„Van a csoda… Karácsony csodája. Amire
várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött
dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt
kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte,
szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb
ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt.
Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek… Ez a karácsony
csodája.”
Te vajon hiszel
a karácsony csodájában? Hiszel a zöld fenyő varázsában?
Mi, a Blogturné
Klub tagjai minden kétséget kizáróan hiszünk benne! S hogy bebizonyítsuk Nektek
is, hogy létezik, egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk
Benneteket!
Tarts velünk
advent első napjától egészen karácsony napjáig és láthatod: a csoda bizony
létezik. Hiszen a könyvek életre kelnek, a szereplők megelevenednek, az
elképzelhetetlennek vélt találkozások és kívánságok beteljesednek!
Mától kezdve
minden nap megismerhettek egy történetet a Blogturné Klub tagjainak – és néhány
igazán nagyszerű kedves vendégünknek – a tolmácsolásában, melyből kiderül, hogy
az idei turnés könyvek szereplői miként készülnek a karácsonyra, hogyan várják
az ünnepet, és vajon ők maguk hisznek-e a csodában.
Ha ügyes vagy,
és rájössz, hogy melyik történet melyik szereplőt rejti, Téged is megérinthet a
karácsony csodája, hiszen megnyerheted a fa alatt becsomagolt ajándékok
egyikét!
S hogy mit is
rejtenek ezek a csomagok? Ez maradjon meglepetés! Elvégre a karácsony a
meglepetések ideje!
Jó szórakozást!
December 11. – Még 13 nap Karácsonyig
S. a léghajó ablakából nézte a
lehangolóan unalmas sivatagot. Már napok óta ez a látvány fogadta ébredéskor,
és akárhova nézett, a rengeteg homokon túl nem látott mást. Ebben aztán semmi
karácsonyi nem volt. Bezzeg a jó öreg Londonban most esett a hó. Legalábbis
abban a dimenzióban, ahol ő élt, biztosan. Ez már egy teljesen másik világ, más
emberekkel, szokásokkal, történelemmel. Egy ismeretlen dimenzió volt, és mivel
London helyén csak homokot lehetett találni, nem sokat tudtak arról, mi is történhetett
és mikor. Csak repültek előre, várták, hogy egyszer csak a semmiből
felbukkanjon egy város, karaván, vagy legalább egy eltévedt ember. De még egy
árva kaktusznak is úgy örültek volna, mintha otthon olajat találtak volna.
Otthon. S.
nagyon hiányolta a saját Londonját, még akkor is, ha gyakorlatilag a léghajón
élt. Az, hogy magukkal hozták a „lakásukat” nem jelentette azt, hogy nem lehet
honvágya. Szerette volna látni a megszokott képet, a léghajó forgalmat, a Big
Bent, a Temze ismerős kanyarjait. Ha nem találkozik a fiúval, minden a
megszokott rendben menne, és most egy rémes karácsonyi vacsorán ülne az
anyjával és a hajó legénységével, de legalább nem sütne a szemébe ez a vakító
napfény. Az időjárás, az ront el mindent. Hiába árasztotta el díszekkel a
hajót, és rakta körbe minden lehetséges helyen égősorral, nem segített. Az
égető nap mindent elrontott, és a karácsonyi hangulat csak nem érkezett meg. E.
forró csokija túl édes volt ebben a melegben, és hiába dúdolta a fiú a Jingle
Bellst a karácsonyi vacsora elkészítése közben, S. nem dobódott fel.
S. bepréselte
magát az apró konyhába, hátha tud valamit segíteni E.-nek, de úgy érezte,
leginkább csak útban van, ugyanis a fiú alig fért el a telepakolt asztal
mellett. Úgy tűnt, mintha ide tartozna, otthonosan mozgott, és igazán
felszabadult volt, ha csak az ételre kellett koncentrálnia. Most nem voltak sem
őt üldöző emberek, és még az eltűnt apja feletti aggodalmáról is sikerült
megfeledkeznie egy pillanatra. Legalábbis a homlokán végre nem gyülekeztek ráncok,
és tekintete sem árulkodott arról, hogy valahol máshol járna, mint általában.
- Mindjárt
asztalhoz ülhetünk – közölte a fiú, ahogy az utolsó simításokat végezte a
pulykán. Gyönyörű aranybarna volt, ropogós bőrrel, megtűzdelve mindenféle
zöldséggel. S. gyomra megkordult, és tudta, hogy most örülnie kéne, mert végre
együtt az egész legénység, mindenki nyugodt, erre az egy estére
megfeledkezhetnek minden bajról, és hálát adhatnak, hogy legalább ennyi jutott
nekik. S. mégsem tudott őszintén mosolyogni. Hiányzott belőle a szokásos
élénkség, nem ugrálta körbe a megterített asztalt mielőtt helyet foglalt volna,
csak kihúzta a székét, és leült. Rosszkedve mindenkinek szemet szúrt, de mivel
nem tudtak ellene mit tenni, és a többiek is küszködtek a honvággyal, egy árva
szót sem szóltak. Némán kezdtek bele a vacsorába, S. szomorúan gondolt rá,
ilyenkor egymást túlharsogva beszélgetnek, történeteket mesélnek, és próbálnak
jó képet vágni a rémes ételhez. Nos, ez utóbbira legalább panasz nem lehetett,
E. remek szakács volt, és most a szokásosnál is jobban kitett magáért. De a
múltbeli események S. kedvenc ünnepére is rányomták a bélyeget, és valahogy
egyiküknek sem volt kedve a hagyományos játékos vitákhoz.
E. lecsapta az
evőeszközeit az asztalra.
- Na jó! – szólt
fennhangon. – Ebből elég. Karácsony van, az isten szerelmére! Nem ülhetünk itt
némán, mintha valaki meghalt volna. Ugyan nem túl rózsás a helyzetünk, de
gondoljatok bele: mindannyian itt vagyunk és élünk. Ez nem elég?
Szavait néma
csend követte, a többiek még a rágást is félbehagyták, annyira meglepődtek. S.
volt az első, aki felocsúdott a döbbenetből.
- Hát hogyne! És
örüljünk annak is, hogy a semmi közepén bolyongunk napok óta, hogy amerre a
szem ellát, csak homokot látni, és nehogy hó nincs a közelben, de egy csepp
esőt sem láttunk, amióta itt vagyunk?
- Halottak is
lehetnénk, és te havat akarsz? – döbbent le E.
- Hó nélkül
semmi értelme a dekorációmnak. Nézd csak meg, olyan szép lett a hajó fedélzete,
de ettől az állandó napsütéstől még csak nem is látszik a karácsonyi fények
pislogása.
A súlymester a
homlokára csapott, S. anyja a fejét csóválta, a legénység többi tagja pedig
inkább meg sem szólalt. S. már csak ilyen volt, néha a saját lányos dolgai
fontosabbak voltak, még akkor is, ha veszélybe került. Ami gyakran előfordult,
de úgy tudott háztetőkön menekülni, ahogy senki más.
- Rendben – E. elővette
az Infundibulumot. – Karácsony van, és te ezt szeretnéd. Az elkészített
vacsorán túl, úgysincs mit adnom. Keressünk egy dimenziót, ahol van hó!
- Tényleg? –
csillant fel S. szeme. Lopva a kapitányra pillantott, de anyja egy rövid
biccentésnél több jelzést nem adott. S.-nek ez is elég volt. Tőle megszokott
módon felpattant, és körbetáncolta az asztalt, amíg E. az Infundibulumon
ügyködött. – Igazi karácsonyunk lesz! – kiabálta vidáman.
E. megnyitotta a
kaput, a következő pillanatban pedig mindent elborított a fehérség. Mire kettőt
pislogtak már másik dimenzióban voltak, egyelőre nem tudták hol, de az ablakon
kinézve sűrűn hulló fehér hópelyheket láttak, és ez biztató volt. S. egy
hatalmas puszit nyomott E. arcára köszönetképen, és látta, hogy a fiú a kezében
tartja azt a tarot lapot, amit a lány nemrégiben rajzolt neki.
Nyereményjáték
Minden könyv
felér egy apró varázslattal. Megszínesítik a szürke hétköznapjainkat,
kalandokkal, veszélyekkel és izgalmakkal teli világokba kalauzolnak el
bennünket. És mi is állhatna közelebb a varázslathoz, mint a mágia?
Idén mertünk egy
nagyot álmodni és kilépni a hagyományok keretei közül. Ezúttal nem a szokványos
adventi naptár nyitogatásával készültünk Nektek. Ó, nem.
Mostani turnénk
során a Tarot kártyát, és azon belül is a Nagy Arkánum lapjait hívtuk
segítségül. 2014-es, turnés olvasmányaink karaktereit úgy válogattuk össze,
hogy valamilyen tulajdonságuk, tettük vagy habitusuk alapján megfeleljenek az
eredeti 22 + általunk kitalált két kártyalapnak.
Nincs más
dolgod, mint elolvasni az állomásokon található ünnepi novellákat, és
kitalálni, mely karakterre gondoltunk. Az illető nevét beírva a rafflecopter
doboz megfelelő sorába máris lehetőséged nyílik arra, hogy tiéd legyen
valamelyik varázslatos nyeremény, amit a Blogturné Klub öt angyalkája (MFKata,
Kelly, Fummie, Roni és Andie) ajánlott fel. S ha netalántán az összes vendég
kilétét eltalálod, akkor huszonnégyszeres esélyre teszel szert!
Az igazán szemfülesek
pedig extra meglepetésekre is bukkanhatnak olvasás közben! Hogy mi lehet az?
Karácsony napján eláruljuk. Annyi azonban biztos, hogy érdemes velünk
tartanotok. Rajta hát!
(Szeretnénk
megjegyezni, hogy nem kell kapkodni. Nyugodtan gondoljatok át alaposan minden
karaktert. Figyeljetek az apró jelekre, utalásokra. Direkt írunk mindegyikükről
olyan tulajdonságokat, amelyekből rá lehet jönni a személyükre, így ha valami
érdekes szokásuk vagy hóbortjuk van, azt tekintsétek nyomnak!)
A mai napon A Végítélet kártyához tartozó „S” személyét kell kitalálnotok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése