J. Goldenlane: Holdnak árnyéka

Robog tovább a Delta Vision retro turnénk, aminek heti főszereplője J. Goldenlane rendkívül szórakoztató poszt-apokaliptikus sci-fije, a Holdnak árnyéka. A július 22-től július 24-ig tartó turnénk végén egy szerencsés nyertes megnyerheti a könyv egy példányát.

Kiadó: Delta Vision

Oldalszám: 598 oldal

Molyos adatlap
Beleolvasó

„Mindenkit lemészárolok! – Ez volt az írói alapkoncepció, mert már régóta szerettem volna írni egy olyan rettenetesen komoly mélylélektani művet, amit egyetlen szereplő sem él túl.

Sajnos nem sikerült. A hősök pokoli elszántan küzdöttek az életükért.”

J. Goldenlane őszinte vallomása a regény megalkotásának hátteréről

A Napnak fénye világában, de annak árnyékos oldalán játszódó történet szélhámosok, terroristák, csavargók és más gyanús egzisztenciájú elemek között.

Mire számíthat egy nő, aki sosem veszti el a fejét, akinek nem létezik leküzdhetetlen helyzet – ha egyetlen reménye egy pasas, aki olyan mint egy szélvihar, méghozzá súlyosan radioaktív, speciálisan kiszámíthatatlan és veszettül kaotikus szélvihar.

J. Goldenlane új regénye felhőtlen szórakozást ígér az olvasmányos, könnyed stílust kedvelőknek, poszt-rejtői humorral és váratlan fordulatokkal kínál feledhetetlen élményt fiataloknak és időseknek egyaránt.

Úristen! Még, még, még! Ebből kérek még, de most azonnal! Ha nem lenne még egy csomó határidős olvasmányom, lendületből nyomtam volna rá a megrendelés gombra a Napnak fénye adatlapon, és valószínűleg meg sem állok az utolsó Goldenlane kötetig. Ez valami zseniális volt.

Oké, azt el kell mondanom, hogy nagy hiányosságaim vannak, nem olvastam még sem Rejtőt, sem Goldenlane-t, úgyhogy én minden előképzettség nélkül vágtam bele a Holdnak árnyékába. Többen mondták, hogy nem előfeltétel a Napnak fénye, bár szívesebben kezdtem volna azzal. De nekem így is jó volt. Lehet, hogy nem a legjobb Goldenlane kötettel kezdtem, de nekem éppen tökéletes volt. Teljesen oda meg vissza voltam érte, és mikor befejeztem, kétségbe voltam esve, hogy a többiek még csak el sem kezdték, hát hogy fogok én erről beszélni velük? Azonnal kellett volna valaki, akivel kitárgyalhatom, hogy mennyire király volt.

Az úgy volt, hogy elkezdtem, és utána nem akartam letenni. Iszonyú gyorsan haladtam vele, és ennek több oka is van. Egyrészt mert annyira jó a stílusa. Rögtön úgy kezdődik, hogy van egy ember, akiről kiderül, hogy nem is az, akinek mondja magát, és ez még csak a jéghegy csúcsa, mint később kiderül. Az egész pörgős, a könyv nagy része alig pár nap, és mégis annyi minden történik, hogy azt nem tudnám összefoglalni egy bekezdésben. Ráadásul mindez a kihalt szavannán. És nagyon vicces. Úgy értem, nagyon-nagyon vicces. Alapvetően a főszereplő, aki nem John Smith, olyan, hogy már csak miatta is sokszor felnevettem, de maga a leírás is borzasztóan humoros. Nem mindig földön fetrengősen vicces, de az tuti, hogy nagyjából mind az 598 oldalt vigyorogva olvastam végig. Ha meg nem, akkor általában a körmöm rágtam. Ezzel el is érkeztünk a kettes ponthoz.

Ahhoz képest, hogy a szereplőink nem haladnak túl gyorsan, a cselekmény egyszer sem ül le, mindig történik valami. Egyetlen olyan szó sem volt, amire azt mondtam volna, hogy untam magam vagy feleslegesnek tartottam.  Jó, igen, amikor bejött egy új szereplő, akkor még talán azt gondoltam: „mi a fenét keres ez itt, nem erre vagyok kíváncsi”, de aztán persze kiderült a szerepe, és tök jól beleillett mindenki a történetbe. Ki gondolta volna, hogy az unalmas szavannán ilyen sokszor lehet halálközeli élményed?

