On Sai: Scar (Szivárgó sötétség 1.)

A fülszöveg:

Scar körül sok a titok.

Titok a vallása, mert kereszténynek született egy olyan világban, ahol a kalózok megnyúzzák, a császáriak pedig agyonlövik a hívőket. Titok, hogy szerelmes Artúrba. Titok az álma, amit követve navigátornak áll.

Artúr körül sok a halál.

Előbb azt hiszi, Scar meghalt, kétségbeesésében csatlakozik egy keresztény csempészhajóhoz, és az űrben bolyongva egyre mélyebben megismeri a sötétséget. Mikor úgy érzi, minden kegyetlenséget megtapasztalt, megtudja, hogy Scar nem halt meg. Hanem áruló lett.

Don körül nagy a csend.

A renegát mentál önkéntes száműzetéséből figyeli a világ eseményeit, ám az ijesztő dolgokról nem beszélhet senkinek. Hallgatása mögött más is lapul: egy titok, és egy régi, fájó szerelem emléke.

Lucy körül nagy a rend.

Don egykori társa majdnem hibátlan. A világegyetem egynyolcadának ura, aki a végső tökéletességet keresi, gyűlöli az érzelmeket és a vércseppek gömbjében lapuló π számot. Könyörtelenül kiiktatja mindazt, ami nem illik a társadalom rendjébe.

Ők négyen furcsa események sodrában találják magukat. Fogalmuk sincs, ki vagy mi mozgatja a szálakat.

Lehet, hogy pusztán játékszerek Isten és a Gonosz kezében?

Létezik egyáltalán szabad akarat?

A szerelem, melyet elpusztítottál magadban, pislákolhat-e még a másikban?

Egyvalaki sejti csupán, hogy ők négyen alkotják a tengelyt, melyen megfordul az emberiség sorsa.

A regény a Szivárgó sötétség sorozat első kötete.

Korábban már olvastam On Sai-tól, a Calderont, szóval tudtam, hogy ez is jó lesz, főleg azután, hogy többen is említették, én ezt szeretni fogom (igazuk lett). A Calderonból hiányzott nekem az az igazán hard sci-fi, az egész világnak a tudományos része, de mikor találkoztam az írónővel, megnyugtatott, hogy a Scarban több lesz ez a rész, én pedig már akkor tűkön ültem, hogy mikor olvashatom végre. Most meg, hogy már túl vagyok rajta, azon gondolkodom, hogy mit írjak róla, mert nem csak két szóban kéne kifejteni, miért is imádtam én ezt ennyire, de ez nehéz.

Egyrészt persze a stílusért és a sok humorért. Annyira jól meg van írva, E/3, amit azért szeretek, mert teret ad a sok-sok leírásra, amiből van is bőven. Gyönyörű tájleírások, szereplők ismertetése, a múlt elmesélése, mind-mind lenyűgöző. Azt hittem, kell majd pár oldal, mire rájövök, mi micsoda, de az első oldalban belecsöppentem a világba, és úgy éreztem, én itt már tudok mindent, annak ellenére, hogy voltak azért idegen dolgok, de ennek örültem. Maga a stílus is nagyon szórakoztató, a négy főszereplő között változnak a nézőpontok, és mindegyiknél kicsit más az elbeszélés. Nem tudnám megmondani pontosan miben más, mert a szóhasználat, a mondatszerkezet, minden ugyanaz, a hangulat mégsem.

Másrészt a karakterek miatt. Scar körülbelül öt oldal alatt belopta magát a szívembe, és kényelmesen be is fészkelte magát oda, mostanáig ki sem jött, de legalább szerzett maga mellé néhány barátot. Scar tipikusan az a lánykarakter, akiért én odavagyok. Megvannak az elvei, és ezt nem is dobná el magától, erős, harcos, de közben mégis lány. Nem megy át sem egy érzelemmentes harcrobotba, sem egy tesztoszterontól fűtött fiúba, hanem megmarad annak a lánynak, akit megismertünk az elején. Emellett pedig rendkívüli humorral van megáldva. Dont is hamar megkedveltem. Mindig is szerettem a lázadókat, Don pedig az egyetlen az egész mentáltársadalomban, aki felismeri, mi nem működőképes a rendszerben.

Talán Artúr fejlődött a legtöbbet az egész regényben. Amikor elhagyja szülőbolygóját, rájön, hogy a világ sokkal nagyobb és kegyetlenebb, mint ahogy ő az gondolta. Ekkor kinövi a gyermeki naivitását, ahhoz, hogy túléljen, gyorsan fel kell nőnie. Chester, a Gyerekcsászár szerintem a legérdekesebb karakter. Mindig más arcát mutatja, és sokáig ki sem derül, pontosan ki ő, mit csinál és miért. Ő a legzseniálisabb az egész regényben. Lucy volt az egyetlen a főszereplők közül, akit nem kedveltem meg. Mindent rendszerez, mindent kiszámol, és szereti a kerek, egész számokat. Nekem ez túl sok szabály az én rendetlen természetemmel.

A világfelépítés a legapróbb részletekig ki van dolgozva, el sem tudom képzelni, hogy tarthat valaki ennyi mindent fejben. Még csak azt sem, hogy találhat valaki egy egész univerzumot így. Minden passzol, logikus, meg van magyarázva, nekem már felfogni is sokáig tart. Mindezt az teszi élővé, hogy időnként kapunk meséket, részleteket a múltról, ami nem feltétlenül a legizgalmasabb a regényben, de hozzájárul, hogy megértsük az egész világot, lássuk az összefüggéseket.

A kedvenceim a könyvben mégsem ezek (Scar kivételével, ő felkerült a kedvencek listájára), hanem Isten. Isten léte tény, Don érzékeli, Scar beszélget vele, mégis a hit ugyanúgy van jelen, ahogy mindenhol a világon. Tudjuk, hogy létezik Isten, vagy legalábbis valami magasabb entitás, mégis választást ad nekünk a könyv. Nem tukmálja ránk a hitet, hanem elmagyarázza, mi pedig dönthetünk. Nem térít, csak tanít. A karakterek szemén keresztül többféle nézőpontból vizsgálhatjuk meg, és az az érdekes, hogy mindegyik karakter Isten miatt fejlődik. Látjuk, hogy a cselekmény folyamán hogyan változnak meg ők a hitükön keresztül. Ateistaként nagyon érdekes volt ezt így végigkövetni, arról nem is beszélve, hogy innen nézve Isten egész vicces. Szó van még a szabad akaratról, ennek a léte kérdésesebb, mint Istené, és tényleg nagyon el lehet ezen gondolkodni. On Sai rengeteg kérdést vet fel, és nagyon sok okos gondolatot boncolgat, de a választ már magunknak kell megtalálni.

A zárás nem akkora függővég, hogy habzószájas rohamot kapnék, de azért nem győzöm majd kivárni a következő részt, mert kíváncsi vagyok, mi fog történni, és mivel ennek a világát szerettem, nagyon jó lenne még pár száz oldalon keresztül belemerülni.

Összegezve: imádtam. A sok akció mellett, volt humor és rengeteg megválaszolatlan kérdés. Hibát vagy logikátlanságot nem is találtam benne, ha mégis volt, hát elsiklottam felette. Az idei legjobb olvasmányaim top ötösében tutira benne van (és csak azért nem az első, mert két Cassandra Clare is megjelent az idén, én meg jelenleg CC-lázban égek, sajnálom).

A recenziós példányért köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak.

Kedvenc karakter: Scar

Ami legjobban tetszett: a Chester körüli rejtély

Ami nem tetszett: volt ilyen?

Értékelés: 5/5

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 527 oldal

Molyos adatlap