Erik Axl Sund: Bomlás (Victoria Bergman 1.)


Október 15 és 21 között egy izgalmas újdonságot ismerhetsz meg a Libri Kiadó jóvoltából. Erik Axl Sund szerzőpáros nevét érdemes lesz megjegyeznie a skandináv krimik kedvelőinek, mert a Victoria Bergman trilógiájuk első részével magasra tették a mércét a stílus kedvelőinek. Ismerd meg a Bomlás című hátborzongató szörnyűségeit, és ha van elég bátorságod egy kis nyomozásra, akkor meg is nyerheted magadnak a 3 Libri Kiadó által felajánlott nyereménykönyv egyikét a turné végén.

Kiadó: Libri
Oldalszám: 396 oldal
Fordító: Papolczy Péter

Stockholm, napjainkban. Két nő, egy bűnügyi felügyelő és egy pszichoterapeuta útja keresztezi egymást.
Sofia Zetterlund pszichoterapeuta kezeli a Sierra Leone-i gyerekkatonát, Samuel Bait és egy középkorú nőt, Victoria Bergmant, aki fájó sebet hordoz gyerekkora óta. Csak egy a közös bennük: mindketten a multiplex személyiségzavar jeleit mutatják.
Jeanette Kihlberg bűnügyi felügyelő eközben új eseten dolgozik: egy fiatal srác szörnyű sérülésekkel borított holttestére bukkantak az egyik stockholmi parkban. Ki lehet ez a fiú? Talán megkínozták? És hogy lehet, hogy senkinek sem hiányzik?
A felügyelő a bántalmazási ügyekben járatos pszichoterapeuta segítségét kéri. Jeanette Kihlberg és Sofia Zetterlund ugyanazt kérdezik maguktól: mennyi szenvedésnek tud egy ember kitenni valakit, mielőtt emberi mivoltát levetkőzve szörnyeteggé válik? Jeanette és Sofia az ügy megoldását keresik, miközben Victoria Bergman a gyermekkorában megtapasztalt erőszak kínzó emlékével próbál leszámolni. A felügyelő és a pszichoterapueta egyre közelebb kerül egymáshoz – a paranoia, a csalás, a megdöbbentő titkok és az árulás ereje még a kertvárosi idillt is veszélybe sodorja.

Szeretem a krimik világát, szeretek belemerülni egy bűnténybe, tippelgetni, vajon ki lehet a tettes, hogyan csinálta és milyen indítékból. Vannak a klasszikus krimik, amikor egy nyomozó szemén keresztül látjuk a dolgokat, és vannak, amelyek nem így vannak felépítve (ugye milyen profin megfogalmaztam? látszik mennyi krimit olvasok). Nem sok svéd szerző által jegyzett könyvet olvastam, ha már észak, jobban érdekelnek a finnek, de azért elég nyitott vagyok mindenre. Tulajdonképpen, azt hiszem, ez volt az első svéd krimim, de megesküdni nem mernék rá. Mindenesetre az biztos, hogy olvastam már svéd szerzőtől, és szeretem az északiakat, érdekesnek tűnt a regény, úgyhogy lecsaptam rá.
Milyen jól tettem, nagyon tetszett. Nem hasonlított egyik korábbi krimire sem, amit olvastam. Rögtön úgy kezdődik, hogy a tettes szemszögéből nézhetjük végig, ahogy éppen előkészít egy szobát. Aztán megismerkedünk a nyomozónővel, Jeanette-tel, meg Sofiával, a pszichoterapeutával. Feltűnnek más szereplők is, a család, más nyomozók akik az ügyön dolgoznak. Eleinte főleg Sofia részei voltak érdekesek, bár sok köze nem volt a cselekményhez, vagy legalábbis itt még azt hittem. A betegeit láttuk, róluk készített személyiségrajzot, és mivel imádom a pszichotikus betegségeket, nagyon érdekelt, milyen emberekkel állunk szemben. A patológiára is ellátogattunk, meg azokra a helyekre, ahol a gyerekek holttestét megtalálták, és részletes leírást kaptunk mindenről, hogy pontosan el tudjuk képzelni, hogy is néztek ki a testek. Ezeket a részeket imádtam olvasni, mert itt éreztem az izgalmat. Meg amúgy is érdekel a téma, ha nem lennék ilyen hülye, lehet, hogy valamiféle CSI-s szakirányt választok.

Gyakran láttuk, ahogy Janette a családja problémáival küszködik, Sofia múltjába kaptunk betekintést, de még Sofia egyik betegének gyerekkorát is megismertük. Sokáig nem értettem, mi köze ennek a cselekményhez, mert hát a történetet aligha vitte előrébb, inkább csak amolyan hangulatfestő elemnek kellettek, de mivel elég érdekes volt ahhoz, hogy ne unjam magam, nem igazán panaszkodtam. Van valami az északiakban, amitől minden olyan komor, szomorkás hangulatot kap, és itt is éreztem ezt. Nagyon meg tud fogni ezzel, talán azért, mert én is hasonlítok kicsit az északiakra, de szeretem az ilyet.
Sofiát és Janette-t is szerettem. Mindketten erős, karrierista nők, akik saját erejükből jutottak el oda, ahol most vannak. Nem csoda, hogy amikor összefutott a karakterek szála, olyan gyorsan egymásra tudtak hangolódni. Kicsit megvolt benne az a fajta hasonlóság is, amit az írók akaratukon kívül követnek el, amikor minden karakter olyan egyforma, hogy nem lehet őket megkülönböztetni, de azért nagyrészt nem erről volt szó. Janette és Sofia nem egyformák, csak hasonló ambíciókkal rendelkeznek, és mindkettejüknek egy jól kidolgozott háttere van. Victoria Bergmannal sokáig csak gyerekként találkozunk, vagy akkor hallunk róla, amikor Sofia előveszi a felvett hanganyagot, hogy dolgozzon rajta. Mindenképpen Victoriát mondanám a könyv legérdekesebb karakterének, és amikor összeérnek a szálak, akkor kezd minden csak még izgalmasabb lenni.

Egy kriminél szeretek találgatni, ki lehet a tettes és miért, és itt is voltak bőven tippjeim, és büszke vagyok magamra, mert ha nem is találtam ki pontosan, miről van szó, azért nagyvonalakban már rájöttem a dologra. És higgyétek el, ennél a könyvnél ez nem egyszerű. Imádtam a csavar miatt, amit beletettek, egyszerűen zseniális.
Az írói név valójában két férfit takar, Jerker Eriksson és Håkan Sundquist együttes erővel írták meg ezt a könyvet, és noha a könyv legnagyobb részében nem tűnik fel, mégis van egy olyan jelenet benne, ami szerintem felesleges, és ott fel is nyögtem, mert annyira érződött, hogy ezt férfiak írták.
Összességében tetszett, még akkor is, ha nem rágtam le a tíz körmömet miatta. Nagyon ötletes, és persze elég izgalmas helyen sikerült abbahagyniuk, úgyhogy folytatni fogom. Aki szereti a lassabb lefolyású, nyomozós történeteket, azoknak bátran ajánlom.


Kedvenc karakter: Victoria
Ami legjobban tetszett: a csavar
Ami nem tetszett: -
Értékelés: 4/5

Multiplex személyiségzavar

Sofiának két betege is a multiplex (vagy más néven disszociatív) személyiségzavarral küzd. Gyakran tévesztik össze ezt a betegséget a skizofréniával, de amíg a skizofrén betegek leginkább csak hallucinálnak és paranoidok, addig a disszociatív személyiségzavarosoknak több személyisége van. A betegeknek kettő vagy több külön személyiségük van, saját névvel, emlékezettel, melyek között lehetséges kisebb-nagyobb átjárás. A betegség általánosan négy vagy öt évesen alakul ki, valami nagy lelki trauma esetén, mert ekkor még nem tiszták a személyiségjegyek. Az alanyt olyan sokk éri, hogy a traumatizáló élményt nem tudja feldolgozni, ezért egy másik személyiséget hoz létre, és azt elrejti a tudata mélyén, hogy ne emlékezzen rá. A személyiségek között aztán váltakozik, mikor melyik kerül felszínre, gyakran elég egy apróság is, hogy változzon. A személyiségek nem csak belső tulajdonságaikban térnek el egymástól, hanem gyakran még nemükben, haj- vagy bőrszínükben, akkor is, ha ezek adott dolgok, ők ragaszkodnak az általuk elképzelt külsőhöz. Az alszemélyiség lehet balkezes, akkor is, ha a magszemélyiség jobbkezes, lehet nagyobb az intelligenciahányadosa. Az esetek felében csak két személyiség van jelen, de ez a szám lehet akár száz is, minél többen vannak, annál nagyobb az esély arra, hogy nem tudnak egymásról. Van, hogy az egyik személyiség mindent tud, még akkor is, ha a másik van tudatánál, de van, hogy csak arra emlékszik, amit éber állapotában követett el.
Ez a betegség Európában nagyon ritka, és a betegek között több a nő.


Nyereményjáték

A svédek legújabb sztárszerzőpárosa egy igencsak hátborzongató thrillert hozott össze, amitől mi is annyira megilletődtünk, hogy csak kérdezni tudtunk :) Összesen 4 kérdésre keressük a válaszokat a Rafflecopter dobozban. A helyes megoldások egy kis keresgéléssel a turnéban részt vevő bloggerek posztjában megtalálhatóak, de a google is barátod lehet abban, hogy megnyerd a 3 nyereménykönyv egyikét a Libri Könyvkiadó jóvoltából. Játékra fel!


a Rafflecopter giveaway


A turné további állomásai:
10. 15. Bibliotheca Fummie
10. 17. Zakkant olvas

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése