkal.
Szóval
lehet, hogy ez egy sablonos, romantikus sztori, de nem a csöpögős fajtából,
hanem a cuki fajtából, és én akkor is szeretem, és kész. Gáz vagy sem, de nem
most olvastam először, és biztosan nem utoljára.
Kedvenc
karakter: Étienne
Ami
legjobban tetszett: Párizs
Ami
nem tetszett:
Értékelés:
4,5/5
Idézetek
„Ki
küldi a gyerekét bentlakásos iskolába? Tiszta Roxfort. Csak itt nincsenek
helyes varázslófiúk, mágikus cukorkák és repülésórák.”
„–
Nem vagyok biztos benne, hogyan kell rendelni.
–
Könnyű – feleli Josh. – Beállsz a sorba. Megmondod, mit kérsz. Elveszed a finom
ételt. Aztán odaadod nekik az étkezőkártyádat és egy liter vért.
–
Úgy hallottam, idén másfélre emelték – teszi hozzá Rashmi.
–
Csontvelő – helyesbít Gyönyörű Folyosói Fiú. – Vagy a bal fülcimpád.”
„Ó,
Jézus. Hogy a fiúk mekkora idiótákká tudják tenni a lányokat.”
„És
azután, amint visszafordítjuk a tekintetünket a folyó irányába, meglátom.
A
Notre-Dame-ot.
Felismerem
a fényképekről, természetesen. És ha a St. Etienne katedrális, akkor semmi, de
SEMMI sem hasonlítható a Notre-Dame-hoz. Az épület olyan, akár egy óriási
gőzhajó, amely lassan úszik lefelé a folyón. Masszív. Hatalmas. Fenséges.
Pompás kivilágítása furcsa módon Disneylandre emlékeztet, de sokkal
varázslatosabb bárminél, amit Walt valaha is megálmodott. Zöld kúszónövények
sokasága folyik lefelé a falakon, egészen a vízig, teljessé téve a tündérmesét.”
„És
vajon, amikor az érzelmeink egy másik ember érzelmeitől függnek, azok hatására
hányódnak, csapódnak, zsugorodnak, növekednek, csavarodnak erre-arra és
torzulnak, akkor előbb vagy utóbb nem fognak menthetetlenül sérülni és
szertefoszlani?”
„–
Honnan szerezted meg ezt a számot?
–
Hát, tudod, van az a könyv. Fehér lapjai vannak. És fel van sorolva benne az
összes telefonszám. Internetes formában is létezik.”
„–
Imádom Párizst – jelentem ki.
–
Biztos vagyok benne, hogy ő is imád téged.”
„Csodálatos
az este. Párizs fényei sárgák, zöldek és narancsszínűek. A meleg levegő
keveredik az emberek csevegésének zajával az utcákon, és a borospoharak
csörrenésével az éttermekben.”
„Amikor
tegnap kérdeztem erről, azt mondta, hogy Napóleon a példaképe. „Nem azért,
mintha jó ember lett volna, ezt jegyezd meg! Igazi seggfej volt. De alacsony
seggfej, mint én.”
„–
Tudtad, hogy ez a hely háromezer macska otthona? – kérdezi St. Clair.
–
Hát persze. El van raktározva ez az információ az agyamba a „párizsi
macskafélék” címszó alatt.”
Nyereményjáték
Ó,
azok a francia fiúk… Tökéletesen érthető, hogy Anna sem tudott ellenállni :) A
mostani játék során ismert francia pasikról találtok egy képet. A feladatotok,
hogy felismerjétek, ki ő, és beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek: a google jó barát ;)
A
helyes megfejtők között egy könyvet sorsolunk ki. A győzteseket e-mailben
értesítjük, és kérjük, hogy 72 órán belül válaszoljatok, különben újra kell
sorsolnunk. A kiadó sajnos csak Magyarország területén belül tud postázni.
A turné további állomásai:
08.26.
Bibliotheca Fummie
08.28.
Angelika blogja
08.30.
Szembetűnő
09.01.
Insane Life
09.03.
Cbooks
09.05.
Media-Addict.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése