Andrew Lucas McIlroy: Árnyból az angyal

Decemberben jelent meg az I. Aranymosás Irodalmi Pályázaton győzelmet arató Andrew Lucas McIlroy második regénye, az Árnyból az angyal. A történet egy különös, alternatív világba kalauzol minket, ahol Amerikát sosem fedezték fel, Európát pedig a Vatikán tartja uralma alatt, elnyomva ezzel a mágikus lényeket és az embereket egyaránt.

Az Év Írójának jelölt Andrew Lucas McIlroy művével egy héten keresztül, május 02 és 08. között ismerkedhettek meg, és természetesen nyerhettek is, méghozzá egy példányt a regényből. Tartsatok velünk!

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 502 oldal

Rendeld meg!

„Lásd meg a gonoszt a fényben, és a jót a sötétségben…”

Amikor az első és egyetlen keresztes háború elsöprő győzelmet aratott, a világra homály borult. Azóta az Örökkévaló egyháza vasmarokkal szorítja híveit, a 19. század végén az emberek még mindig inkvizíciótól, boszorkányoktól és démonoktól rettegnek.

Cailie Jacobs különleges fiú: az éjszaka teremtményei a védelmére kelnek, a farkasok szelíd kutyaként viselkednek a közelében. Híre azonban eljut az inkvizícióhoz: családját megölik, és ő maga is kínhalált halna, ha életét nem mentené meg egy furcsa társaság.

Brod Walters és ifjú társai kisstílű szélhámosok, eszük ágában sincs ujjat húzni az egyházzal. Ám ahogy keresztezi útjukat ez a különös fiú, addigi kényelmes életük fenekestül felfordul. Csatlakozik hozzájuk Dorien, az elf ifjú, és Eline, egy felfegyverzett asszony, aki a legrettenetesebb bűnt követte el az Örökkévaló egyháza ellen: megtanult varázsolni.

Hogy Cailie-t megóvják, fel kell fedniük az évszázadok óta a homályban rejtőző igazságot. De kicsoda ez a fiú valójában? Vajon a fény, vagy a sötétség uralja-e sorsát? Miért védelmezik egy elfeledett istennő, Balora szent állatai, a farkasok? Ki az a titokzatos angyal, aki mind gyakrabban bukkan fel álmaikban? Mi köze mindennek a Vatikánhoz és a közelgő pápaválasztáshoz?

A vándorokat egy varázslatos ereklye szólítja a messzeségből, és a jövendölés, hogy Balora prófétája újból a földet járja majd, aki reményt hoz a halandóknak. Reményt egy szabadabb világra, ahol az Elfeledettek újból visszatérhetnek.

Lásd meg a jelet, mert hamarosan eljön az idő.

Lásd meg a gonoszt a fényben, és a jót a sötétségben…

Mindig érdekelnek az új magyar írók regényei, mert hiszem, hogy sok a felfedezetlen tehetség, akik egyszerűen nem tudnak kitörni az ismeretlenségből, ezért örömmel veszem a kezembe a könyveiket. Van, hogy ez nem sül el túl jól, mert a tehetségek mellett olyan emberek is vannak, akik írónak vallják magukat, de még csak gúnyból sem aggatnám rájuk ezt a szót. Meg vannak, akik tényleg nagyon tehetségesek, csak nincs meg a lehetőségük, hogy megjelenjenek. Szerencsére Lucas könyve az utóbbi csoportba tartozik, és örülök, hogy bejutott az Aranymosásba, mert így megjelenhetett a könyve. Abszolút megérdemli.

Nagyon tetszett, hogy a klasszikus fantasy világában álmodta meg a történetet. Nemcsak az unalomig ismételt vérfarkasokkal meg vámpírokkal találkozunk, hanem elfekkel, orkokkal, de még szeráfokkal is. Dicséretet érdemel a világkidolgozása, meg úgy az egész alaptörténet. Nem tudom, mennyiben saját gondolat a vallás, amit megalkotott, de az biztos, hogy van benne kutatómunka, és ez meg is látszik.

Történelmileg elég hű, de sosem voltam jó töriből, szóval ebből a szempontból az én véleményem nem túl releváns. Meg azt sem, hogy az elején sokáig azt hittem, a középkorban vagyunk, de ha mondjuk elolvastam volna a fülszöveget, meg figyeltem volna egy kicsit, akkor nem esem ebbe a hibába.

Tetszettek a karakteretek, mindegyik másmilyen volt, de nem csak egy jellemzővel rendelkeztek, amivel meg lehetett őket különböztetni egymástól. Szerettem Jew és Quentin ércelődéseit, Brod atyáskodását, Dorien zárkózottságát. Eléggé elf-szerű volt, bár féltem, hogy az író nagyon kifordítja majd a klasszikus szerepéből. Ez nem történt meg. Kedvenc szereplőnek talán Eline-t mondanám. Érdekes, mert a női karaktereket nem szoktam szeretni, de ő kilép a sztereotip nő szerepből, nem csak azért, mert megtanult harcolni, hanem mert a mágia használatát is elsajátította, és ezt szerintem nagyon menő. Cailie sem idegesített, ami meg azért meglepő, mert a gyerekek mindig idegesíteni szoktak. Mondjuk a srácnak sokáig csak mellékes volt a jelenléte. A nevek is nagyon kreatívak, de biztos, hogy soha nem fogom megjegyezni őket. Hadilábon állok a nevek, dátumok és számadatok megjegyzésével.

Lucas elsőkönyves író, és ez meg is látszik. Helyenként zavaró volt a szóhasználata és néhol szóismétlés is előfordult. De igazából ami nekem furcsa volt, hogy nem tudtam, hova is akar kifutni ez a történet. Nem tudtam semmiféle végkifejlettet elképzelni, még csak tippem se volt, mi lehet a vége. Ez előfordul, nem ez volt számomra az első ilyen könyv, csak érdekes volt. Persze ezt is kiküszöbölhettem volna azzal, ha elolvasom a fülszöveget. Most már megtanultam, hogy a fülszöveg elolvasása sok esetben hasznos, még akkor is, ha számos alkalommal tapasztaltam az ellenkezőjét. Mindenesetre ezen kívül más negatívumot nem tudnék mondani.

Elsőkönyves létére nagyon kidolgozott, alapos, és a stílusán sem érezni, amit általában a kezdőkén. Választékosan, nem tőmondatosan fogalmaz, bőven van leírás, de még humor is. A cselekmény pedig tényleg elég izgalmas.

Mindenkinek ajánlom, mert szerintem nemtől és korosztálytól függetlenül mindenki megtalálhatja benne a neki tetsző dolgot. Lucas előtt pedig le a kalappal.

Kedvenc karakter: Eline

Ami legjobban tetszett: a világ

Ami nem tetszett:

Értékelés: 4/5

Molyos adatlap

A regényben előforduló lények bemutatása

Vámpírok: Ők igazából nem is szerepeltek a könyvben, de tudjuk, hogy léteznek. Egy fél mondat volt róluk, hogy éjszaka vadásznak, nappal pedig kriptában alszanak, úgyhogy azt hiszem, a klasszikus fajtával van dolgunk.

Vérfarkasok: A tipikus teliholdkor átváltozós-vérengzős fajtával állunk szemben. A kór harapás útján terjed, ezek után az illető vérfarkassá változik a következő teliholdkor. Amikor eljön az ideje, egyszer csak már nem tud visszaváltozni emberré, és örökre farkas alakjában ragad.

Elfek: Dorien (eredeti nevén: Léan’nar Macc’s Eala fur Laodhan, lefordítva: Ezüstarc, Eala fia, az erdő szívéből (szegényt átnevezték)) az egyetlen elf, akivel megismerkedhetünk a regény folyamán. Vele azonban alaposan, hiszen végig ott bandukol a főszereplőink mellett. Sokszor emlegeti társait, magát a fajt, hogy milyenek is az elfek. Zárkózottak, maguknak valóak, és nem folynak bele az emberek dolgába. Doriennek sólyomszeme, ezüstszín haja és hegyes füle van.

Trollok: Velük sem találkozunk a könyv során, de megemlítik őket. Ijesztőek és nagyra megnőnek.

Szeráfok: Más néven angyalok. Kinézetük emberszerű, mégsem hasonlítanak az emberekre. Vérük és bőrük szürke, könnyeik fekete. Védelmezőek, de csak éjszaka tudnak cselekedni, a sötétség az ő közegük.

Démonok: A démonoknak három fajtája van. A dewek hasonlóak a növényekhez, nem rendelkeznek önálló akarattal, megidézni sem lehet őket, de előfordul, hogy amikor kinyílik egy portál, átszöknek a mi világunkba. A nergálok olyanok, mint az állatok. Értelemmel rendelkeznek, habár nekik sincs önálló akaratuk. Őket már meg lehet idézni, azonban testük nincs. A mi világunkban inkább csak rosszalkodnak, komoly kárt nem nagyon okoznak. A gaddajok, vagyis az Árnyéknélkülvalók fontos szerepet játszanak a könyvben. A démoni világ urai. A mi világunkban csak lopott testben létezhetnek, tehát csak úgy tudnak átjönni hozzánk, ha megszállnak valakit, vagy ritkább esetben egy holttestbe költöznek. A nigromanták meg tudják őket idézni, parancsolhatnak nekik. Nehéz őket felismerni, és csak úgy lehet őket elűzni, ha kimondjuk a valódi nevüket.

Nyereményjáték

Lájkold a Vörös Pöttyös oldalt, Andrew Lucas McIlroy szerzői oldalát és a Blogturné klubot, és fejtsd meg a feladványokat. A nyereményed lehet egy példány a könyvből, vagy egy speciális portré, amit a szerző a fényképed alapján, "fantasy" stílusban készít el rólad.

A szerző által megteremtett alternatív világban még Shakespeare munkássága is a tilos művek között található, így szintre biztosra vehetjük, hogy a kultikussá vált klasszikus írók közül egyikük sem örvendene túl nagy népszerűségnek a Callie Jacobs keserű valóságában.

Minden állomáson elrejtettünk egy idézetet, amit egy jól ismert író mondott. Találd ki, hogy ki volt az, és írd be a megfelelő sorba.

A kiadó csak Magyarország területére postáz!

„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”

a Rafflecopter giveaway

A turné további állomásai:

05/02 - Media Addict

05/04 - Deszy Könyvesblogja

05/06 - Nem Harap a… blog

05/08 - Bibliotheca Fummie