Utoljára találkozunk Vaelinnel és az Egységes Királyság többi szereplőjével. A Hollóárnyék-trilógia befejező kötetét mutatjuk be nektek egy háromállomásos turné keretében. Most megtudhatjátok, mi lesz a sorsa azon szereplőknek, akiket már fiatalkorukban megszerettünk. A Fumax kiadó jóvoltából pedig meg is nyerhetitek A tűzkirálynő egy példányát.
Oldalszám: 762
oldal
Fordító: Matolcsy
Kálmán
„A Szövetséges
ősidők óta köztünk jár és építi birodalmát. Nem egy embert kell legyőznünk.
Hanem egy legendát.”
A mindig harcra kész Lyrna királynőnek
Alltor véres ostroma után össze kell gyűjtenie csapatait, hogy visszafoglalja a
fővárost a volári megszállóktól, és kivívja az Egységes Királyság
függetlenségét. Céljai érdekében kénytelen a Hetedik Renddel szövetkezni: olyan
férfiakkal és nőkkel, akiknek szörnyű ereje a Sötétség rémisztő hatalmától
ered.
Vaelin Al Sorna ismét a legfőbb hadúr
szerepében találja magát, és felismeri, hogy csak a voláriak titokzatos
Szövetségesének leleplezésével fordíthatja meg a háború menetét. Ehhez pedig
mélyen be kell hatolnia a jégpáncélba zárt északi földekre, hogy rátaláljon
valakire, akit szinte lehetetlen legyőzni, hiszen halhatatlan. Ráadásul mindezt
immár a vér énekének segédlete nélkül, amely baljósan hallgat…
„Ryan mindent
hoz,ami csak jó a fantasyben: sötét történet, ősi mágia, kegyetlen
összeesküvések, kérdéses hűség és vér. Patakokban.” – Publishers Weekly
Annak ellenére,
hogy Anthony Ryannel kicsit megszenvedtem A várúrt olvasva, nem adtam fel, mert
még mindig imádom. Az én kedvenc fantasy íróim között ott van, mert hiába ír
iszonyúan (tényleg iszonyúan) hosszan, A vér énekét még mindig imádom, még
mindig zseniálisak a karakterei, még mindig imádom a világát, és attól, hogy a
trilógia második része vontatott volt, nem lesz kevesebb a szememben. Nagyon
vártam A tűzkirálynőt, végre lezáródik a sorozat, megtudjuk, mi lesz az
Egységes Királyságban, mi történik Vaelinnel, Lyrnával, Revával, csak hogy a
kedvenceimet említsem. Aztán megláttam a borítót, és fél óráig folyt a nyálam a
monitor előtt. Alig vártam, hogy végre megjelenjen, és amikor a kezembe kaptam,
rögtön el is kezdtem.
Ami nagy hiba
volt tekintetbe véve, hogy tavaly nyáron olvastam A várurat, és nem igazán
emlékeztem már rá, mi volt benne. Mármint annyira nem, hogy amikor elkezdtem A
tűzkirálynőt, akkor kellett rájönnöm, hogy fontos, eseményfordító jelenetek
estek ki. Bezzeg az megmaradt, hogy sokáig csak mentek. Ezen túl már igazán nem
volt nagy szám, hogy a karakterek egy részére is azt hittem, hogy tök újak, amikor
rá kellett jönnöm, hogy igazából már korábban szerepeltek, csak valahogy ez is
kimaradt.
Szóval az első
körülbelül százötven oldal nekem abból állt, hogy próbáltam visszarázódni a
világba és visszaemlékezni, ki kicsoda és mi történt vele, de amikor ez megtörtént,
élvezni kezdtem a könyvet. Részben úgy jártam, mint a második rész esetében.
Nem mindig volt izgalmas, és azért a legtöbb fejezetnél nem rágtam le a körmöm,
de mindig volt valaki, akinek éppen érdekes volt a szála. Akkor csak ahhoz
kellett erőt gyűjtenem, hogy átjussak az unalmas részeken.
Lyrnát például
még mindig nagyon szeretem. Manapság már nem ritka az erős női főszereplő egy
high fantasyban, de azért még mindig nem ez a legjellemzőbb dolog a műfajra.
Lyrna a kezdetektől az egyik kedvenc szereplőm a sorozatban, és szerettem
látni, hogy az elvei és a gondolkodásmódja nem változott nagyon annak ellenére,
hogy ő közben lányból királynő lett.
Reva A várúrban
csatlakozott, és annak ellenére, hogy ott még csak egy kislány volt, valamiért
hamar megszerettem. Itt már egy felnőtt nő, eltűnt róla a gyermeki naivitás, az
a kislányos báj, ami egy kicsit Arya Starkra emlékeztetett, és ezért már nem is
tudtam úgy rajongani érte. Nem utáltam meg vagy ilyesmi, pusztán nem érdekelt
már annyira, mint korábban. Az ő részeit a könyv elején és a könyv végén
szerettem, és hát tulajdonképpen számára ezek is voltak érdekesek. Itt már
érződik rajta, hogy még fiatalon találkozott Vaelinnel, és ez hatással volt rá.
Az elején
egészen meglepődtem, amikor Frentisszel találkoztam, mert úgy emlékeztem,
meghalt A várúrban, és tényleg meg is halt, csak nem minden halál jelenti a
véget. A könyv egyik nagy hibája, hogy vissza lett hozva Frentis. A nagy
történet szempontjából volt értelme az ő szálának, de annyira untam. Voltak
érdekes fejezetei, de a legtöbb egyszerűen nem érdekelt. Simán ki lehetett volna
hagyni a könyvből.
A korábbi nagy
kedvencem, Vaelin továbbra is nagyon menő és továbbra is szeretem, de néha
agyoncsapkodtam volna valami nehéz és kemény tárggyal. Neki sem tett jót a
látogatása az Innentúlban, elvesztette a Vér énekét, úgyhogy az ideje felében
ezen sír. Persze, ez nyilván olyasmi lehet, mintha levágnák az egyik karod, de
azért ez még nem a világ vége, lehet mással is kompenzálni. Viszont a történet
közepén ő vitte az érdekes szálat, imádtam, amikor Jégháton barangoltak, egy csomó
mondát hallottunk, és iszonyú érdekesek az ottani emberek.
A végére persze
mindegyik szál összeért, le lett zárva a sorozat, bár ebben a világban még
nagyon sok történet rejtőzik, és szívesen elolvasnám mindet. És tetszett a
lezárás, sikerült olyanra írni, hogy az méltó legyen a sorozathoz.
Csatajelenetből
nem kevés van, és nem mondom, hogy mindet élveztem, de az biztos, hogy lehetett
rajtuk izgulni. A világépítés mellett ez az, ami nagyon megy Ryannek, és ki is
használja rendesen. Ebből következik, hogy vér is folyik rendesen, és ezt nem
fél megmutatni nekünk.
Viszont a könyv
nagy hibája, hogy hosszú. Mármint úgy értem, hogy iszonyatosan hosszú. Vagy
három másik könyvet is közbeiktattam, mert túl tömény, és képtelenség egyszerre
letolni. Simán lehetett volna belőle vágni, és már A várúrral is voltak
problémáim ebből, de itt aztán végképp.
Összességében
jobban tetszett, mint a második rész, de a trilógiából az első marad a
kedvencem. Amúgy a fantasy írókat karakterszámra fizetik?
Kedvenc karakter:
Vaelin, Lyrna
Ami legjobban
tetszett: a világ
Ami nem
tetszett: hogy iszonyatosan hosszú
Értékelés: 4/5
Nyereményjáték
Hőseink az
Egységes Királyság mellett több fontos helyen is megfordulnak, hiszen átszelik
az óceánt, hogy eljussanak a Volári Birodalomba. Nektek az lesz a feladatotok,
hogy a leírások és a térképek segítségével kitaláljátok, melyik városban
fordultak meg a szereplők. A térképeket itt találjátok.
Figyelem! A
kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van, hogy
válaszoljon a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
A könyv egyik legfontosabb helyszíne,
Elverah császárnő, a Volári Birodalom uralkodójának székhelye.
A turné további állomásai:
05. 23.
Bibliotheca Fummie
05. 25. Függővég
05. 27. Always Love a Wild Book
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése