Anthony Ryan: A várúr (Hollóárnyék 2.)

Ezúttal ismét messzire kalauzolunk titeket. Meg sem állunk egészen az Egységes királyságig. Emlékeztek még Vaelin Al Sornára? Kedvenc testvérünk a Hatodik Rendből visszatért. Tartsatok velünk augusztus 11-étől a három állomásos miniturnén, és megtudhatjátok, milyen kalandokba keveredett ezúttal Vaelin A várúrban! A Fumax kiadó jóvoltából pedig még nyerhettek is!

Kiadó: Fumax

Oldalszám: 712 oldal

Fordító: Matolcsy Kálmán

Molyos adatlap

Beleolvasó

A hatalmas sikerű fantasy debütálás, A vér éneke New York Times bestseller folytatása!

Hazatérése után Vaelint az új király kinevezi az Északi Végek várurának. A megfáradt harcos azt reméli, végre békére lelhet ezen a kietlen, fagyos vidéken, távol a királyság hazugságaitól és intrikáitól. Ám a vér énekével megáldottak nem élhetnek csendes életet.

Sok ellenség elhullott Janus király háborúiban, de nem minden legyőzött halt meg, így Vaelin célponttá válik, nem csak azoknak, akik bosszúra szomjaznak, hanem azok számára is, akik tudják, mire képes.

A Hit alapjai megrendültek, a királyságban egyre többen beszélnek nyíltan uralkodóváltásról. A vér éneke felbecsülhetetlen segítőtárs az ilyen vészterhes időkben, de használója az igazi hatalom töredékét birtokolja csak azokhoz képest, akik ismerik titkait. Valami ugyanis a királyság ellen vonul, valami, ami szörnyű erőknek parancsol, és Vaelinnek rá kell ébrednie: a végső megsemmisüléssel szembenézve még a legkelletlenebb kéz is kész kardot rántani.

„Lényegében 2014 legjobb hősi fantasyje”

Fantasy Book Critic

Az első rész után alig vártam, hogy a kezeim közé kaparinthassam a folytatást. Még több Vaelint akartam, még többet a Vér énekéből, de gyakorlatilag bármi megfelelt volna, amire rá van írva Anthony Ryan neve. Ehhez képest csalódnom kellett A várúrban. Ó, már jól kezdem. Ne tessék aggódni, Ryan még mindig egy zseni, csak épp ez a rész nem nekem lett megírva.

Nagyon szerettem az első részben a karaktereket és magát a világot. Imádtam az elejét, amikor Vaelin még tanult, amikor felfedezte a képességét, próbálgatta az erejét, énekelt, követte azt, amit a vére mondott neki. Imádtam a sziporkázó párbeszédeket, főleg, amikor két kedvencem összekerült. És az sem volt utolsó, hogy az egész olyan cselekménydús és izgalmas volt.

A második rész pont az ellentéte volt, ami nem feltétlenül rossz, csak épp pont nem nekem lett írva. Szeretem a világépítést, a mitológiát, az akciót, de még a leírásokat is, ha úgy vannak megírva, főleg, ha jó a hangulat. Azt nem szeretem, amikor nem történik semmi. Meg a hosszú harcleírásokat sem. Nem sok kivétel van ez alól, de Tolkien például az egyik legjobb ellenpélda, és tudom, hogy nagyon szemét dolog a fantasy istenségét példának felhozni, de csak ő jutott eszembe. Előfordult már, hogy nagyon tetszett egy könyv annak ellenére, hogy csak menetelés meg többszáz oldalas harc volt benne, de ez a könyv pont nem olyan. Meg valószínűleg az sem ártott volna, ha legalább átfutom az első részt, mert hogy alig tudtam valamit felidézni belőle, főleg a végéből (ami ugye hosszan tartó harc volt).

Még mindig szeretem Ryan világát, még mindig zseniális a világfelépítése (és a karakterei, de arra majd bővebben kitérek), amikor van valami csavar, az megfog, és nem bírom letenni a könyvet, csak az volt a problémám ezzel a résszel, hogy alig történt benne valami. És tudom, hogy itt most sokan megdobálnának, mert nem értenének velem egyet, de ebben a könyvben tényleg nagyon kevés dolog történt.

Annak ellenére, hogy régen olvastam az első részt, az eleje tök jól bevonzott. Jöttek új szereplők, több szemszög lett, visszatért Vaelin. Komolyan, imádtam. Reva, egy új kedvencem találkozik Vaelinnel, és annyira jó volt a párosuk. Sziporkázó párbeszédek, vicces jelenetek váltották egymást, és amikor szemszöget váltottunk, alig vártam már, hogy visszatérjünk hozzájuk. A könyv akkor kezdett unalmas lenni számomra, amikor ők ketten elváltak. Itt még nem estem kétségbe, mert akkor meg már ott volt Frentis szála, aki egyre érdekesebb lett, úgyhogy aztán azt vártam, de aztán ők is csak mentek, úgyhogy egy idő után az sem kötött le túlságosan. A könyv első felében mindenki csak megy. És közbe történik valami, ami lehet, hogy fontos, de azért mégsem annyira, mert még mennek tovább, és még tovább, és semmi mást nem csinálnak, csak mennek, és aggódnak, hogy jaj, meg fognak minket támadni.

A könyv felében jön a csavar (ami egy tök jó csavar), amikor azt hittem, hogy végre izgi lesz, és az is lett egy darabig, de aztán megint csak mennek. Ekkor legalább Lyrna szála lett annyira érdekes, hogy lekössön. Aztán többszáz oldalon keresztül megint mennek, és a maradék százötven-kétszáz oldalban meg harcolnak. Nem azt mondom, hogy az egész unalmas volt, azért a harcnak is megvoltak a maga izgalmas jelenetei, főleg a végén, ráadásul karakterfejlődés is volt benne bőven, de azért túl sok a harc. Főleg, hogy valami igazán izgalmas naaagy valamire vártam, miután ötszáz oldalon keresztül csak mentek. Lehet velem vitatkozni, mert igen, tényleg naaagy valami volt, de nem tudtam izgulni miatta.

Amire nem tudok panaszkodni, azok a karakterek. Ryan karakterei még mindig zseniálisak. Vaelin most feleannyira sem volt érdekes, mint az első részben (sőt, igazából a négy karakter közül ő volt a legérdektelenebb, még úgy is, hogy ő volt a kedvencem), amikor használta az éneket, vagy amikor Revával volt, azt szerettem, de talán ő szála volt a leginkább olyan, hogy egyáltalán nem tudott lekötni. Viszont egy olyan véget kapott, hogy megint szenvedni fogok, míg jön a következő rész. Mit fog így csinálni?

Lyrna a másik nagy kedvencem, mert bár elkényeztetett hercegnőnek tűnik, simán ő a legokosabb a palotában. Plusz olyan badass, hogy ritkán találkozni ennyire menő főszereplő nővel, még a high fantasy műfaján belül is. Ráadásul megtanul harcolni, és a legkilátástalanabb helyzetből is kivágja magát.

Frentisre csak halványan emlékeztem az első részből, de nagyon érdekes karakter. Szokták mondani, hogy ha meg akarjuk tudni, milyen egy ember valójában, nézzük meg hogyan viselkedik a nála alacsonyabb rangúakkal. Szerintem ez a mondás akkor is érvényes, ha az illető épp rabszolgaságban tölti mindennapjait. Imádtam Frentist amíg béklyóban volt, és köteles volt követni a parancsokat. Nagyon érdekes gondolatai voltak, és tök jó volt olvasni, ahogy hiábavalóan próbált szabadulni. És a fogvatartója is egy nagyon érdekes nő. Agyára ment az a sokszáz év.

Reva egy új karakter, és az új kedvencem is a sorozatban. Nagyon vak és naiv az elején, de csak mert így nevelték, és a kötet végére ő fejlődik a legtöbbet. Ryan remekül ábrázolja, ahogy a kislányból nő lesz, ahogy megismeri a világot, kinyílik a szeme és rájön, minden hazugság volt, amit eddig igaznak vélt. Nagy feladatot kap, de felnő hozzá.

A végére érve, azt hittem, hogy egész jól le lesz zárva, de aztán elolvastam az utolsó mondatot, és megint kaparhatom a falat a következő részig. Köszi, kedves Anthony Ryan!

Összességében nem annyira jó, mint az első kötet, de a karakterek és a világ még mindig nagyon jól működik, és természetesen várom a trilógia befejező kötetét.

Megtetszett? Rendeld meg!

Kedvenc karakter: Vaelin, Lyrna, Reva

Ami legjobban tetszett: a közepén lévő csavar, a karakterek

Ami nem tetszett: hogy nem történik semmi

Értékelés: 4/5

Az íróról

Anthony Ryan 1970-ben született Skóciában, de felnőttkora nagy részét Londonban töltötte. Kezdetben magánkiadásban adta ki A vér énekét, de 2012 májusában a Penguin books felajánlott neki egy szerződést három kötetre. Azután lett teljes állású író, hogy sikeres lett a könyve. De folytatja a magánkiadást, jelenleg egy sci-fi regényen dolgozik, melynek címe Slab City Blues. Jelenleg Londonban él.

Nyereményjáték

Anthony Ryan nagy erőssége a karakterekben rejlik. Elrejtettük kedvenceink nevét a bejegyzéseinkben, találjátok meg, írjátok be a rafflecopter megfelelő sorába, és máris esélyetek van megnyerni A várúr egy példányát!

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van, hogy válaszoljon a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

A turné további állomásai:

08. 11. Bibliotheca Fummie

08. 13. Könyvszeretet

08. 15. Always Love a Wild Book