Boris Vian: Venyigeszú és a plankton

A Helikon Kiadó Vian sorozatának második részét ajánljuk figyelmetekbe Venyigeszú és a Plankton címmel, melyet négy állomásos blogturné keretében mutatunk be. Az Alvilágjárókból megismert karakterek új kalandokba keverednek, meg kell küzdeniük a  buliszervezés, a szerelem és a bürokrácia okozta nehézségekkel. Természetesen szokás szerint játszhattok is 3 példányért ebből a veszettül humoros történetből!

Kiadó: Helikon

Oldalszám: 276 oldal

Fordító: Bognár Róbert

A kiadó Vian-sorozatának második kötete, a Venyigeszú és a plankton egyfelől két, irigylésre méltó profizmussal megszervezett, fergetegesen erkölcstelen házibuli történetét kínálja az olvasóknak, másfelől pedig betekintést nyújt annak az agyalágyult bürokratákkal teli Hivatalnak a hétköznapjaiba, amelyet egy rövid időre az ifjú, friss mérnöki diplomás Boris Vian is kénytelen volt munkahelyéül elfogadni.

A regény szereplői – a szívderítően nimfomán lányok, a holt laza jampecek, a minden őrültségre kész zenészek, a szinte fájón röhejes aktakukacok, az inkontinens vadászblézer, az álnok Venyigeszú, az Alvilágjárókból már jól ismert Antiochio-Őrnagy páros és ez utóbbi jegyese, Óvadóc de la Petrence – valamennyien a szving lüktető ritmusától hajtva rohannak elkerülhetetlen végzetük felé.

„Boris, aki kortársai többségéhez hasonlóan igyekezett nem tudomást venni a tragikus valóságról, e struccpolitika kiegészítéseként a passzív ellenállás egy igencsak kellemes formáját választotta: csatlakozott a Franciaország (és különösen a francia ifjúság) erkölcsi megújulásának szükségességét hirdető Vichy-kormány bornírt prédikációra fittyet hányó, feltűnő, hóbortos ruhadarabokat viselő, a jazzt és főleg a szvinget szinte vallásos áhítattal imádó zazou-khoz (jampecok). Nem túlzás kijelenteni, hogy a németek által megszállt Franciaországban, ahol a túlbuzgó kollaboránsok még a germán félisteneknél is szigorúbban ítélték meg és el a jazzt, ezt az „erkölcstelen és értéktelen”, ráadásul „zsidó-néger-amerikai” zenét, a New Orleans-i stílus vagy a szving iránti rajongás – és főleg e zenei műfaj művelése – az ellenállás egy formája volt.”

Takács M. József

Nem olvastam még Viantól semmit, de egy barátom ajánlotta nekem, így kíváncsi voltam. A Venyigeszú és a plankton hivatalosan egy sorozat második része, de annyira nem függnek össze, hogy zavaró legyen, különálló történetként is olvasható. Utalások előfordulnak, mivel a főszereplők ugyanazok, de semmi lényegesről nem maradunk le, ha ezzel kezdjük.

A könyv négy részre van osztva. A történet egy bulival kezdődik, ami elég durvára sikerül. Viszont tök jól hangzik, a parketten megy a szving, szól a zene, na de ami a félreeső szobákban és a sötét helyeken történik, az azért nem mindennapi. Kapunk tájékoztatást a csajozási szokásokról, ami nekem elég bizarrnak tűnik, de ki tudja, akkoriban hogy működtek a dolgok. Én a mai korok csajozási szokásaival sem vagyok tisztában, azt hiszem, le vagyok maradva úgy száz évvel. Mindenesetre nem biztos, hogy ezen a bulin részt akarnék venni.

A könyv második és harmadik részében egy cég mindennapjaiba látunk bele. Ez szintén eléggé abszurd volt, a főnök sosem volt bent, vagy ha mégis, akkor telefonált. De az igazán zavaró benne az volt, hogy sosem hagyta végigmondani, mit akar az illető, folyton kijavította. Adja az ég, hogy nekem ne ilyen főnök legyen. Úgy éreztem, a hangulat viszont egészen jó volt. A negyedik részben újabb bulin veszünk részt, ami talán még jobban elfajult, mint az első.

A könyv olvasása után egy játékos irodalmi beszélgetésen vettem részt, hol pont Vian volt terítéken, és azt hiszem, ez egy kicsit segített, hogy megértsem az írót. Számomra nagyon furcsa volt ez a könyv. Persze humoros, amit tudok értékelni, mert érzem benne az iróniát, de valahogy nekem mégis kicsit túl abszurd az egész. Mintha direkt nagyon eltúlozná a dolgokat, de ezzel együtt nagyon reális lenne. Olyan pontosan ábrázolja a karaktereket, ahogy azt csak lehet, mégsem érezzük egészen valósnak, és ez a kettősség zavart össze.

Jelenleg nem igazán tudom eldönteni, hogyan is állok Viannal, mert egy elolvasott mű alapján lehetetlen lenne az egész munkásságát véleményezni. Bepillantást nyertem más műveibe, olyanokból ismertem meg részletet, ami sokkal komorabb dolgokról szólnak, mégis ugyanennyire humorosak, és ez felkeltette a kíváncsiságom. Egy tragédiát mesél el, és rádöbbent minket, hogy van az a helyzet, amikor az életen már csak röhögni lehet, mert másképp nem lehet elviselni. Ez a Venyigeszú és a planktonra pont nem illik rá, hiszen az alapjában véve is humoros, vidám témáról szól. Viszont az biztos, hogy nem ez volt az utolsó művem Viantól, talán a későbbiekben majd el tudom dönteni róla, hogy tetszik-e nekem a munkássága, avagy sem.

Értékelés: 4/5

Molyos adatlap

Nyereményjáték

Nincs más dolgotok, mint utána nézni, mi volt a Helikon Kiadó Vian sorozatának első kötete? A könyv címét kérjük beírni a rafflecopter doboz első sorába. 3 példány kerül kisorsolásra a könyvből, melyet kizárólag magyarországi címre tud postázni a kiadó.

a Rafflecopter giveaway

A turné további állomásai:

Kelly Lupi olvas

Könyvszeretet

Könyvgalaxis

Bibliotheca Fummie