Bibliotheca Fummie: Ann Aguirre: Horda (Razorland 3.)

Végre, megjelent a Razorland trilógia lezáró kötete, a Horda. Ann Aguirre művéről a Blogturné Klub négy tagja mondja el nektek a véleményét, emellett extrákat is találtok, és nyerhettek is. Ismerjétek meg ezt a csodálatos regényt, amin borzonghattok, izgulhattok, időnként nevethettek is. A Horda megérkezett…

Kiadó: Fumax

Oldalszám: 480 oldal

Fordító: Holló-Vaskó Péter

Molyos adatlap
Beleolvasó

A horda megérkezett.

Pikk élete örökös harcból állt, amíg Megváltásban be nem fogadták. A várost azonban körülzárták a mutáns korcsok, és félő, hogy a lány máris elveszíti a nem rég megszerzett biztonságot, új, szerető családját.

Barátaival, Fakóval, Kószával és Tegannal ezért lehetetlen küldetést vállal: titokban elhagyja a települést, hogy segítséget szerezzen és megmentse azokat, akiknek új életét köszönheti. Amikor útnak indulnak, Pikk még nem is sejti, hogy a mindent eldöntő csata felé száguld. A korcsok már nem azok az értelem nélküli szörnyek, amiket az Enklávéban megismert: uralják a vadont, emberek városait rohanják le, felderítőket küldenek ki. Véres háború közeleg, olyan küzdelem, amilyenre évszázadok óta nem volt példa. De az emberiség már elfeledte, hogyan álljon ki magáért.

Csak egy valaki képes összefogni őket: Pikk.

A tét ezúttal nem csupán egy enkláve, egy helyőrség, vagy egy városka. Az egykori vadásznő most a teljes emberi faj túléléséért kénytelen fegyvert rántani, noha ő maga sem tudja, egyetlen lány és maroknyi barát megállíthatja-e a pusztítás hordáját…

Még bele sem kezdtem a könyvbe, már tudtam, hogy utálni fogom, amikor vége lesz, mert egyszerűen imádom, ahogy ez a nő ír, de azért képtelen voltam akárcsak egy percre is megállni (na jó, azért közben aludtam egyszer, meg volt dolgom is), úgyhogy úgy olvastam végig, mintha valaki fizetett volna azért, hogy minél hamarabb befejezzem. És most valamivel el kell foglalnom magam, mielőtt eszembe jut, hogy nincs több rész ebből a sorozatból, és több Ann Aguirre sincs magyarul, pedig ezek után szívesen olvasnék még mást is az írónőtől.

Szóval nemrég olvastam a Menedéket aztán meg a Helyőrséget, és úgy örültem, hogy máris itt van a Horda, mert nem kellett sokat várnom. Pont olyan sorozat volt ez, amit nagyon szeretek. Nagyon meg tudott fogni, izgalmas volt, nem túl nyálas, nagyon jól fel volt építve a világ. Alapjában véve semmi újat nem tudok elmondani róla, amit az előző két értékelésemben ne említettem volna. Ami ott működött, itt is működik.

A harcjelenetek izgalmasak, pörgősek, rágtam a körmöm olvasás közben, amit csak akkor szoktam, amikor nagyon izgulok. Bejött egy rakat új karakter, akik úgy a szívemhez nőttek, ahogy nem gondoltam volna. Néhányuk nem élte túl a történet végét, és szomorú voltam miattuk, és ámultam, hogy Ann ennyi karaktert tud felépíteni, mozgatni, és egymástól jól elkülöníteni. Persze nem ismertük meg a sereg minden egyes emberét, de azért jóval többet, mint amennyiről én úgy gondolom, hogy bánni lehet. De neki még ez is megy.

Jóval vastagabb ez a rész, mint a többi, és időben többet is ölel fel, mint az előzőek, de ez szükséges volt, hogy teljesen lezárja a sorozatot. Nekem meg most fájdalmas búcsút kell vennem Pikktől és Fakótól, és a többiektől. A rengeteg izgalom és harcjelenet mellett átérzetem a lehangoló sorokat is, a veszteség fájdalmát (egyszer majdnem elsírtam magam), és imádtam a tájleírásokat is. Tudom, hogy a második résznek a szerelmi szálat hoztam fel gyengeségnek, és kértem Annt, hogy ez hanyagolja, ebben a részben viszont minden kis apró morzsára vadásztam, ami kicsit is romantikusnak számított. Az ötven-száz oldalon keresztül tartó menetelés és harcok után meg tudtam veszni pár sorért, ami arról szólt, Fakó és Pikk hogy kerestek maguknak egy kis helyet, hogy kettesben legyenek. Lehet, hogy nyálas és rózsaszín, és gusztustalan, de én szeretem őket együtt, mert ők így jók.

Külön-külön is szeretem őket, akkor is, ha kicsit buták, és nem normálisak. De annyira erősek, okosak. Lehet, hogy Pikk nem tud és ért mindent, de elég ügyes ahhoz, hogy elhiggyem róla, mindazt végig tudta csinálni, ami itt le van írva, ráadásul rengeteget fejlődött az első kötethez képest. Fakó pedig sérült, de erős, és kitartó harcos. El sem tudnám őket képzelni egymás nélkül. Aztán még itt vannak a P-osztag tagjai, akiket legszívesebben egyesével megemlítenék, mert mindegyiküket szeretem, de mivel akkor ez a bejegyzés nagyon hosszú lenne, ezért csak a kedvencemet emelem ki, Morrow-t, akit nem lehet nem szeretni (külön pluszpont a Harry Potter utalásért, azon felvisítottam).

Nem mondom, hogy nem számítottam valami hasonlóra a történet kapcsán, mégis meg tudott lepni, végig fenntartotta az érdeklődésem, és egy perc se volt, amikor azt gondoltam volna: itt most le kéne rakni. Na jó, volt, hajnali kettőkor, amikor már amúgy is fáradt voltam, és rájöttem, hogy csak négy órát fogok aludni, de akkor is még annyira a történet körül forogtak a gondolataim, hogy sikerült azzal is álmodnom. Aztán reggel meglepetten vettem észre, hogy a saját szobámban ébredek, nem egy korcsokkal teli házban.

Amiért tisztelem és becsülöm Annt, hogy volt bátorsága ölni. A legtöbben nem tették volna, mert mindenki valamiért egy csicsás, békés véget írt volna, de Ann (ahogy Pikk is) tudja, hogy az élet nem cukormázas, nem lehet mindenkinek tündérmeséje, és a veszteség hozzátartozik a mindennapokhoz.

Érdekes, hogy mind a három résznek más volt a fordítója, de a stílus mind a három részben megmaradt, úgyhogy azért egy pacsi mindenkinek. Ebben a részben nem voltak fura kifejezések, különösebb gondom nem volt a fordítással, de hibák azért itt is becsúsztak.

Tehát a könyv helyenként nyálas, és közel sem tökéletes, de attól még imádom. Még több Ann Aguirre-t a népnek! Követeljük! És most megyek, és újraolvasom a trilógiát (nem fogom, de jó lenne).

Megtetszett? Rendeld meg!

Kedvenc karakter: Pikk, Fakó

Ami legjobban tetszett: Rosemere városa (ott akarok élni)

Ami nem tetszett: -

Értékelés: 5/5

Idézetek a könyvből

„Úgy indultam el, hogy hátra sem néztem.”

„A mese, ami ezután következett, vad, lehetetlen történet volt: egy kisfiúról szólt, aki mágus lett, és egy óriás eljött érte, hogy egy varázslóiskolába vigye, ahol mindenféle kalandokba keveredett.”

„– Élhetsz nélkülem – mondtam.

– Lehet, de nem akarok.”

„De a kívánságok csak sötét lyukba dobált üres gondolatok. Nem válnak valóra, hacsak nem teszel értük. Ezt az egyet megtanultam a világról.”

„Azt kívántam, bár örökre elűzné a szörnyeket a tűz, de ez nem így működött. Edmund szerint a kívánságok arra valók, hogy amikor a csillagokat nézed, rájuk gondolhass. Innen nem láttam a fénypöttyöket, és valamiért visszavágytam abba az ártatlan hiszékenységbe, amikor azt hittem, hogy azok ott a fejünk fölött egy-egy másik város fényei. Akkor sokkal egyszerűbbnek tűnt minden, az előttem álló feladat meg kisebbnek. Biztonságra leltünk Megváltásban, de annak hamar vége szakadt. Csak akkor lesz itt béke, ha egyenként lenyomjuk a korcsok torkán.”

„– Meg kell kérdeznem valami. Mondd igaz volt mindaz, amit ez a gazember Morrow előadott nekem?

– Rólam? – Vállat vontam. – Egy része igen. Az a rész, amikor farkasok nevelnek fel, medveanyák szoptatnak, utána pedig megtanulok repülni… Az viszont nem.”

„– Harcoltál már az elrablásod óta.

– Igen, de nehezebb, ha a döntéseid más emberekre is kihatnak – mutatott rá. Ejj, de igaz…”

„– Annyira élvezem, mikor az emberek azt hiszik, teljesen hülye vagyok.

– Nem vagy az – csillapított –, csak nagyon a gyilkolásra összpontosítasz.”

„– Mit mond majd apád, amikor meglát? – kérdezte Tegan.

– Valami olyat, hogy James, mit csináltál már megint?”

„Hiszen mindig is arra neveltek, hogy számítsak rá, mások védelme közben fogok meghalni, a természetem pedig nem változott meg teljesen, csak most már megtanultam az élet szépségét értékelni anélkül is, hogy a combomra alkarnyi késeket erősítenék fel.”

Nyereményjáték

A Razorland trilógia egy disztópia, így különös csengésű nevekkel is találkozhatunk. Most az a feladatotok, hogy kitaláljátok, kinek a nevét rejti az alábbi kép, és beírjátok a Rafflecopter dobozba. Egy győztest hirdetünk, aki megnyeri A Hordát. Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz, a győztesnek pedig 72 órája van válasz e-mailt küldeni, ellenkező esetben új nyertest kell sorsolnunk.