Kiadó: Gabo
Oldalszám: 292
oldal
Fordító: Bihari
György
A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja
a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a
végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó
fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters
képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
„A csillagainkban a hiba” – John Green
eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és
kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató,
vérpezsdítő és tragikus birodalmában.
Azt hiszed,
tudod, mi történik a könyvben? Nem, nem tudod. Tényleg azt hiszed? Tényleg nem
tudod. Úgy gondolod, fel vagy készülve a történetre? Nem vagy. Hogy nem fogsz
annyit sírni? De, még annál is többet. Hogy nem fog megérinteni a történet?
Hehehe.
Mindig kicsit
kétkedve állok azokhoz a könyvekhez, amit sokan olvasnak, és mindenkinek
tetszik, de azért elég befolyásolható vagyok, és részben egyezik a véleményem a
tömegével. Egy kicsi részben. Szóval jött a film, én meg úgyis kíváncsi voltam
rá, és már régóta el akartam olvasni, aztán ahogy belekezdtem, csak az jutott
eszembe, hogy „Úristen, én miért nem olvastam ezt hamarabb!”, mert
sokkal-sokkal hamarabb kellett volna.
Hogy milyen a
történet? Giccses? Ó, igen. Sablonos? Hát persze. Váratlan? Naná. Felkavaró? Már
hogy ne lenne az? Fájdalmas és szívszorító? De még mennyire. Imádtam? Nem is
kérdés. És ezt mind John Green hogy hozta össze? Fogalmam sincs, de ez a pasi
egy zseni.
Augustus Waters A pasi. Nem, nincs fehér lova, se kardja
vagy lándzsája. Nem ment meg lányokat szörnyektől, ő csak él. Igen, ez az
egyik, amit a legcsodálatraméltóbbnak tartok benne. A humorát, a kedvességét,
az életszeretet, és hogy mindig kimondja, amit gondol, megteszi, amit akar,
mert ezzel örömet szerez magának vagy másoknak, és akkor miért is tartsa
magában. Annyira szerettem az életszemléletét, a metaforáit, minden egyes
mondatát. Érdekes, hogy sokkal pozitívabban szemléli a dolgokat, mint én, pedig
neki mennyivel rosszabb. Igen, nagyon szeretem Augustus Waterst, és
nyilvánvalóan közrejátszik az a tény is, hogy fura módon vonzódom a sérült
emberekhez, de elsősorban nem ezért szeretem.
Hazelt is
szerettem, amiért annyira tudja szeretni a kedvenc könyvét (hülyének hangzik az
indok, de tényleg ez volt az első, amit szerettem benne), a humorát, és hogy
olyan erős. Itt most nem a rák ellen küzdött harcára gondolok, hanem olyan
dolgokat tett meg, amit én sem biztos, hogy mernék. Egyszerűen lenyűgöz a karaktere,
hogy mindent kibír, még akkor is, ha lehetetlennek tűnik.
Az egyik
legjobban egy olyan rész tetszett, amit nem mondhatok el, mert spoileres, de
szerintem aki olvasta, tudja mit értek Amszterdam alatt, a másik meg a vége.
Amikor Hazel elkezdte ecsetelni a kedvenc könyvét, és hogy miért szereti
annyira, és milyen is, akkor már tudtam, hogyan lesz vége. A végkifejletet nem,
az számomra váratlan volt, de szinte biztosan voltam benne, hogyan fogja
lezárni. Igen, úgy zárta le, de ezzel együtt mégis sikerült meglepetést
okoznia. Aztán úgy bőgtem rajta, mint egy kislány.
Ha azt hiszed,
hogy egy igaz történetet fogsz olvasni a rákról, tévedsz. Ez nem az. Van benne
minden, ami egy rákosnak az életét képezi, de szerintem nem írja le olyan
részletességgel a betegség minden pontját, minden egyes dolgot, amin végig kell
menniük a betegeknek és a szülőknek is. Vagy legalábbis számomra Jodi Picoult:
A nővérem húga című műve sokkal jobban átadta a dolog ezen részét. De
nyilvánvalóan a két könyv teljesen másról szól, ezért más dolgok is vannak
benne.
A Csillagainkban
a hiba két haldoklóról szól, akik egymásba szeretnek. Noha, amikor belekezdesz
a könyvbe tudod, hogy ennek semmiképpen sem lehet boldog vége, de mégis
elolvasod, sírsz rajta, és szereted. Szereted Augustust és Hazelt, és örülsz
nekik, de mégis a legjobban azt szereted, hogy fáj. Mert igaz: „A világ nem egy kívánságteljesítő gyár.”
Kedvenc
karakter: Augustus
Ami legjobban
tetszett: Amszterdam és a vége
Ami
nem tetszett: -
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése