On Sai: Lucy (Szivárgó sötétség 2.)

A Scarban számtalan szereplő a szívünkhöz nőtt, egyesek talán még fel is dühítettek. Most visszatér öt főszereplőnk, és hirtelen a jól megszokott szerepek megváltoznak. Egy háború küszöbén váratlan dolgok derülhetnek ki a szereplőinkről: egyesek talpraesettebbek, mint gondolnánk, mások jobbak, mint hittük volna, és olyan szereplőkben vesszük észre a sötétséget, akikre nem is számítottunk volna.

A jó és rossz harca tovább folytatódik a Lucyban, és még több csavarral, akcióval és meglepetéssel találhatjátok magatokat szembe, ha követitek a blogturnéját december 9-e és 13-a között.

                                                                                                  

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: ??? oldal

Molyos adatlap

A kalózkirály megindult a végeken. Senki sem tudja, a mentálok mit tesznek, védik az emberiséget, vagy a sorsukra hagyják őket.

Don rájön, hogy az események láncolata mögött a Gonosz áll, és a Navran bolygón élők kiirtását akarja. Mi a bölcsesség útja, beavatkozhat-e az emberiség sorsába egy mentál erőszakkal? És mit forral Lucy az árnyas, tóparti fák alatt?

Lucyt felkavarja Don jelenléte, és felbosszantja Chester politikai ügyeskedése. Rendet akar a világegyetemben, és úgy avatkozik be a harcba, amire senki sem számít. Ám a segítségnek ára van, és Lucy megfizet érte. Vajon elhiszi neki valaki, hogy helyes döntéseket hoz?

Scar még Artúr szerelmi vallomásán dühöng, miközben a katonai központban elkezdi az ügynökképzést. Megpróbál beilleszkedni, de rögtön gyanússá válik. Főleg, hogy megérkezik Don, és egy akció után a feje tetejére áll a titkosszolgálat.

Mindeközben Artúr az események sűrűjében próbál helyt állni, az életét kockáztatja, hogy véghezvigye az astori szerelőkkel a lehetetlent. Ráadásul találkozik Scarral. Vajon el tudja mondani, mit érez? Isten vagy a Sátán kísértése az a különös éjjel?

És mit tesz mindeközben Chester?

Lehet-e a jó ügyért rosszat tenni? Feláldozhatók-e mások magasabb célokért?

Mi a szerelem? Felszabadító erő, pusztító sötétség, vagy egy váll, ahol békére találsz?

„Bea, te engem egyszer még ki fogsz nyírni.” – Ez volt az első gondolatom a könyv végére érve. Bea egy kegyetlen író, többszáz oldalon keresztül játszik az olvasó idegeivel, hogy aztán egy ilyen lezárást kapjunk. Ami nem is volt lezárás, mivel egy jelenet közepén tartottunk éppen. Hát ezt nem lehet csinálni, kérem szépen! Kérem a folytatást, de most azonnal!

Nos, most, hogy kidühöngtem magam (igazából nem, de mindegy), csapjunk bele a lecsóba: ez a könyv fantasztikus. Még jobb, mint az első. Úristen, felrobbant az agyam olvasás közben. Egy éve olvastam az első részt, és egy csomó mindenre nem emlékeztem, de a visszautalásokból mindig beugrott az adott jelenet, úgyhogy gyakorlatilag az egész első részt átvettem a második olvasása közben. Ez a kötet szerintem sokkal izgalmasabbra sikerült. Néha csak kapkodtam a fejem, olyan sebességre kapcsoltunk. A részletekbe inkább nem mennék most bele, mert nehéz úgy beszélni a cselekményről, hogy semmit ne lőjek le. A karakterek úgyis fontosabbak.

Scart még mindig imádom, mert ő még mindig Scar. Ő ugyanaz maradt, mint eddig is, és szeretem benne, hogy ilyen okos és erős, és valóságos karakter. Az ő szemszögét szerettem legjobban olvasni, érdekesek a gondolatai, és nem is keveredtem bele az elméleteibe.

Dont szintén szeretem. Ő már egy fokkal bonyolultabb. Imádom, hogy a mentálok között ő az egyetlen, akinek ilyen erős érzelmei vannak, és ennyire jó. Minden élőlényt megment, akkor is, ha az egy szúnyog, és érdekes volt azon lamentálni vele, hogy vajon a cél szentesíti-e az eszközt.

Artúrt sokan szeretik, hát én nem. Na jó, az első kötetben annyira naiv volt, hogy szívesen leütöttem volna minden ötödik mondata után, de ebben a részben azért felköti a gatyát. Megemberesedik jó vezető lesz, bár még mindig le tudnám néha ütni, de legalább már nem idegesít. A jelenetei kilencven százalékában, csak a maradék tízben. Azt viszont nagyon szerettem benne, hogy elvesztette a hitét. A Scarban látta a két entitást, és ezzel együtt veszett el a hite. Nagyon érdekes.

Nem hallottam még olyanról, aki ne szerette volna Lucy-t. Biztos én vagyok az egyetlen kivétel. Már az első kötetben sem sikerült megszeretnem, de ott még láttam benne a lehetőséget. Ebben nem egyszerűen antipatikus volt, hanem már annyira ellenszenves, hogy alig vártam, hogy vége legyen az ő részeinek. Lehet, hogy én vagyok a hülye, mert nem értem meg a karakterét, de a főszereplők közül most ő lett az, aki átkerült az „utálom” oszlopba. Olyan dolgokat tesz és gondol, ami számomra nem elfogadható akkor sem, ha a jó ügy érdekében teszi.

Ó, és Chester, az én drágaságom. Többen mondták, hogy ebben a kötetben meg fogom utálni, és biztosra vették, hogy ez így lesz. Én meg azt vettem biztosra, hogy nem tud olyat csinálni, amivel megutálnám. Nekem lett igazam. El tudom fogadni, mások miért haragszanak rá, és valóban csinált csúnya dolgokat, viszont amikor elmagyarázták, mit miért csinált (mert az én logikám nem ér fel az övével), nem tudtam nem szeretni. Ez a fiú egy zseni. Minden egyes lépése előre kiszámított, és még a lélegzetvételei is valakinek a manipulálására szolgálnak. De ő a jó ügy érdekében cselekszik, és nála el tudom fogadni a „jó ügy érdekében rosszat tenni” érvet. Szerintem ő közel sem tett olyan rosszat, mint Lucy. Szóval imádom Chestert, és szerintem még mindig ő a legjobb karakter.

A központi tematika leginkább a jó és a gonosz közötti harcról szólt, és arról, vajon jónak számítunk-e, ha rosszat cselekszünk, de jót akarunk. Nagyon érdekes téma, és ezzel kapcsolatban leginkább Don részei gondolkoztattak el. Don nagyon okos ebben a témában mentál létére. Ó, és a szerelmi szálak is kibontakozóban vannak. Nagyon kíváncsi vagyok, melyik hogyan fog alakulni.

Kedvenc jeleneteim között mindenképpen ott van az utolsó, mert az egy nagyon-nagyon érdekes beszélgetés, valamint egy rész, amikor Don, Scar és Chester egy szobában vannak. Chester ott mutatta meg a valódi önmagát, és ugyan még mindig nem tudom igazán eldönteni, hogy játszott-e, vagy végre egy igazi pillanatot láthattuk tőle (az utóbbi felé hajlok), de mindenképpen az egyik legjobb jelenete.

Minden tisztelem Beáé, ezúton is üzenem, hogy igyekezzen a következő kötettel. Akinek tetszett az első rész, az semmiképpen ne olvassa el ezt, mert idegösszeomlást fog kapni. Aki meg el se kezdte a sorozatot, az inkább várjon még az utolsó részre, mert ezt nem lehet ép ésszel kibírni. Komolyan! Ne olvassátok el, nyomorba dönt!

Megtetszett? Rendeld meg!

Kedvenc karakter: Scar, Chester, Don, Don köpenye

Ami legjobban tetszett: az egész

Ami nem tetszett: -

Értékelés: 5/5

Interjú On Sai-jal

Honnan jött a Scar ötlete?

Tizenkilenc éves voltam, amikor először felbukkant a „keresztényüldözés az űrben” témakör. Akkor még a kalóz-császár ellentét állt a középpontban, aztán rájöttem, még egy réteget rá bele lehet vinni, a jó és gonosz örök harcát. Három évig gondolkoztam a történeten, mielőtt egy sort is írtam volna.  Aztán, amikor írni kezdtem, rájöttem, szörnyű, szóval előbb írni kéne megtanulni.

A Lucy kezdeti munkacíme "Nem" volt. Miért? Miért változott meg a cím?

Eredetileg három kötetről volt szó, ami a szereplők neveit viseli, és Chester a háború történetét meséli el benne az ügynökképzőben. Plusz felmerült két kiegészítő (spin-off) regény, az egyik címe Nem, a másiké Igen. De láttam, hogy Artúr karaktere nem úgy valósul meg az olvasók fejében, ahogy szeretném, nem jöttek át azok az utalások, hogy ő vezető, így kissé féltem, hogy amit egy fejezetben terveztem meg írni – megjönnek az astoriak, beindul a szerelőcsarnok – az túl kevés. Ezért előrehoztam a Nem kötetet. Katona Ildikó pedig megkérdezte, hogyha időben folytatódik a sztori, és mind a négy karakter szerepel benne, akkor tulajdonképpen miért is spin-off kötet ez az agyamban, miért nem a sorozat része. Erre egy hangot tudtam felelni: öööö. Valószínűleg sima megszokás miatt. Így a kötet megkapta a legjobban érintett szereplő nevét, és a „nem” csak az utolsó szakasz része maradt.

Nehéz volt négy különböző szemszögből írni a könyvet?

Nem, nekem ez a legkönnyebb mesélési forma. Kicsit merevebb ugyan, mint az egyszerűbb narrációk, ügyesség kell a jelenetek sorrendjéhez, és észben tartani ki mikor mit tudhat, és hol lehet a térben, de nagyon szeretem ezt a részét is. Most amúgy ráfaragtam a dologra, Adalbert személyét csak a következő regényben akartam elárulni, amikor Scar rájön, de a szituációból sajnos most következett. Illetve majdnem benne maradt egy hiba, az astoriak nem lehetnek ott a rádióbeszélgetéskor, amikor Scar „tetves mentálozik”, mivel a későbbi kötetekben fontos, hogy ők nem tudják, hogy a lány ügynök, kalóznak nézik majd.

Tudod már, mi lesz a sorozat vége?

Persze, sőt, ha a fejemre esne egy tégla, már az elrejtett utalásokból össze lehetne tenni a sztori egy részét is. A szerkesztőm azt mondta, félelmetes, hogy mindig mindent mennyire előkészítek, első olvasásra neki sem tűntek fel azok a félmondatok, amikre később építek.

Mindegyik szereplőnek más kapcsolata van Istennel, és ez a sorozat folyamán folyton változik. Az az érzésem, ezen keresztül látszik náluk legjobban a fejlődés. Úgy gondolod, jó irányba haladnak a karakterek?

Nincs jó irány, pontosabban minden irány jó, ami mögött szeretet lapul. Szerintem a döntéseink kihatnak a másikra, inkább ezt emelném ki. A második könyvben Don és Chester tevékenységének hatására hoz meg Lucy bizonyos döntéseket. Scar hiába látja, hogy Lucy pengeélen táncol, nem érdekli, egyedül Artúr az, aki megpróbál érte tenni. Én a fogaskerekes jelenetet szeretem a legjobban a könyvből.

Nagyon érdekes az a rész a mentálokról a Lucyben, amikor elmeséled, hogyan jöttek létre. Van még több ilyen történeted is róluk a következő kötetekre?

Az emberiségnek két fontos eseménye volt, a Mentálháború, amikor elmentek a természetgyógyászok, majd később a Vallásháború, aminek során egyesült a két faj, bár a mentálok már nem értik az emberiséget. Más történelmi esemény inkább csak a mentálok múltjában van, például az abervadász-tudós ellentét.

És mint megrögzött Chester-rajongó, muszáj megkérdeznem: lesz még sok Chester jelenet a folytatásban?

Igen, Chesternek egyre több jelenete lesz, ahogy belefolyik az eseményekbe. A harmadik kötetben Don nála lakik majd, lesznek izgalmas, és vicces jelenetek is, de erről még nem árulok el többet.

December 13-án könyvbemutató!

Nehogy elfelejtsétek, hogy közeleg a Lucy könyvbemutatója! A turné zárónapján, amikor már az utolsó értékelést is elolvastátok, kerekedjetek fel, és gyertek könyvbemutatózni!

Hogy mire számíthattok? Jó hangulatra mindenképp!

A könyvbemutató elején On Sai moderátorként támogatja az Aranymosás elsőkönyves szerzőit, majd 19 órától fordulnak a szerepel: On Sai immáron a mi Lupink moderálása mellett beszél majd a Lucyról és a Szivárgó sötétség sorozatról, végül pedig az olvasók is kérdezhetnek.

Mi ott leszünk. Ugye Ti is?

A könyvbemutató eseménye.

Nyereményjáték

Gondolkoztatok már azon, mennyi mindent elárulhat egy szereplőről a neve? Nem? Nos, akkor most kénytelenek lesztek. A Szivárgó sötétség sorozatban egy sor beszélő nevet találtok.

A feladatotok nem lesz túl nehéz. A turné minden állomásán találtok egy kis leírást létező vagy kitalált személyekről, akik druszái a Lucy valamelyik szereplőjének. Semmi mást nem kell tennetek, mint a leírás alapján kitalálni, kiről is van szó és melyik szereplő névrokona. Figyelem! A Szivárgó sötétség szereplőinek nevét várjuk, nem a druszáikét!

A jól válaszolók közül három szerencsés egy-egy Lucyval lesz gazdagabb!

A kiadó csak Magyarország területén postáz, a nyertesektől pedig az értesítéstől számított 72 órán várjuk a jelentkezést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Nem kell más, csak egy fegyver a kezembe, egy sisak a fejemre és egy paripa - még ha kicsit alacsonyabb is a megszokottnál -, meg egy hűséges apród. De persze mindezeknél is fontosabb a lovagi becsület és szívem hölgye.

a Rafflecopter giveaway

A turné további állomásai:

December 9 - Deszy könyvajánlója

December 10 - Kristina blogja

December 11 - Kelly Lupi olvas

December 12 - Bibliotheca Fummie

December 13 - Dreamworld