És ahogy haladunk előre, csak annál izgalmasabb lesz. A könyv második felére kicsit olyan érzésem volt, mintha a Battle Royalt olvasnám, csak az nem volt ennyire jó. És mikor még csak arrafelé haladtunk, hogy olyan legyen, már akkor azt gondoltam: „nem hiszem el, hogy tényleg ezt csinálja, itt mindenki meg fog halni”. Majdnem igazam lett, iszonyú sokan halnak meg. Az a durva, hogy hiába vannak brutális gyilkosságok, olyan harcok, hogy néha az államat kerestem, egyszer sem szörnyülködtem, hogy fúj, egy ember éppen a saját vérében fekszik a földön. Tény, nem úgy volt előadva, de volt egy szereplőnk, akinek nem az volt a szándéka, hogy halálra verje az embereket, még ha néha sikerült is neki.

Amiben még nagyon erős a könyv, az a karakterek. A főszereplőnk nem John Smith, úgyhogy én most Sidnek fogom hívni. Szóval Sid egy olyan ember, aki mellett képtelenség lenne élni. De neki valahogy mindig minden sikerül. Mellette van a szerencse, ez tény, de olyan találékony, ráadásul megvan az a különleges képessége, hogy bármikor, bárhol kidumálja magát, és tulajdonképpen ez a legnagyobb vonzereje. Jó a humora is, persze, de valahogy már a megjelenésével olyan kisugárzása van, hogy nem csodálom, hogy bármelyik nőt leveszi a lábáról. Nekem körülbelül öt oldal kellett, hogy megszeressem. Persze benne van az a tényező, hogy igen ritkán mond igazat, de ez abban a pillanatban nem zavarja az embert. Nagyon bírtam, hogy azért apránként, de mégis megismerjük az igazi énjét, ugyan ebben sem lehetünk teljesen biztosak, de én azért elhittem neki. És még jobban megszerettem.

A másik főszereplőnk Nagasawa Mitzuki, egy olyan lány, aki egészen felkészült, okos, ügyes, iszonyú jól tud harcolni, és azért az embereket is tudja manipulálni. De aztán róla is kiderül, hogy nem annyira tud jól hazudni, mint ahogy azt az elején gondoljuk róla. Őt is szerettem, nem csak azért, mert erős, hanem mert körülbelül ő az egyetlen ember, aki tudja tartani a lépést Siddel, és feltalálja magát a helyzetben, ha kell. Ráadásul egy szigorú rendszerben nevelkedett, mégis szembe mert menni a szabályokkal.

Van egy csomó mellékszereplőnk, akik közül a kedvencem a Atieno százados volt, akit a fegyelme miatt tudtam tisztelni, meg Donna Rosa, akit az elején utáltam, de a végére egy szimpatikus karakter lett. Na meg Vang, mert ahhoz képest, hogy csak egy öreg csempész, őt sem kell félteni.

A világot is imádtam. Ha nem figyel az ember, akkor nagyon sok apróság mellett halad el, amik építik a világot, ezekből lehet tudni, hogy nem is olyan pici, mint amilyennek elsőre tűnik.

Ha nagyon akarnék, biztos találnék valami hibát is a könyvben, de az a helyzet, hogy nem akarok. És ugyan minek keresnék, amikor nekem ez így tetszett, ahogy van? Egyszerűen zseniális volt, és akarok még ilyet olvasni, úgyhogy ide nekem azzal a Napnak fényével, de rögtön!

Megtetszett? Rendeld meg!

Kedvenc karakter: Sid, Mitzuki

Ami legjobban tetszett: az egész

Ami nem tetszett: -

Értékelés: 5/5

Nyereményjáték

Írd meg hozzászólásban valamelyik állomáson, hogy ha egy atombunkerben rekednél, melyik könyvszereplőkkel NEM szeretnéd azt megosztani! Fejtsd ki miért pont rájuk esett a választásod!

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

A turné további állomásai:

07/22. Bibliotheca Fummie

07/23. Függővég

07/24. Deszy könyvajánlója