Rendhagyó retró turnéval jelentkezünk. Észrevettük, szegény Ann Agiurre mennyire elhanyagolt, ezért szeretnénk felhívni rá a figyelmet. Augusztus 27 és szeptember 8 között öt blogger népszerűsíti a Razorland-trilógiát. Érdemes lesz minket követni, mert a sok meglepetés extra mellett nyerhettek is a Fumax kiadó jóvoltából.
Én már írtam a
Razorland trilógia első, második és harmadik részéről is, úgyhogy értékelés
helyett egy interjút hozok, méghozzá nem is akárkivel, hanem a harmadik rész
fordítójával, Holló-Vaskó Péterrel. Felhívnám mindenki figyelmét, hogy a
harmadik, azaz befejező kötetről van szó, tehát aki az első két kötetet nem
olvasta, annak spoileres lehet!
Olvastad-e az első két kötetet, mielőtt te lettél volna a harmadik rész
fordítója?
Nem – azelőtt
elkerültük egymást a Menedékkel és a Helyőrséggel. Előbb vagy utóbb sorra
kerültek volna, hiszen nem áll tőlem távol ez a zsáner (sőt!). Aztán amikor
elkezdtem dolgozni a Fumaxnál, Vladi már az első nap elém állt, és azt mondta:
„Mivel most mindenki elfoglalt a kiadónál és nem igazán van időnk még téged
betanítgatni, itt ez a könyv, készíts egy próbafordítást az első pár oldalból,
aztán ha jó hozzá a stílusod, fordítsd le.”. Hú, mekkora öröm volt! Persze
igyekeztem a lehető legjobbra készíteni – úgy, hogy semmit sem tudtam az
előzménykötetekről, így a neveket például meghagytam az angol eredetijükben.
Mivel bevált a stílusom a kötethez, végül valóban én is fordítottam le az
egészet, természetesen csak az után, hogy elolvastam, majd alaposan
végigtanulmányoztam az első két részt.
Mennyiben volt más átvenni valaki más fordítását, mintha te álltál volna neki a
kezdetektől? Nehezebb volt? Volt, amit máshogy fordítottál volna, de
ragaszkodnod kellett a fordításhoz?
Voltak dolgok,
amiket tudtomon kívül már a próbafordításban is ugyanúgy fordítottam, pl. a
korcsokat én is korcsnak kereszteltem el, de ha választhatok, én sok névvel
máshogy bántam volna. Tegan és Pikk nyilván maradt volna, de pl. Hosszúpuskát
én vagy meghagytam volna eredetiben (mint ahogy Oaksékkal történt), vagy
mindenki más nevét is lefordítottam volna, hogy egységes legyen.
Végső soron
nagyon érdekes tapasztalat volt így fordítani – nem mondom, hogy ideális, mert
sok mindenre figyelni kell, ami amúgy magától jönne, de szerencsére a
Razorland-trilógia nem hemzseg a különböző tudományos és/vagy áltudományos
szövegektől, így túlságosan nehéz dolgom azért nem volt.
Milyen nehézségeid akadtak fordítás közben, esetleg volt-e valami olyan dolog,
ami komolyabb odafigyelést vagy kutatómunkát igényelt?
A Horda
tulajdonképpen egy nagy hadjáratot mesél el, szabályos sereg-sereg elleni
összecsapásokkal, utánpótlási vonalakkal, felszerelési nehézségekkel, mindezt
egy nagyjából XVIII-XIX század fordulójának megfelelő technológiai szinten.
Utána kellett néznem a korabeli fegyver-elnevezéseknek (pl. létezhet-e
karabély, vagy írjunk puskát? Milyen páncélt visel, akiről az írónő annyit ír,
hogy páncél van rajta, fémet, bőrt? stb.), hadászati szakkifejezéseknek,
gyógyászati kellékeknek is. De közben nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy
ez egy posztapokaliptikus világ – ennek a zsánernek megint csak megvan a maga
jellemző szóhasználata, stílusa, amit tiszteletben kell tartani. Sőt, megvannak
a sajátos tárgyak, eszközök is – ebben nagy segítséget jelentett többek között
a Fallout – New Vegas, ami szintén egy posztapokaliptikus Észak-Amerikában
játszódik, a vizualitás és a gyakran szedett-vedett felszerelések (amiket mind
Oaks mama, mind Edmund nem egyszer még a Soldier-tavi katonáknál is megfigyel)
leírásához és elképzeléséhez elsőrangú segítséget jelentett.
Nem tervezitek, hogy kiadjátok a sorozat kiegészítő köteteit?
Időről időre
felbuzog bennünk a lelkesedés – hiába na, szeretjük Ann Aguirre műveit! – és
olyankor mindig felmerül, hogy a Razorland-extrákkal is foglalkoznánk. Azonban
mivel a sorozat fogyási számai egyelőre elmaradnak a várttól, ezek
megjelentetése jelenleg marad vágyálom a részünkről.
Melyik a kedvenc részed a trilógiából, esetleg van-e kedvenc karaktered?
Én a legjobban a
Menedéket szerettem a trilógiából, abból is azt a részt, amikor <spoiler
alert!> Fakó felkíséri a felszínre Pikket. Szuper, hogy Aguirre mikre nem
gondolt: a szemet bántó napfény, Pikk első napfelkeltéje, az első falat
gyümölcs, amit eszik – nagyon megkapóan megírt részek ezek, nagyon aranyos,
ahogy a lány felfedezi magának a világot, és szívbe markoló a gondolat, hogy
ennyire alapvető dolgok nélkül élt. Mennyire sivár volt az élete addig!
A kedvenc
szereplőm talán Thornton a Hordából. Egy férfi, aki a legkeményebb döntést is
meghozza, mindent feláldoz, amit ember adni tud. Acélkeménynek tűnik, de ennek
a szereplőnek szó szerint lelke van. Az ilyen karakterek miatt van a
Razorland-trilógiának igazi, elsöprő mélysége szerintem.
Köszönöm az interjút!
Köszönöm az interjút!
A trilógiát
megrendelheted itt.
Nyereményjáték
A Razorland
Korcsai tulajdonképpen zombinak is nevezhetőek. Összegyűjtöttünk nektek olyan
szereplőket és írókat, akiknek köze van ehhez a témához, nincs más dolgotok,
mint az ő nevüket beírni a rafflecopter megfelelő sorába. Három szerencsés
nyertes pedig gazdagabb lesz egy-egy Menedék példánnyal a Fumax kiadó
felajánlásából.
A mai karakter:
St. Louis lehíresebb halottkeltője és
vámpírvadásza, más néven a Hóhér. Ha vámpír vagy, és valami szabályszegésen
kaptak, jobb, ha menekülsz, mert biztosan nem akarsz vele találkozni.
A turné további állomásai:
08. 27.
Bibliotheca Fummie
08. 29. MFKata gondolatai
08. 31. Deszy könyvajánlója1
09. 02. Deszy könyvajánlója2
09. 04. Könyvszeretet1
09. 06. Dreamworld
09. 08. Könyvszeretet2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése