Stephanie Perkins: Anna és a francia csók


Volt egyszer egy amerikai lány és egy francia fiú. Anna jókedvű és aranyos, Étienne okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes... lenne, ha nem volna foglalt...
Stephanie Perkins az Anna és a francia csók romantikus feszültsé
gét mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan megbizsergeti az olvasót a fejünk búbjától a lábujjainkig.
A Blogturné Klub különleges utazásra hív. Ismerd meg az Anna és a francia csókot, és ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a könyvet.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 384 oldal
Fordító: Pásztor Judit

Anna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben levő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskolába – egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes… lenne, ha nem volna foglalt. De a Fények Városában a vágyak valahogy mindig utat törnek maguknak. Vajon a szerelmes majdnem-ek éve a hőn óhajtott francia csókkal ér véget? Stephanie Perkins a romantikus feszültséget mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan megbizserget minket a fejünk búbjától a lábujjainkig és megolvasztja a szívünket.



Úristen! Hát mi történt? Fummie egy romantikus-sablon-tininyál YA-t olvas, és még tetszik is neki? Ez meg hogy lehet?
Tudom, általában én vagyok a leghangosabb, ha romantikus YA-t fikázni kell, és mindig kiakadok, ha túl sablonos, vagy túl nyálas vagy egyáltalán olyan, mint az összes többi romantikus könyv. Ez az egyik kivétel, ami erősíti a szabályt. El is mondom mindjárt, miért.
Annát Párizsba küldi az apja az utolsó tanévre, és a lány ezt világfájdalomként éli meg. Micsoda szörnyűség. Igen, tudom, mindenki lenne a helyében, de azért mégiscsak meg tudom érteni, hogy kiakadt. Meg se kérdezték, hogy akar-e egyáltalán Párzsiba menni, elszakad a barátaitól és az ottani életétől, ráadásul még csak franciául sem beszél. Azért nem olyan buli ez, mint ahogy hangzik. De attól még lennék a helyében.  Még úgy is, hogy egy büdös szót sem beszélek franciául. Párizsban aztán megismerkedik Étienne St. Clairrel, aki egy amerikai fiú, francia névvel és brit akcentussal. Valamint lehetetlen ellenállni neki. És itt van még Josh, Rashmi és Meredith is, akik hamar Anna barátai lesznek.
Na ebben a könyvben aztán vannak sablonok bőven. Eleve ott van Párizs, ami a világ egyik legromantikusabb városa. Aztán a jópasi, akibe minden lány szerelmes, és Anna is egyből beleesik Étienne-be, ahogy meglátja (amit egyébként abszolút meg tudok érteni). És jönnek a bonyodalmak, és még több konfliktus, a végét meg mindenki ki tudja találni. És nyálas is. Mármint eleve sejthető, hogy az, mivel két fiatalról szól, akik szerelmesek lesznek egymásba, de tényleg nagyon csöpög. És már másodszorra olvastam el, és még mindig imádtam. Itt van 5 indok, hogy miért:

1. Étienne. Oké, oké, ő az ügyeletes szépfiú, hát persze, hogy én is beleestem, de Étienne tényleg aranyos. Egyrészt alacsony, ami cukivá teszi, másrészt brit akcentusa van, ami rádupláz, és vannak olyan apróságai, amitől tényleg olyan tipikus szépfiús lesz, de a jó értelemben. Figyel a barátaira, nagyon szereti az anyukáját, és ezt nem rejti véka alá. Kedves, és néha csinál olyan dolgokat, amik talán csak barátságosnak tűnhetnek egyesek számára, de valójában ezek romantikus gesztusok, és lehet, hogy csak apróságok, de sokat számítanak.

2. Párizs. Mindig is tudtam, hogy egyszer majd el akarok jutni Párizsba, mert imádnám. Ez a könyv csak bebizonyította, hogy nekem egyszer tényleg el kell jutnom oda. Az csak egy dolog, hogy gyönyörű, és ott van az Eiffel torony meg a Notre-Dame, de tele van gótikus épületekkel. Biztos vagyok benne, hogy én már attól enyhe szívrohamot kapnék, ha csak mennénk az utcákon, és bámulnánk az épületeket. Annyira szépen leír mindent, imádom, ahogy Anna mesél, és még többet akarok. Még, még! Még ott sem voltam, de már imádom Párizst.

3. Anna. Első olvasásra nem volt szimpatikus. Olyan kis naivnak tűnt, mert számomra egyértelműek voltak Étienne által adott jelek, de nem gondoltam bele Anna helyzetébe. Most újraolvasva döbbentem rá, Anna mennyire el lehetett veszve. Ott van egy idegen országban, a nyelvet sem beszéli, persze, hogy fél kimenni. Most jöttem rá, hogy valójában egy okos lány. Nem az a tipikus cicababa, hanem kilóg az átlagból (ami szintén sablonos, de attól még szeretem). Imádja a filmeket, és blogot is vezet róluk, és ezt szerettem benne a legjobban. Meg hogy kicsit magamra emlékeztetett.

4. Vicces. Jó, nem egetrengetően humoros, nincs benne Mark Watney vagy ilyenek, de azért sokszor nevettem rajta. Szerettem a pörgős párbeszédeket, az enyhén kínos szituációkat, és vigyorogtam minden egyes bóknál.

5. Életszerű. A „Párizsba küldelek, hogy szenvedj”-része nem egészen, de maga a szerelmi szál nagyon is az. Hiába van Párizs meg Étienne, meg Párizs, mégis a romantikát szerettem benne a legjobban (na jó, meg Párizst). Nálam ez tényleg ritka. De imádtam, ahogy Anna és Étienne barátságából lassan kialakult a szerelem, és imádtam, ahogy beszélgettek egymással. Láttam rajtuk már az elejétől kezdve, hogy ez nem csak barátság lesz (meg mert elolvastam a fülszöveget, és nem ez volt az első ilyen sztorim). Valószínűleg azért is szerettem bele ennyire, mert voltam már hasonló szituációban, és ez az a szerelmi szál, amiről el is hiszem, hogy létezik a való életben. Aranyosak voltak együtt, ahogy Párizst járták, ahogy egymást vigasztalták, és ahogy néha nem igazán tudták, mit is kezdjenek a másikkal.

Szóval lehet, hogy ez egy sablonos, romantikus sztori, de nem a csöpögős fajtából, hanem a cuki fajtából, és én akkor is szeretem, és kész. Gáz vagy sem, de nem most olvastam először, és biztosan nem utoljára.


Kedvenc karakter: Étienne
Ami legjobban tetszett: Párizs
Ami nem tetszett:
Értékelés: 4,5/5

Idézetek

„Ki küldi a gyerekét bentlakásos iskolába? Tiszta Roxfort. Csak itt nincsenek helyes varázslófiúk, mágikus cukorkák és repülésórák.”

„– Nem vagyok biztos benne, hogyan kell rendelni.
– Könnyű – feleli Josh. – Beállsz a sorba. Megmondod, mit kérsz. Elveszed a finom ételt. Aztán odaadod nekik az étkezőkártyádat és egy liter vért.
– Úgy hallottam, idén másfélre emelték – teszi hozzá Rashmi.
– Csontvelő – helyesbít Gyönyörű Folyosói Fiú. – Vagy a bal fülcimpád.”

„Ó, Jézus. Hogy a fiúk mekkora idiótákká tudják tenni a lányokat.”

„És azután, amint visszafordítjuk a tekintetünket a folyó irányába, meglátom.
A Notre-Dame-ot.
Felismerem a fényképekről, természetesen. És ha a St. Etienne katedrális, akkor semmi, de SEMMI sem hasonlítható a Notre-Dame-hoz. Az épület olyan, akár egy óriási gőzhajó, amely lassan úszik lefelé a folyón. Masszív. Hatalmas. Fenséges. Pompás kivilágítása furcsa módon Disneylandre emlékeztet, de sokkal varázslatosabb bárminél, amit Walt valaha is megálmodott. Zöld kúszónövények sokasága folyik lefelé a falakon, egészen a vízig, teljessé téve a tündérmesét.”

„És vajon, amikor az érzelmeink egy másik ember érzelmeitől függnek, azok hatására hányódnak, csapódnak, zsugorodnak, növekednek, csavarodnak erre-arra és torzulnak, akkor előbb vagy utóbb nem fognak menthetetlenül sérülni és szertefoszlani?”

„– Honnan szerezted meg ezt a számot?
– Hát, tudod, van az a könyv. Fehér lapjai vannak. És fel van sorolva benne az összes telefonszám. Internetes formában is létezik.”

„– Imádom Párizst – jelentem ki.
– Biztos vagyok benne, hogy ő is imád téged.”

„Csodálatos az este. Párizs fényei sárgák, zöldek és narancsszínűek. A meleg levegő keveredik az emberek csevegésének zajával az utcákon, és a borospoharak csörrenésével az éttermekben.”

„Amikor tegnap kérdeztem erről, azt mondta, hogy Napóleon a példaképe. „Nem azért, mintha jó ember lett volna, ezt jegyezd meg! Igazi seggfej volt. De alacsony seggfej, mint én.”

„– Tudtad, hogy ez a hely háromezer macska otthona? – kérdezi St. Clair.
– Hát persze. El van raktározva ez az információ az agyamba a „párizsi macskafélék” címszó alatt.”

Nyereményjáték

Ó, azok a francia fiúk… Tökéletesen érthető, hogy Anna sem tudott ellenállni :) A mostani játék során ismert francia pasikról találtok egy képet. A feladatotok, hogy felismerjétek, ki ő, és beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ne feledjétek: a google jó barát ;)
A helyes megfejtők között egy könyvet sorsolunk ki. A győzteseket e-mailben értesítjük, és kérjük, hogy 72 órán belül válaszoljatok, különben újra kell sorsolnunk. A kiadó sajnos csak Magyarország területén belül tud postázni.



a Rafflecopter giveaway


A turné további állomásai:
08.26. Bibliotheca Fummie
08.30. Szembetűnő
09.01. Insane Life
09.03. Cbooks

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése