Filmes sarok: A hobbit – Smaug pusztasága

Nightingale, a kedves bétám elolvasta a kritikát, és volt néhány megjegyzése a filmhez kapcsolódóan (ő még nem látta), én meg olyan szórakoztatónak találtam ezeket, hogy benne hagytam. Világoskékkel olvashatjátok ezeket. Egyébként meg bocsi a hosszúságért, de képtelen voltam rövidebben.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer Tolkien. Tolkien bácsi nagyon okos volt, elsősorban nyelvész, sok nyelvet megalkotott, de remek fantáziával is meg volt áldva. Megírta A hobbitot a gyerekeinek, később pedig a folytatását, A Gyűrűk Urát, minden idők legjobb, leggyönyörűbb fantasyregényét (erről nem nyitok vitát). Aztán annyira szerette ezt a világot, hogy írt még hozzá pár könyvet.
Peter Jackson megszületett, Tolkien bácsi pedig nem sokkal később meghalt. A kicsi Peter nagyon szeretett volna filmrendező lenni, és nagyon szerette Tolkien írásait is, így, mikor megnőtt, összehozta ezt a kettőt, és megalkotta A Gyűrűk Ura filmet. (Előtte meg sok-sok vállalhatatlan low-budget horror paródiát csinált, bár azzal nem keresett olyan jól, mint most a Hobbijával.) A rajongók el voltak ájulva (A filmakadémia meg elélvezett a gyönyörtől.), csak úgy dőlt a pénz, és el kell ismerni, ezek a filmek tényleg nagyon jól sikerültek.
Ezen a sikeren felbuzdulva Peter elhatározta, hogy megcsinálja A hobbitot is. A rajongók örültek neki, éljenezték, alig várták, hogy elkészüljön a mű. Aztán megtudták, hogy a kis mesekönyvet a rendező két filmben akarja megvalósítani, de beleveszi A Gyűrűk Urából kimaradt függelékeket is. A rajongók ovációja kicsit alábbhagyott. Később bejelentette, hogy nem is kettő, hanem egyenesen három film lesz az egészen vékonyka mesekönyvből. A producerek a vállukra vették, a rajongók pedig abbahagyták az éljenzést. Mielőtt moziba került volna az új alkotás első része, közzé tették a részleteket. A rajongók ekkor tudták meg, hogy három órás lesz az első film. *tücsökciripelés* Aztán mindenki elkezdett szitkozódni, az emberek egymás ellen fordultak, mindenkinek más volt a véleménye. Aztán rájöttek, hogy ez egy kulturált közösség, ahol értelmesen is meg lehet vitatni az álláspontokat (valójában nem tudom, de szeretném ezt hinni).
Szerény személyem itt már hozta az ásót, semmi jóra nem számított. Annyira nem is volt jó az első rész, de végül is, nézhető volt, és annyira rossznak sem mondanám. Most megnéztem a második részt, ezzel is valahogy így vagyok. Kevésbé untam, mint az első részt, de nem is tetszett annyira. Valószínűleg elvonta a figyelmem az, hogy a fejemet csapkodtam a sok hülyeség láttán. Ezt a bevezetőt pedig azért írtam, hogy addig is kiadjam a dühömet, és megmaradjon egy értelmes kritika a filmről, és ne csak szitkozódjak. Úgyis fogok szitkozódni. Ja, természetesen spoiler a filmre nézve, és ha lesz a könyvre nézve is (tutira lesz), azt jelezni fogom ott.

Ott tartottunk az előző film végén, hogy jöttek a sasok, és megmenekültünk az orkoktól, aztán megláttuk ott nagyon messze a Magányos hegyet (amihez körülbelül két hosszú óra múlva el is jutottunk). Hát a második film nem itt kezdi. Betekintést nyerünk a múltba, Thorin és Gandalf találkoznak, és megtudjuk, miért is kell nekivágni ennek a rohadt hosszú útnak (valójában nem, csak ezt akarják elhitetni velünk).
Következő jelentben már ott folytatják az utat a törpök, Bilbó és Gandalf, ahol abbahagyták az előző részben. A beornos rész teljesen oké volt, habár másfél éve olvastam a könyvet, szóval nem kizárt, hogy részek kiestek vagy máshogy emlékszem rájuk. Beorn jól meg volt csinálva, hallgattam volna még a történeteit, ahogy a könyvben is mesél, de ilyenekre nincs idő, helyet kell hagyni a teljesen értelmetlen és felesleges kialakuló szerelmi szálnak.
Rohanunk is tova, egyenesen a Bakacsinerdőbe bele. Szépen meg volt csinálva. Nem tudom, hogy mennyi volt belőle a digitális utómunka, de elég félelmetes volt. Volt egy gusztustalanul giccses jelenet Bilbóval, ami a trailerben is látszik, ahogy kinéz fák fölött, és elrepülnek a pillangók. (Amúgy az a könyvben is benne volt, bár a pillangókban nem vagyok biztos.) Vártam, hogy megjelenjen egy szivárványon lovagló unikornis a nyilvánvalóan phtoshopháttér előtt. (Mert olyan nagyon kilógna ám onnan egy unikornis.) Aztán jöttek a pókok. Félek a pókoktól, meg is jegyeztem, hogy ezekkel fogok rémálmodni. Nagyon gusztustalan és undorító, és nagy, csápos pókok, a hideg kirázott tőlük, és teljesen életszerűek voltak. Legközelebb, ha meglátok egy pókot, biztosan visítok ezek után.
Némi izgalom után megjelentek a tündék, akik nagyon állatul nyilaztak meg harcoltak, és mindez tök jól nézett ki, még úgy is, hogy öt kiló smink volt mindenki arcán és annyi digitális utómunka (főleg Orlando Bloomnál, el kellett rejteni, hogy öregszik), hogy el sem hittem, hogy ez most egy színész. (Kár volt kifizetni a gázsiját, ennyi erővel lehetett volna tök CGI. Sokkal több munkája nem lett volna annak a több tucatnyi grafikusnak, akik tényleg dolgoztak a filmen.) Minden tisztelem Lee Pace és a rajongói iránt, tényleg jó színész meg helyes, de Thranduil egy köcsög. Amit tök jól eljátszik, szóval a színésszel nincs is gondom, de Thranduilt nem szeretem, már a könyvben sem voltam oda érte. Az erdőtündék lakhelye gyönyörű, imádom a tündéket (a völgyzugolyiakat inkább), kivéve ezt az egyet. Illetve most már kettőt, de ezt a csajt én nem számítom bele és kész.

Itt volt az első jelenet, amin kiakadtam. Eleve nem tudtom, minek kellett belerakni Taurielt (egyáltalán, ki a fene az a Tauriel?) a filmbe (tudom, hogy legyen benne női karakter), mert sem cselekményileg, sem máshogy semmit nem adott a történethez, csak nekem egy kis fejcsapkodást és sóhajtozást. De ez… Legolasba van beleesve, közben meg Kilibe is belezúg vagy tudomisén. Tökre nem értettem, hogy miért meg hogy. A törpök az ellenségeink, de nyilván jó barátságot kötök majd egy törppel, csak mert beszéltem vele három mondatot az anyjáról. Aha, tök valószínű, főleg azok, amiket ez után csináltak. (Kezdem úgy érezni, hogy Peter Jackson nem ugyanazt a regényt olvasta, amit én…)
A hordós jelenet jó volt, bár az orkokra a végén lesz még megjegyeznivalóm. Elég látványosra sikerült, és az elviselhetőség határán belüli hosszúságúra csinálták. Tóváros gyönyörű, Bard olyan ellentmondásos karakter volt kicsit, de azért megkedveltem, mert alapvetően jó ember. Mindezek után irány a hegy, ahol némi gyökérkedés után be is jutottak, de közben, hogy ne legyen minden olyan egyszerű, páran hátramaradtak, mert szegény Kili megsérült. Oké, ezt sem értem, miért kellett, és itt volt a másik rész, amin konkrétan a fejemre csaptam, mert már nem volt elég, hogy hangosan sóhajtoztam és a szememet forgattam. Teljesen reális ám, hogy tünde létemre a törp után rohanok, aki megsérült, mert beszéltünk három mondatot, és ettől most úgy érzem, meg kell mentenem. Igazából az egész társadalmunk utálja a törpöket, de én nem, én csakazértis megmentem, mert egyébként nem jönne ki a 160 perc. Jól van, mindenki tudja, hogy KÖNYVES SPOILER Kili úgyis megmenekül, hogy aztán majd a következő részben meghaljon a csatában. SPOILER VÉGE Nem kell itt kelteni a feszültséget. Arról nem is beszélve, hogy a hiteltelenségén túl még gusztustalanul giccses is volt az a jelenet, akkor jutott eszembe, hogy Tolkien most biztos forog a sírjában.
Aztán megérkeznek a sárkányhoz. Amikor megláttam az első trailert, Smaug komolyan úgy nézett ki, mintha valami kilencvenes évekbeli játékból másolt példány lenne (nekem Sárkány jutott róla eszembe a Shrekből), de most a vásznon, egyszerűen gyönyörű volt. És nagyon valóságos, vagyis legalábbis annyira, mint a szétsminkelt-pselt Legolas. Először azt vártam, hogy Sinkovits hangján szólal meg (túl sokszor láttam a Sárkányszívet), aztán azt, hogy Benedict Cumberbatch hangján (pedig nem láttam túl sokszor a trailert), de egyik sem jött be, mivel magyar szinkronnal néztük. Ennek ellenére amikor Bilbó és Smaug beszélgettek, nem bírtam abbahagyni a vigyorgást, mert folyton az jutott az eszembe, hogy ez itt most Sherlock és Watson. (Now Kiss) Főleg, hogy Bilbó többször is vágott olyan watsonos képet. De aztán ez elmúlt, ahogy haladt a cselekmény.

A vége elég izgalmasra sikeredett. Persze köze nem volt a könyvhöz, de ez már tök mellékes, elég látványos volt, és jól nézett ki vásznon, szóval legalább azt nem mondhatom, hogy hülyeség lett volna. Aztán… oké, most le fogom lőni a legvégét, szóval, aki nem kíváncsi rá, azzal majd találkozunk a következő bekezdésben. Szóval felszáll a sárkány, Tóváros felé veszi az irányt, mindenki be van szarva, úristen, most mi lesz. Hát én azt vártam, hogy lelövik, meghal, kész, függöny, mehetünk, a csata úgyis a következő részre marad. Hát hülye vagyok én? Persze, hogy nem lőtték le, a sárkány elszállt, mindenki frászban, Bilbó tesz egy félmegjegyzést, függöny, zene. Na ott kiáltottam fel egy szépet. (Ez a könyvben is így van. Először elmegy, nem tudják hova, aztán beomlasztja a bejáratot. Várjunk, ez most lehet, hogy spoiler volt?)
Nem hiszem el, körülbelül húsz oldal van hátra (én A babót olvastam, abban biztos, hogy nincs ennél több), és még ebből a húsz oldalból csinálnak három órát? (Az én könyvemben még egy kicsit kevesebb, mint a harmada hátra van.) Kínozni akarnak, vagy mi? Mert mondjuk ha kivették volna belőle a csajt, az orkokat, meg az összes felesleges jelenetet, amit beleraktak, akkor az egész könyv belefért volna egy három órás filmbe. De persze Jackson még nincs fent a tíz leggazdagabb ember listáján, szóval ő mindenképp három filmet akart. Tudom, régi nóta, de képtelen vagyok erről leszakadni, mert alapvetően mindkét Hobbit filmmel az a probléma, hogy háromba szedték és mindegyik film három órás, holott ez teljesen felesleges volt.

De térjünk vissza, karakterek. Oké, Thranduilt meg Taurielt nem szerettem, Thorin most is szemét volt, bár nem három órán keresztül folyamatosan, csak kettő, Gandalf mintha kicsit megöregedett volna A Gyűrűk Ura óta (ő annyira menő, hogy az évek során fiatalodik), Kili és Fili a két kedvenc törpöm, és annak ellenére, hogy semmi értelme nem volt, azért örülök, hogy Kili egy kicsit nagyobb szerepet kapott. Ott volt még Balin, az eszes, meg a többi törp, akiket nem lehetet egymástól megkülönböztetni. Bilbót és Legolast szeretem (habár folyton ez a videó jutott eszembe róla, és ezért mindig vigyorogtam rajta), Smaug meg kicsit kettős. Annyira jól meg volt csinálva, hogy nem lehet nem szeretni, de azért mégis ellene szurkoltam, mert hát ő a gonosz. A párbeszédek jók, sok volt benne a vicces jelenet, ez azért pozitív. Az egész film képi világa gyönyörű, még akkor is, ha érződik rajta, hogy minden számítógéppel van megcsinálva. A zene pedig egyszerűen zseniális, Howard Shore ugyebár.
Ami szerintem hülyeség volt az egészben, azok egyrészt az orkok. Már az előző részben sem értettem, rendben, be akarták hozni a függeléket, az egy dolog, hogy az egész nem is így volt és nem is Thorinnal, de ettől csak még összezavaróbb lett az egész egy rakat felesleges jelenettel tele. Gandalf magánakciója. Ez a könyvben nem volt benne, és persze, akarnak valamit kezdeni Gandalffal, de úgyis mindenki tudja, hogy Gandalf túléli, benne van A Gyűrűk Urában, nem kell teljesen feleslegesen ilyen jeleneteket beletenni, mert senki nem dől be neki. Aki meg úgy nézi meg A hobbitot, hogy nem látta A Gyűrűk Urát, az szégyellje magát. (Pfujj, micsoda népség! Nyíljon meg alattuk a föööö…öööld) Szauronnak semmi értelme nem volt, hacsaknem annyi, hogy az átlag amerikai nézővel tudassuk, hogy igen, ez A Gyűrűk Ura előzménye, tehát ezek ketten összefüggnek.
Magyarul néztük meg, 3D-ben, és mivel nyertem a jegyet, az egész ingyen volt, ne panaszkodjak, de én akkor is. A magyar szinkronnal nagyrészt nem volt problémám, jól eltalálták a hangokat, csak zavaró volt, amikor a tündék magyar akcentussal beszélték a tündenyelvet, meg senki nem bírta normálisan kiejteni a neveket, és Thranduilnak sikerült egy olyan hangot találniuk, amitől… hogy mondjam szépen… szóval Thranduil enyhén homoszexuális hatást keltett ezzel a hanggal. A 3D-t sosem szerettem, nem is ad hozzá az élményhez, kivéve, ha szereted, ha egy hatalmas pók meg akar enni. Rémes volt az a jelenet 3D-ben. Körülbelül a tizenötödik percben elkezdett tőle sajogni a fejem, de két óra után már hozzászoktam, és az utolsó fél órában észre se vettem, hogy mennyire fáj.

Tehát összességében nem volt ez rossz film, annak ellenére, hogy igencsak sok negatívumot felsorakoztattam itt, de azt sem mondanám rá, hogy nagyon jó. Egyszer meg lehet nézni, kétszer, amennyiben ivósjátékozik (Igyál egy felest, ha olyan jelenetet látsz, ami nincs benne a könyvben --> garantált detox.) rá az ember. Persze azért a harmadik részt ki nem hagyom, de még mindig haragszom Peter Jacksonra. (Ülj le fiam, egyes!)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése