(A magyar címét
nem vagyok hajlandó leírni.)
Az olvasáshoz
egy kis hangulatkeltő zene:
Jó, bevallom, én
is csak lányból vagyok, nyilvánvaló, hogy elsősorban Tom Hiddleston miatt
akartam ezt a filmet megnézni. Le se tagadhatnám. De van más okom is. Nem, nem
Tilda Swinton, habár őt is imádom. Nem, nem is azért, mert vámpíros. Megnéztem
a trailert, és úgy gondoltam, ez nem egy tipikus tininyál, hanem elég komoly,
elmélkedős, és ezzel már el is volt döntve, hogy megnézem. Nos, sikerült
eljutni a moziba (eleinte azt hittem, ez nem is valósul meg, mert nem nagyon láttam
sehol, hogy műsorra tűzték volna, de jó hír: adják az Urániában és a Művész
moziban is), és jelentem, újranézős a film. De hogy ne rohanjunk annyira előre,
először is elmesélem részletesen, milyen volt azon túl, hogy jó.
Aki
egy tipikus vámpíros filmre számít, esetleg bármilyen jelentősebb cselekményre,
az csalódni fog. Mert hogy ez nem olyan. Több helyen láttam, hogy a cselekmény
annyiból áll, hogy Adam és Eve találkoznak, aztán jön Ava, Eve húga, és mindent
tönkretesz, és ez esetleg még meg is állná a helyét, de ezt úgy mondják, mintha
bármit is számítana a film során. Nos, nem sokat. Ennél a filmnél ugyanis
aligha lényeges a cselekmény. Sokkal inkább az érzések, a gondolatok fontosak,
amiket a film közvetít.
A legfurcsább
számomra, hogy ebben a filmben nincs úgymond tanulság (ezt most kicsit
sarkítottam). Nem jutunk el A-ból B-be, nem változik semmi, és én az ilyen
filmeket kifejezetten utálni szoktam. Mert annak a filmnek nem látom értelmét.
Ilyenkor látványosan unatkozom, és alig várom, hogy vége legyen az egésznek. Vagy
még ha jó is, amennyiben a végére nem ad semmit, akkor kiakadok. A
különös az volt, hogy annyira lekötött a film, hogy beszélni is elfelejtettem. És
nem Tom meglepően sokat szereplő kocka hasa vonta el a figyelmem. Na jó, az is
egy kicsit. Kicsit nagyon. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy két órában nézem,
hogyan szenvednek a vámpírok, és lekötött. Persze azért van benne bőven
elmélkednivaló, és mindenki levonhatja belőle a maga tanulságát, de nem fut ki
igazából sehova.
Na ez is, a
vámpírság. Szintén úgy harangozták be, mintha lényeges lenne bármilyen
szempontból, de igazából csak ez eszköz, hogy halhatatlanok legyenek a főszereplők.
Mert Adam nem a vámpírságtól szenved, ő a halhatatlanságtól szenved. Látja,
milyenek az emberek, hogyan teszik tönkre a bolygót, hogyan tékozolják el az
életüket, és nem véletlenül hívja őket zombiknak. Ami kicsit ironikus, de ha
belegondolunk, neki van igaza.
Nagyon
tetszettek a gondolatok, amiket közvetíteni akart, hogy az egész ennyire lassú,
ennyire elmélkedős, és maga a hangulat. Elsősorban a hangulat az, aminek
sikerült megfognia, és nem is eresztett el egészen a végéig. Ha ehhez még hozzávesszük
a zseniális filmzenét is, akkor megkapjuk a „Fummie tátott szájjal ül két órán
keresztül a moziteremben”-szindrómát. Oké, nem ültem tátott szájjal, de a hatás
megvolt.
Ahhoz képest,
hogy ez nem egy tipikus hollywoodi film, volt benne humor. Nyilvánvalóan nem az
a megszokott fajta, hanem kicsit szurkálódós, modern vámpíroknak beintős, na
meg a halhatatlansághoz kapcsolódó. Kit érdekel, hogy Byron bunkó volt, ha
lehetett vele haverkodni?
Újra és újra
elámulok, Tom mennyire jó színész, egyszerűen zseniális volt, Tilda Swintonnal
együtt. Mindketten azok voltak, és éreztem közöttük a kémiát. Olyanok voltak,
mint a nyugdíjas házasok, és ezt remekül sikerült visszaadniuk. Mia Wasikowska
is nagyon jól hozta Avát, aki pont annyira volt idegesítő, mint amennyit a film
megkövetelt. Vagyis utáltam, mint állat. Tökéletesen meg tudtam érteni Adamet
vele kapcsolatban, és szegény éppen olyan volt, mint amilyen én is szoktam lenni
ilyen idegesítő emberekkel szemben.
Abszolút ajánlom
mindenkinek, aki szereti az ilyen lassú, elmélkedős filmeket. Vagy azoknak, akik szeretik Tom Hiddlestont, mert nekik is van mit nézni. Viszont ne higgyetek a
trailernek, mert az nagyon akciódúsnak mutatja be, de erről szó sincs. Ennek
ellenére szerintem remek film, biztosan megnézem még párszor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése