Filmes sarok: Hobbit – A két tünde és a törp szenvedései

akarom mondani… Hobbit – Nézzük, hogy forog Tolkien a sírjában

vagyis… Hobbit – Az öt sereg csatája

Csak sikerült eltalálni. Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy az egész cselekményszálat le fogom lőni, az összes poént, minden röhejes mozzanatot, szóval aki allergiás a spoilerekre, és még nem látta a filmet/nem olvasta a könyvet, az most zárja be ezt az oldalt. A többiek pedig hagyjanak fel minden reménnyel… ez kemény lesz.

Drága Petikém!

Mi a faszom volt ez?

Tudod, mi volt az első gondolatom a moziból kifele jövet? Az a mondat, amit nekem is szoktak volt mondani a munkatársak: „Ez egy nagy rakás szar!” Mert hát az volt.

Az elején hiába vártam az „ez történt eddig” bevezetést, nem kaptam mást, csak lángokat, mert jött Smaug, és felégette egész Tóvárost. Nyilván nincs olyan idióta, aki beülne erre anélkül, hogy látta volna az előzményeket (hiszik ezt sokan, pedig vannak ilyenek), és oké, hogy olvastam már, de azért jó lett volna valami kis bevezetés mielőtt sárkányvadászatra indulunk. Legalább feliratosan néztem, és hallhattam Benedict eltorzított hangját, amit nem is lehetett felismerni, és egyébként is volt vagy öt mondata, de legalább tudtam sajnálni, amikor meghalt. (Spoiler, spoiler!) Ez volt az első tíz perc, ekkor még azt hittem, legalább izgalmas lesz, ha jó nem is (nem nagy elvárásokkal ültem be).

Aztán jött másfél óra a semmiről. Úgy konkrétan. Volt benne Legolas(taking the hobbits to Isengard)-Tauriel-Kili szerelmi háromszög, aminél legszívesebben az agyamat kapartam volna ki kiskanállal; meg volt benne Thorin hiszti és durci-morci; meg Gandalf és Szauron, ami aztán annyira kapcsolódik a történethez, hogy hatvan évet kell rá várnunk, és amúgy is tudjuk, mi lesz a vége, szóval senkit nem érdekel, de Galadriel azért kell bele, mert jó csaj; meg voltak benne komikusnak szánt nem vicces jelenetek és helyenként egy-egy jó pasi (nem Legolas).

Aztán körülbelül másfél óra után végre elkezdődik a harc, aminél azt hittem, végre történik valami, de pont ugyanolyan izgalmas volt, mint az első kilencven perc (vagyis halálra untam magam), és tart vagy 40 percen át (igen, az a csata, ami a címben szerepel), és utána meg mindenki happy és jeej. Én meg megyek és felakasztom magam.

Édes, egyetlen Péter, a filmed unalmas lett. Igen, tudom, hogy van benne ork, meg törp meg tünde, és csata meg még egy sárkány is, és tök látványos, és egy csomó pénzt elszórtál rá, de attól még unalmas. Csak szólok, hogy ha a cím arra utal, hogy ebben egy hatalmas csata lesz, akkor ne másfél óra után kapj észbe, hogy ezt még elfelejtetted beletenni. És könyörgök neked, hogy a szerelmi háromszögeket ezentúl hanyagold. Sőt, bárminemű szerelmi szálat hanyagolj. Meg a plusz szereplőket. Csak ne!

Az előző részben nem tudtam, mi a fenét keresett a történetben Tauriel, most már tudom. Ő szolgáltatja a kötelező szerelmi háromszöget, amitől kedvem lenne megdobálni a vásznat valami éles és hegyes tárggyal. Ha egy dolgot ki kéne emelni, mi volt a legrosszabb a filmben, az ez lenne. Csak azt nem tudom, minek kell ezt erőltetni, ha nem megy. Annyira nyálas és gusztustalan, és nem odaillő, és hiteltelen volt az egész, hogy túl kicsi a szókincsem ahhoz, hogy ezt kellően ki tudjam fejezni.

Thorin eljátszotta az öt éves durcás kislányt, és már az ötödik percben azt vártam, mikor hal már meg. Csak kb. két órát és 15 percet kellett rá várni. Mondanám, hogy megérte rá várni, de nem akarok hazudni. A törpök csak úgy voltak, most elég sok szerepet kapott Kili és Fili, nyilván, hogy sajnáljuk őket, amikor majd meghalnak, ami össze is jött volna, ha nem ennyire szarul csinálják meg.

Nem tudom, miért van oda mindenki Thranduilért, mert egy nagy köcsög, de biztos mindenkit elkápráztat, hogy ő jávorszarvason lovagol, mert ő ilyen menő. Szerintem nagyon röhejesen nézett ki, mert annyira látszott az egészen, hogy CGI. Apropó CGI, Péterkém. Ha már ennyi pénzt elbasztatok mindenfélére, nem lehetett volna úgy megcsinálni a CGI-t, mintha igazinak tűnne? Körbenéztünk a seregen, és ugyan a vásznon egy csomó egyforma tünde látszódott, de én meg csak a zöld hátteret láttam. És minden egyes digitális rádolgozásnál így volt, még Legolas (taking the hobbits to Isengard) arcán is.

Amit viszont minimális utómunkával vettek fel, az gyönyörű volt. Mármint úgy a táj, a hegyek, a kevésbé digitális naplemte.jpg háttér. És igazából a színészekkel sem volt problémám, Martin Freeman meg különösen jó volt, csak túl keveset szerepelt a filmben ahhoz képest, hogy ő a főszereplő.

De Peti, képzeld csak, a filmeden nagyon jókat lehet nevetni is. No nem azokon a poénokon, amiket te beleraktál. Ugyan! De két óra után már eljutottunk arra a szintre (az egész közönség), hogy annyira elfáradtunk, hogy már csak röhögni tudunk mindenen. Például amikor Legolas (taking the hobbits to Isengard) kifogy a nyilakból, nem gondoltam volna, hogy vicces lesz, de az volt. Vagy amikor szintén ő az éppen mélybe eső köveken balett-táncost megszégyenítő módón ugrál fel a biztos talajig. Esetleg Thorin és Azog harcánál, amikor Thorin csak úgy lelép a jégről, Azog meg beleesik a vízbe. Ilyenkor azért elgondolkozom, hogy te tanultál-e fizikát az iskolában, kedves Péter. Tudom, hogy ez egy fantasy film, de attól még nem kell mindenben elrugaszkodni a valóságtól. Annyira lefáradtunk a végére, hogy amikor Kili meghalt (brühühű), és Tauriel ott sírt felette, valaki a mögöttünk lévő sorban megszólalt: „Vidd haza, még meleg!”, és aki ezt hallotta, az mind felvihogott. Ránk is szóltak elölről, hogy bírjuk már ki a maradék negyed órát, de nagyon nehéz volt akkor már nyugton maradni. Egyébként meg a végén a szerelmi háromszöges jeleneteknél már mindenki röhögött ettől függetlenül, mert annyira rosszak voltak (mármint a jelenetek, nem az emberek).

Jaj, és a vége. Ami kísértetiesen ugyanaz (értsd: ctrl+c, ctrl+v), mint a Gyűrűk ura eleje, mintha nem lett volna elég az a több tucat elejtett utalás mindenfelé. Akkor vártam, hogy elkezdik vetíteni a röpke tizenegy órás Gyűrűk urát, rendezői változatban. Az legalább jó.

De nyugodj meg, Peti, amúgy nem annyira rossz a film, láttam idén ennél sokkal rosszabbakat is. Ha egy átlagos fantasyhoz hasonlítjuk, még jónak is lehet mondani, csak hát nem Tolkien fanoknak való. A Gyűrűk urás-Hobbitos érádban mindenképpen ez van a pöcegödör alján, de nem mondom, hogy ez a legrosszabb filmed. Egyrészt mert még nem láttam mindegyik filmedet, másrészt meg a Braindeadet viszont láttam, és azt nehéz alulmúlni (de nem lehetetlen).

Ezúton is kérlek, hogy ne csinálj több Tolkien adaptációt (mondom ezt úgy, hogy a Gyűrűk ura filmeket szeretem).

Addig is nem maradok odaadó híved,

Tolkien rajongó Fummie