A Delta Vision retró turné újabb állomása Ta-mia Sansa könyvéhez érkezett, A menekülés évéhez. Július 26 és 28 között megismerhetitek ezt az ijesztően valóságos jövőképet, és ha szerencsések vagytok, még nyerhettek is.
Oldalszám: 376 oldal
A XXII. században az emberiség több álma is valóra válik: létrejön az Egyesült Országok Szövetsége, amely a világ összes államát egységbe tömöríti, és megtörténik a kapcsolatfelvétel egy értelmes idegen fajjal is. Úgy tűnik, az emberiség beléphet az aranykorba, de ez csak a látszat. A Szövetséget üzleti érdekek kusza hálója szövi át, és a vezetők legtöbbjének egyetlen célja van: mindenkit engedelmes bábbá formálni.
Ebben a világban éli a gazdag, unatkozó feleségek felszínes mindennapjait Sandra Manul, akiről csak kevesen tudják, hogy valójában a múltja elől keresett menedéket a magas rangú Ítélő, James mellett. Miközben az árnyak, amelyek elől elfutott, utolérik, olyan döntéseket kell meghoznia, amelyek nem csak a saját, hanem az egész emberiség sorsát megváltoztatják.
A Gender krónikák első kötete, A menekülés éve bevezető egy olyan világba, ahol a hagyományos nemi szerepek és az egyensúlyi társadalom ütközik össze egymással – mindez pedig egy olyan jövőben történik, amely akár könnyen valósággá is válhat.
Tovább ismerkedem a magyar szerzőkkel, bár Sansát éppen pont ismerem. Bár idáig még nem olvastam tőle, csak az ismerőseim nagy része, és teljesen odavannak érte. Mármint a könyveiért. Nem mintha Sansát utálnánk vagy ilyesmi. Szóval kaptam az alkalmon, és végre én is elolvastam a Gender krónikák első részét.
Amennyit hallottam már mindenhonnan erről a sorozatról, a karakterekről a bolygókról, azt kell mondjam, kicsit csalódtam. Mielőtt jönnének a kövek, megmagyarázom. Tehát nekiálltam a könyvnek egy halom innen-onnan összeszedett információval a fejemben, amit leginkább olyanok beszélgetéséből szedtem össze, akik olvasták a könyvet, és ezt egymással beszélték meg, tehát nem érezték szükségét, hogy engem kisegítsenek, nekem meg ez így teljesen rendben volt, mert úgy voltam vele, hogy egyszer csak elkezdem olvasni. Ráadásul ők sok részt olvastak már, szóval sokkal többet tudnak erről a világról, mint én. Én meg elkezdtem, és csak annyit láttam, hogy itt se idegenek, se űrutazás, és a sci-fi sem dominál annyira. Szóval nem csoda, hogy kicsit meglepődtem, amikor űrhajók és távoli bolygók helyett egy szimpla krimit kapok a jövőbe ültetve.
 |
| forrás |
Főszereplőnk Sandra, akinek két oldala volt, és ezeket iszonyú könnyű volt szétválasztani. A régi Sandrát csak lassan ismerjük, időnként kaptunk némi visszaemlékezést, milyen is volt ő mielőtt még férjhez ment volna, és ezt a Sandrát imádtam. Egy olyan világban, ahol nagyon erős a nemi diszkrimináció, pont olyan jól tudott érvényesülni, mint egy férfi, és itt ez elég nagy szó. Szerettem benne, hogy tökös, bátor és okos. Meg az is közrejátszott, hogy sajnáltam őt azért, amit át kellett élnie. Abban a közegben ahol ő felnőtt férfiként sem könnyű túlélni, ő pedig nőként vitte igen sokra. Az új Sandra viszont iszonyú idegesítő volt az elején. Sokáig nem tudtam megérteni, miért ilyen. Csak egy üres babának tűnt, és tulajdonképpen ez volt a szerepe, de olyan volt, mintha a műtétekkel nem csak a testét változtatták volna meg, hanem mindent kivettek volna belőle, ami miatt normális ember lehetett volna. A történet végére azért sikerült megkedvelnem, de ez inkább a régi énje miatt volt.
Akit viszont utáltam, az James, Sandra férje. Fogalmam sincs, hogy sikerült neki Ítélői székbe kerülnie, mert ő a világ legnaivabb embere. Az dicsérendő, hogy a sok korrupt ember között ő mindvégig becsületes maradt, bár el se tudom képzelni, ez hogy sikerült, de azért elég hihetetlen, hogy az összes munkatársáról is ezt gondolta.
Na és ahogy az ő száluk alakult, az számomra teljesen érthetetlen. Jó, nem mondom, hogy nem örültem neki, de nehezen tudnék mondani még két ennyire különböző embert. Ráadásul néha undorítóan nyálasak tudtak lenni. Fúj.
Valamint itt van még Tom, aki talán a könyv legjobb karaktere. Nem azért, mert bunkó, vagy mert kicsit érzékenyebb, mint az átlag emberek, hanem mert mindig kimondja, amit gondol. Volt ugyan egy elég gyors pálfordulása, de elnézem neki, mert imádtam. Lehet, hogy nehéz vele együtt dolgozni, de még több ilyen ember kéne a rendőrségre.
Maga a sztori elég izgalmas volt, habár voltak dolgok, amiket előre lehetett sejteni (meg olyanok is, amik teljesen megleptek), de engem végig lekötött. Ez pedig elsősorban nem a karakterek érdeme, hanem a sztorié és a világé. Bár szerintem a vége össze lett csapva, a kezdeti lassú tempóhoz képest minden olyan gyorsan történt.
Tök jól reflektál a mai társadalomra, úgyhogy már csak ezért is érdemes belenézni. Na meg azért, mert rengeteg dolog volt felvezetve. Látszik rajta, hogy sorozatkezdő, de ez nem baj, mert csak arra késztet, hogy elolvassam a többi részt is, ami még ennél is sokkal érdekesebbnek ígérkezik. Gyenge gyomrúaknak nem ajánlom, mert ebben aztán van minden.
Kedvenc karakter: régiSandra, Tom
Ami legjobban tetszett: a világ
Ami nem tetszett:
Értékelés: 4/5
Nyereményjáték
Jól tudsz figyelni? Ha elég ügyes vagy megtalálod a választ. Nincs más dolgod, mint az állomásokon feltett kérdésekre helyesen válaszolni, és máris tiéd lehet A menekülés évének egy példánya.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van, hogy válaszoljon a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Mi Ta-mia Sansa polgári neve?
A turné további állomásai:
07. 26. Bibliotheca Fummie
07. 27. Függővég
07. 28. Deszy könyvajánlója
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés