Ha az ember egy
könyvbemutatón vehet részt, mindig új élményekkel gazdagodik, akár első-, akár
sokkönyves szerző a házigazda. Így volt ez ma is, mikor Lovranits Júlia -
Amrita_noita - Lea és a viharbanyák című meséjének bemutatójára látogattam.
Elsőként
érkeztem a Kispesti Művelődési Házba, mivel közel lakom, még a szerzőt is
megelőztem, a vendégekről nem is szólva, de nem jelentett számomra problémát.
Tudtam, másnak egész Budapesten át kell vágnia, így olvasással ütöttem el az
időt, míg meg nem érkezett mindenki. Kipakoltunk, dekoráltunk, finom sütit
kóstoltunk, majd végül kezdetét vette a beszélgetés.
A mindannyiunkat
érdeklő kérdéseket Sohonyai Edit írónő tette fel, Júlia pedig lelkesen mesélt.
Beszélt a gyermekkoráról, arról, miért szereti a boszorkányokat, mi ihlette
meg, hogy róluk írjon könyvet; anyukájáról, akitől mindig boszorkányos meséket
szeretett hallani; szerető otthonáról, mely egyúttal a történet színhelyének is
otthont ad, és a könyv megszületésének folyamatáról.
Nem pusztán
kérdéseket és válaszokat hallgattunk, hanem igazi meséket. Egyáltalán nem
éreztem Júlián, hogy félne, vagy izgulna, mint azt más első könyves szerzőknél
tapasztaltam, folyamatosan és lelkesen mesélt. Gondolom, nagy tapasztaltra tett
szert a közönség előtti szereplésben munkája során. Júlia ugyanis a Magyar
Madártani Egyesületnél oktatási munkatárs. Azt is látni lehetett rajta, hogy
szereti a munkáját. Öröm volt hallani, milyen lelkesedéssel beszélt az
állatokról, főleg a madarakról. Ennek köszönhetően én is kedvet kaptam a
madárleshez.
Oktatási
munkatársként nem csak terepi munkát végez, hanem gyereknek tart előadásokat,
történeteivel a természet szeretetére tanít. Ám nem csak a gyerekeket bűvöli
el, hanem a felnőtteket is. Korábban is volt már szerencsém részt venni egy
előadásán, melyen engem is ugyanúgy elvarázsolt, mint a körülöttem ülő
kiskorúakat.
A könyv is ebben
a varázslatos stílusban íródott. Elbájolta azt a nyolcéves kislányt, és a
felnőttet is, akik előolvasásra megkapták a mesét. Júlia elmondta azt is, hogy
bár a könyv a bíbor pöttyös sorozatba került (mely a 11-14 éves fiataloknak
szóló könyveket gyűjti csokorba), jobban szeretné, ha a borítón az állna: 8-99
éves korig. Persze a tanulság életkorfüggő, ám ez a jó könyv legfőbb
ismertetőjegye: akárhány éves vagy, mindig ad valamit.
A történet
alapvetően a felnőtté válásról szól. Lea, ahogy annak idején Júlia, felteszi a
kérdést: most, hogy 14 éves lett és megkapta a személyijét, el kell tenni a
babáit is? Persze az idősebb korosztály nyilván más mondanivalóval fog
találkozni, más miatt szereti meg a könyvet.
A beszélgetést
két felolvasás színesítette, melyek során Kovács Marianna, mesemondó és Deák
Adrienn, a Tolkien Társaság munkatársa olvastak fel. A délután folyamán a
háttérben végig Júlia rajzait láthattuk. Ezek sajnos a könyvbe nem kerültek be,
ám örülök, hogy az esemény keretei között megcsodálhattam őket. A bemutatást
követően közelebbről is megismerhettünk a díszvendéget: Frugilegát. Ő a
történetben szereplő egyik boszorka, aki Júlia anyukájának és az ő varrótudományának
köszönhetően kelt életre, s csendben vett részt az eseményekben.
Megkóstolhattuk a boszorkányujj süteményt, ami rémisztő kinézete ellenére igen
finom volt, majd Júlia dedikálta számunkra a könyvpéldányainkat.
Ez a
könyvbemutató egészen más hangulatú volt, mint amelyeken eddig részt vettem.
Bár sokan voltunk, a terem nem telt meg zsúfolásig, nagyon családias hangulat
uralkodott. Különleges volt, saját varázslatos hangulattal, és nagyon örülök,
hogy részt vehettem rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése