Bibliotheca Fummie: Meiszner Krisztina: MásValaki problémája

A Könyvmolyképző Kiadó december 13-án jelenteti meg Meiszner Krisztina regényét MásValaki problémája címmel. A szerző a II. Aranymosás pályázat egyik nyertese, és nem kisebb feladatra vállalkozott, mint magyar környezetben, magyar szereplőkkel írt szórakoztató vámpírregényt.

Tarts velünk a négy állomásos blogturnén, egy kis szerencsével és nyomozással megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét.

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 408 oldal

Molyos adatlap

Beleolvasó

A Bugyor a pesti éjszakai élet ismert helye. A fekete falakon Lugosi Béla-poszterek lógnak, a koktéllapon baljós nevű italokból rendelhetsz.

„Vámpírok pedig nincsenek” – állítják a kocsmában dolgozók, mindez csak vendégcsalogató ötlet.

Ám a pult mögött igazi vámpír áll.

A jóképű, fekete humortat toló vérszívó épp a Jenő nevet viseli, és évszázadok óta a be nem avatkozásban hisz.

Csakhogy a kocsma előtt találnak egy hullát, és ő is gyanúsítottá válik.

Kénytelen cselekedni, és nyomozásba kezd, vajon ki zavarta meg a semmittevésben.

Elindul az izgalmas kaland, amit hullák, titkok és szenvedélyes légyottok szegélyeznek.

Ki a gyilkos? Ki az igazi barát? És mi van, ha a történelem lengőajtóként orrba vág?

Vámpírok. Lerágott csont, mondanátok. Én is ezt gondoltam. Jó, tényleg lerágott csont, annyira, hogy már a divatból is kimentek, de ez nem jelenti azt, hogy ne jelennének meg még mindig vámpíros könyvek. Vagy hogy ezek a könyvek mind rosszak lennének. Itt van például egy tehetséges, újonnan felfedezett magyar lány, aki ha sok újdonsággal nem is szolgált, de remekül elszórakoztatott.

Na jó, azzal kezdem, hogy biztosan van hibája a könyvnek (ne utáljatok már), például az, hogy vámpíros témában már tényleg mindent láttunk, úgyhogy sok újdonsággal nem tud szolgálni a világot illetően, de amiben egyedi, abban nagyon jó. Például hogy Budapesten játszódik. Ha egy kedvenc elemet kéne megneveznem, ez biztosan benne lenne. Meg Jenő, a főszereplő. És a stílus is. Jól van, nem tudok dönteni. Meg azt is megemlíthetném, hogy egy elsőkönyves íróval állunk szembe, de még mindig csak az jár a fejemben: „Hogy a picsába írt ilyen jó könyvet?”. Kész, én nem hiszem el, hogy Meiszner Krisztinának ez az egyetlen befejezett regénye, tuti ott lapul még a gépén egy rakat, és én mindet el akarom olvasni. Lehet, hogy ez most kicsit fanatikusan hangzik, de úristen, az a stílus…

Már azt imádtam, hogy Budapest, és belváros, és noha ritkán voltak konkrét utcák említve, mindig valahogy el tudtam helyezni térben a szereplőket. Huszonhárom éve élek Pesten, úgyhogy azért már elég jól ismerem azokat a környékeket, ahol többször megfordultam. Ráadásul Kőbánya is fontos szerepet kap, ahol tizennégy éven keresztül laktam, úgyhogy mindent tökéletesen magam előtt láttam az utolsó falfirkáig. Aki viszont nem lenne olyan szerencsés, hogy megcsodálja fővárosunk gyönyörűséges tizedik kerületét vagy bármely más utcáját, azoknak ott van a remek hangulatfestő leírás. Tényleg jól el tudtam képzelni a helyszíneket, és nem azért, mert olvasás közben általában épp Kőbányán buszoztam keresztül munkába menet vagy jövet. Egyszer hangosan felvisítottam, amikor Valéria megemlítette a Vittula nevű kocsmát, amit alig pár barátom ismer, mégis mindig tele van, és szerintem a város legjobb kocsmája (bár az is igaz, hogy még nem jártam minden kocsmában). Mindenesetre tényleg nagyon jó a Vittula, és valóban létezik is. Apropó, ha a Bugyor is létező hely, valaki nem tudna egy címet adni? Szívesen ellátogatnék oda.

Jenő egy állat. Már nem abban a vámpíros értelemben, hanem úgy, hogy nem normális. És imádom. Köztudomású, hogy a humor az egyik gyengém, és Jenő öt oldallal levett a lábamról. De lehet, hogy még annyi se kellett neki. Valéria szintén a kedvencek közé került a maga nőies keménységével, és úgy örülök, hogy nem volt szerelmi szál. Lakatosék, a cigányvámpír család meg akkora ötlet, hogy arra már szavaim sincsenek. A karakterek nagyon jól ki vannak dolgozva, és az utolsó oldalakon is tudnak meglepetést okozni. Amikor azt hinnéd, itt már nem jöhet csavar, akkor kiderül, hogy dehogynem. Minden karakternek van több száz éves múltja, és lehet érezni, hogy valószínűleg mindegyiküknek évre lebontva megvan a cselekményszála, mert ugyan a legtöbb dolgot nem mondják ki, viszont utalgatnak jobbra-balra, amiből elég sok dolgot ki lehet találni.

A világ szintén ilyen. Nincs a szánkba rágva, és csak apránként kerülnek elő a szabályok, de mire a kötet végére érünk, akár már mi is lehetnénk vámpírok. Lehet, hogy kicsit hülyék lennénk, de nem teljesen elveszettek. Jenő pedig mindent tud, amit csak tudni lehet. Az utolsó szögig mindent megtervez előre, mindent túlkombinál, és a humor mellett talán e miatt is kedveltem meg annyira, mert én is hajlamos vagyok néha mindent túlgondolni. Külön szórakoztató volt, amikor a nyelvvel akadt problémája, mert sosem találta a megfelelő szót, hogy kifejezze vele a vámpírlét mindennapjait.

Ó, és a cselekményről még nem is beszéltem. Mert van ám egy krimi szálunk is, ami ugyan szerintem nem volt annyira központban. Persze, ezen futott végig az egész regény, és fontos volt, de valahogy a vámpíros dolgok elvitték a hátukon a történetet. Mégsem mehetünk el szó nélkül a fülszövegben is emlegetett hulla mellett. Tetszett a krimi szál, és jól lehetett rajta gondolkodni. Annyira sablonokban gondolkodtam, hogy végül vertem a fejem, mikor kiderül a tettes. Sikerült meglepnie, és az a legjobb, hogy az egész dolog akkor esett le, amikor Jenőnek is. Mivel pontosan úgy volt csepegtetve az infó számunkra, hogy csak az éppen szükséges dolgokat tudjuk, így Jenővel együtt tudunk gondolkodni, és mindent akkor tudunk meg, amikor ő is. Vagy csak én vagyok a hülye, lehet, hogy más már a harmadik fejezetben kitalálta, ki és milyen célból hagyta a Bugyornál a holttestet. Még akkor is, ha a harmadik fejezetben még nincs is holttestünk.

A stílus iszonyú jó, annyi idéznivaló mondat van, és rengeteget nevettem olvasás közben. Krisztinának nagyon jól sikerült elkapnia ezt a tipikusan magyar hozzáállást. Kívülről nézve írja le az embereket, egy öreg vámpír szemén keresztül. Ráadásul Jenő hímnemű egyed, Krisztina meg tudtommal lány, és mégis milyen jól sikerült átadnia.

Tehát úgy kezdtem, hogy biztos van hibája a könyvnek… viszont ha megszakadok se tudok mondani olyat, ami zavaró lenne, vagy épp fel tudnám róni az írónőnek (jó, a borító iszonyú ronda, és nem is illik a könyvhöz, de ez nem az ő hibája). Ez van, a tehetséget el kell ismerni, én pedig fejet hajtok Krisztina előtt. Ezt pedig nem csak képletesen kell érteni, emlékeztessetek a könyvbemutatón, hogy ilyet írtam, és tényleg megteszem.

Megtetszett? Rendeld meg!

Kedvenc karakter: Jenő, Valéria

Ami legjobban tetszett: Jenő, a stílus, Budapest

Ami nem tetszett:

Értékelés: 5/5

Budapesti romkocsmák

Az utóbbi időben nagyon népszerűek lettek a romkocsmák, mostanra már minden sarokra jut legalább egy. Nem tudom, hogy az ősrégi bútorok, a bomló vakolat, vagy az összefirkált falak miatt van, de mindenképpen van egy bizonyos hangulata ezeknek. Ahhoz képest viszont ahogy ki szoktak nézni, a legtöbb vendéglátó-ipari egység árai inkább a dogozó emberek pénztárcáihoz vannak igazítva, mint az egyetemistákéhoz. Mivel ezen és ezen a honlapon sokkal több infót találhattok a híresebb pesti romkocsmákról, mint amennyit én itt le tudok írni, nem is strapálnám magam ezzel. Inkább bemutatnám az már említett kedvenc helyemet, a Vittulát.

A Vittula egy eléggé eldugott kis hely, ahova egy pincelejárón keresztül vezet az út, de azt az ajtót előbb meg is kell találni. Aki nem is tudja, hogy ott van, az simán elmegy mellette. Mégis majd’ minden este tolonganak itt az emberek. A külföldiek gyakran többségben vannak, és a finn beszéd sem ritka errefelé. Nem véletlenül, a kocsma neve is egy ízes finn káromkodás, és ebből még rengeteget találni a falon, amelyet a vendégek díszítettek ki az évek alatt. A hangulat mindig jó, a házigazdák kedvesek, és nem utasítják vissza, ha meghívod őket egy italra, a pultnál pedig állandóan tumultus van. Ez az a hely, ahova nem tudsz úgy betérni, hogy ne legyen jó kedved előbb vagy utóbb. Valaki majd tesz róla, hogy felvidítson. És az is igaz, hogy mindig történik valami.

Szóval ha Kertész utcában jártok, mindenképp látogassatok el erre a helyre, mert ide érdemes betérni.

Nyereményjáték

A MásValaki problémája blogturné 4 állomásán filmcímeket kell kitalálnotok, melyek kapcsolódnak a vámpírtémához és a humorhoz egyaránt. Segítségül megadjuk a filmek címeiből az egyik (nem mindig az első) kezdőbetűt, és persze egy képet. A rafflecopter megfelelő sorába beírva máris esélyetek van megnyerni a kiadó által felajánlott könyvek egyikét.

Figyelem! A sorsolást követően a nyertesek azonnal e-mailt kapnak, melyre 72 órájuk van válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk!