A Maxim
Könyvkiadó igazi meglepetést jelentet meg a Könyvfesztiválra! A Zúzógép egy
izgalmas nyomozásba kalauzol, ahol a főhősnek a saját becsületét kell
igazolnia. Végre egy történet, amit a srácok imádni fognak! Sok érdekességet
megtudhatsz a könyvről, ha követed a turné állomásait, valamint 3 példányt
kisorsolunk a kiadó jóvoltából.
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 280 oldal
Fordító: Széky János
Megrendelhető:
itt
A nap, amikor Finn Maguire felfedezi az apja
holttestét, addigi sivár élete a feje tetejére áll. A gyilkosság első számú
gyanúsítottjaként Finnek versenyt kell futnia az idővel, hogy tisztázza magát
és kiderítse, ki gyűlölte az apját annyira, hogy megölje. Miközben felforgatja
a brutális és mocskos londoni alvilágot a keresett válaszokért, Finnek egyre
több sötét családi titokkal és veszéllyel kell szembenéznie. Meg kell tanulnia,
hogy azoktól az emberektől számíthat a legnagyobb pofonokra, akikben leginkább
megbízott…
A szürke ötven árnyalata szerzőjének férje,
Niall Leonard a tizenéveseknek írta a krimisorozatot. A regény a sorozat első
része.
Sokáig
halogattam ennek a kritikának a megírását. Egyszerűen fogalmam sem volt, mit
írjak, végül rájöttem, miért. Ez is tipikusan olyan „rendben volt” típusú
könyv, amire nem mondanám, hogy rossz, de azt se igazán, hogy nagyon jó. Utálok
ilyenről írni, mert egyszerűen fogalmam sincs, mit emeljek ki. De lássuk.
Megint abba a
hibába estem, hogy nem néztem meg alaposan, mibe is ugrottam bele. Már jól
benne jártam a könyvben, amikor megtudtam, ki is az író. Aztán rájöttem, hogy
ez az információ nem ront vagy javít a helyzeten, csak egy jó reklámfogás. A
történet érdekes, követhető és nem rossz. Egy jó krimire számítottam, és
többé-kevésbé meg is kaptam. Nem találtam benne logikátlansági hibát vagy nem
tűnt fel, esetleg elfelejtettem azóta. Ha valami nagy baki lett volna, biztosan
emlékeznék rá. Egy átlagos krimi, átlagos történettel.
A leírás
egyszerű, túlságosan is, de nem panaszkodom, illik a karakterhez, aki nem
valami tanult ember. Szóval ez is rendben volt.
Finnel sem
volt semmi bajom a történet nagy részében. Nem túl okos, de hát ez van. Attól
még a logikus gondolkodás megy neki, és nem csak egy idióta, aki várja, hogy
minden a lába elé hulljon. Néha viszont olyan dolgokat csinált, mintha túl sok
amerikai krimit nézett volna, és onnan vette volna az ötleteit. Nem mindig volt
teljesen életszerű. Időnként a reakciói is ki tudtak akasztani. Meglátja a
halott apját, de nem csinál semmit. Igaz, hogy elmondja, nem voltak olyan közeli
kapcsolatban, és ő sem érti igazán, miért nem kezdett el sírni, mért nem omlott
össze, de ezt akkor sem tartom reálisnak. Nem azért, mert nem úgy reagált,
ahogy az elvárható lett volna, én is veszítettem már el hozzátartozómat úgy,
hogy nem rázott meg különösen a dolog. Viszont Finnek az apja volt az
egyetlen közeli családtagja. Ő gondoskodott róla, akármilyen önálló is volt
Finn. Valamilyen reakciót vártam volna, de nem csinált semmit. A prioritásai is
érdekesek voltak. Nem hiszem, hogy az lenne az első dolog, ha megölik egy
családtagomat, hogy betörök annak a házába, aki szerintem megölethette őt. Nem
éreztem Finnt hús-vér embernek.
Amit viszont
elhittem róla, az a verekedés volt. Azok a részek hitelesek voltak, és nem
kétlem, hogy ha valakit meg akar verni, azt meg is tudja verni.
Imádtam, hogy
végre Londonban vagyunk, és nem valami sablon amerikai kisvárosban. Ugyan nem
volt részletes leírás sem a városról, sem az épületekről, mert Finn ott él,
megszokott számára minden, úgyhogy furcsán is vette volna ki magát, ha barokk körmondatokban
leírja a város szépségét, de mindent el tudtam képzelni. Imádom Londont,
úgyhogy ennek örültem. A borító is gyönyörű. Nagyon hangulatos és illik a
történethez.
Ha összegeznem
kéne, márpedig kéne, akkor azt mondanám, hogy ez a könyv nem rossz. Nincs vele
igazán komoly gond, inkább csak olyan, mintha egy sablon amerikai filmet
néznék, csak éppen Angliában játszódik. Egyszeri olvasásra viszont tökéletesen
alkalmas, fiúknak nagyon ajánlom.
Kedvenc
karakter: -
Ami legjobban
tetszett: London
Ami
nem tetszett: az amerikai krimifilm sablonjellege
Értékelés: 4/5
London
Imádom Londont, úgyhogy örülök,
hogy az írónak erre a városra esett a választása. Mivel Finn itt él,
nyilvánvalóan nem megy el csak úgy a nevezetesebb látványosságokhoz, ahogy nekem
sem vezet el minden reggel az utam a Hősök tere mellett. Ha mégis, azt sem
említi meg, nem vesz róla tudomást, mert nem fogja érdekelni, hogy már
kétszázharminchatodszorra látja a Big Bent. Azt hiszem, én vagyok az egyetlen
ember, aki milliomodszorra is megcsodálja a budai látképet a rakpartról, mert
még mindig gyönyörűnek találom.
Finnt nem is igazán érdekli a
város, úgyhogy nem kapunk hosszú leírásokat az épületekről vagy egy-egy
utcáról. Azt tudjuk, hogy ő maga nem túl tehetős, úgyhogy nem a leggazdagabb
környéken lakik. Nyomozás közben többször ellátogat az egyik kis kocsmába,
ahova apja gyakran lejárt.
Elmegy a kertvárosba, ahol a Góré lakik, és próbál valami információhoz jutni.
Természetesen utazik metróval is,
mivel általában sokkal gyorsabb és kényelmesebb, mint a busz.
A könyv végén pedig a Temzéhez
is ellátogat.
Nyereményjáték
Nincs más dolgod, mint
összegyűjteni a turné állomásairól a kiemelt betűket és összerakni belőlük főszereplőnk,
Finn munkahelyének nevét. Csak magyarországi postacímmel rendelkezők vehetnek
részt a játékban. Sok szerencsét!
A
turné további állomásai:
04/11 Dreamworld
04/13 Nem harap a...
04/15 Könyvszeretet
04/17 Bibliotheca Fummie
04/19 CBooks
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése