Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája (Borbíró Borbála 1.)

Az idei első retro turné sorozatunk újabb áldozata ezúttal Magyarország legbelevalóbb vámpírkutatója, becsületes nevén Borbíró Borbála, akit a Delta Vision kiadó és Gaura Ágnes hozott el a magyar Urban Fantasy rajongóknak. A július 7-től július 9-ig tartó turnénk végén egy szerencsés nyertes megnyerheti a könyv egy példányát.

Kiadó: Delta Vision

Oldalszám: 468 oldal

Molyos adatlap

Borbíró Borbála a magyarországi Vámpírkutató Intézet alkalmazottja, bakancsos tudós és magánéleti szerencsétlenség, akinek a munkája a mindene – ám amikor hatalomra kerül az Emberfeletti Összefogás Pártja, az intézet az élőholtak megnövekedett politikai befolyásának köszönhetően bezárja kapuit. Mit tehet egy állástalan vámpírkutató egy olyan Magyarországon, ahol a vámpírok lassan teljes jogú állampolgárokká válnak, és ahol a háttérben köttetett szerződések különleges kiváltságokat is megadnak nekik?

Az állás, amely végül az ölébe hull, jóval több és veszélyesebb, mint amiről valaha is álmodott, és rejtélyes, új főnöke hamarosan hajmeresztő feladat elé állítja: be kell épülnie a kormány tanácsadói, az IQ vámpírok közé, hogy kiderítse, mit titkolnak emberi szövetségeseik elől. Bori nem tudja, képes lesz-e átverni Magyarország legokosabb vámpírjait úgy, hogy csupán eszére és alaposan felvágott nyelvére támaszkodhat, de a vérét, életét és emberségét megőrizze.

Magyar nyakba magyar szemfog!

Végre! Megtaláltam, amit kerestem! Többször említettem már, hogy nekem az első találkozásom az urban fantasyvel az az Anita Blake sorozat volt, aminek az első kilenc részét a mai napig nagyon szeretem. És akárhányszor ehhez hasonló, sokszörnyes, nyomozós könyvet olvasok, mind ugyanolyan, csak egyik sem ér fel Anitához. Végre megtaláltam azt a könyvet, ami megtöri ezt az átkot, és most úgy örülök neki, mint Béla a bögyösszőke-vérnek.

Alapjaiban véve Borbíró Bori sztorija is ugyanarra a sémára épül mint Anita Blake-é, vagy az összes többi urban fantasyé. Itt van egy vámpírkutató, Bori, akinek az a munkája, hogy különböző teszteket végez el vámpírokon. A munkahelyét megszüntetik, viszont kap egy állásajánlatot, aminek az a hátránya, hogy nem éppen veszélytelen, de legalább megakadályozhatja a küszöbön lévő vámpírháborút, és sok új dolgot kipróbálhat. A világ nem is annyira lényeges, ebben a műfajban mindegyik csak egy kicsit tér el a másiktól. Itt sem bujkálnak a vámpírok és vérállatok, tök jól kialakult az élet velük, és nekem ez tetszett. Mármint az, ahogy jól le van írva, hogy a vámpíroknak már saját politikai pártjuk van, és hogy véradót kell fizetni, de legalább nem történnek váratlan gyilkosságok. Ez tök jó. Szívesen élnék egy ilyen világban. Jó, persze, nem lehet kellemes minden hónapban elmenni, és várni, hogy lecsapoljanak, de még mindig inkább ez a rendszer, mint hogy azt várjam, mikor ugrik rám egy vérszívó egy sötét sarokból. De biztosan izgalmasabb lenne, mint a mostani unalmas hétköznapok.

A könyv legnagyobb egyedisége az, hogy magyar. Mármint nem csak az írója az, hanem a történet legnagyobb része Budapesten játszódik, és ugyan nem gyakran van megemlítve egy-egy konkrét utca vagy tér, azért mégis más képzeletben egy olyan helyen kalandozni, ahol naponta megfordulsz a valóságban is.

Nagyon fontosak a karakterek, mert gyakorlatilag ők viszik el a hátukon a könyvet. Főleg a főszereplő, akinek a szemszögéből olvassuk az egészet, és annyira örülök, hogy leírhatom, hogy imádtam Borit. Persze megvan az a sablontulajdonsága, hogy nagyon menő és bárkinek be meg szólni anélkül, hogy attól félne, ez fejvesztéssel járhat, na meg persze bátornak mutatja magát akkor is, ha be van szarva, de én akkor is bírtam. Tök jó volt, hogy nem végre egy kigyúrt nőt kapunk, aki leveri bármelyik vámpírt, aki szembejön, mert ő minden nap karókkal dobálózik, hanem valakit, aki igazából utál mozogni. Máshogy fog ki a vámpírokon, és imádtam a leleményességéért és az eszéért. Oké, az éles nyelvét is imádtam, mert olyanokat szakadtam néha a beszólásain. Különösen azok voltak a kedvenceim, amikor Attilával, az újdonsült főnökével kezdett el szájkaratézni, hát az valami zseniális volt.

Attilát sem utáltam, bár messze nem lett a kedvencem. Kezdettől fogva tudtam, hogy valami nem stimmel nála, és be is jött, habár ki nem találtam volna előre, mi mindent titkol. Nem is egy dolgot, mint kiderült. Elég nagy seggfej volt igazából, az emberekre legtöbbször csak munkaerőként gondolt, és nem sok emberséget láttam benne, de neki is megvoltak a jó pillanatai. Ráadásul az igazán fontos momentumoknál azért odatette magát, és megmutatta, hogy lehet szeretni. Ettől még nem szerettem meg, de legalább nem utálom.

A legtöbb mellékkarakter keveset szerepel, bár közülük is van két kedvencem. Eric Bowman, aki szerintem mintha kicsit Aspergeres lenne, vagy egyszerűen csak olyan alacsony az EQ-ja, hogy a legegyszerűbb dolgokat se fogja fel. Fantasztikus, hogy néha mennyire szerencsétlen, de közben meg egy zseni. A másik szereplő pont az ellentéte, Koppány, aki művész és vámpír. Rajta is nagyon sokat nevettem, és ha Borit nem is, engem azért sikerült elbűvölnie.

Ami még sokat dobott nálam, az a stílus volt. Gördülékenyen ment az olvasás, és legtöbbször nehezemre esett letenni a könyvet. Annyira nem nevetősen vicces volt az elbeszélés, hanem inkább végig mosolyogtam olvasás közben, mert olyan pörgős és szellemes volt. Biztos hülyének néztek néha a BKV-n, de nem mintha ez bármikor is zavart volna.

Szóval várom már, mikor lesz időm Bori további sztorijait olvasni, mert kíváncsi vagyok, mi minden történhet még vele, és nem csak azért, mert úgy lett vége, hogy már most a kezembe venném a folytatást. Nem függővéges, de van előreutalás rendesen. Fél csillagot meg azért vonok le, mert mégiscsak egy első kötet, megelőlegezem, hogy a többi még jobb lesz. Urban fantasy rajongóknak kötelező!

Megtetszett? Rendeld meg!

Kedvenc karakter: Borbíró Bori

Ami legjobban tetszett: a stílus, Bori

Ami nem tetszett: -

Értékelés: 4,5/5

Idézetek

„Ahogy Jerome vámpír is megmondta mind a kétszáznegyvenhat évével: a nőknek két olyan tulajdonságuk is van, amit évszázadok alatt sem képes megszokni egy férfi: a tökéletes következetlenség és az ezzel párosuló, kielégíthetetlen kíváncsiság.”

„– Klinikai kísérletek bizonyítják, hogy a páciensek kilencvenhét százalékánál használ.

– Tényleg?

– Nem. De ha reklámot csinálnék ez a mondat biztos szerepelne benne. Állítólag a nők miatt rakják bele a számokat. Minden, ami nyolcvanon felüli szám, női vásárlókat vonz. Valószínűleg azért, mert ezt a nagyságrendet már el sem tudják képzelni.

– Elmúlt a népmesei varázsod – közöltem vele – Hacsak paraszt mivoltodat nem tekintem annak.”

„A véres ruhaneműk a szakmámhoz tartoztak, mégsem adott soha senki ruhapótlékot a fizetésemhez. Az élet néha olyan igazságtalan tud lenni.”

„– Nem mindegy, hogy szűz, vagy nem szűz, akinek a véréből kölcsönzünk egy kicsit?

– Nem erkölcsi aggályaim vannak, basszus, hanem gyakorlati aggályaim! – Legszívesebben lefejeltem volna. Kicsit agresszívabb voltam, mint máskor, de egyébként is rosszul tűrtem, ha valaki ennyire nincs egy hullámhosszon velem. – Attila, ez itt Budapest! Honnan a lószarból kerítünk szűzlány-vért?”

„Soha nem értettem, miért hord valaki ilyesmit: a retikülök mérete totálisan alkalmatlan igazán fontos tárgyak, mint például egy jó nagy üveg szenteltvíz és néhány ezüsthegyű dartsnyilacska tárolására.”

„A családomról szállj le! Kábé annyi közöd van hozzá, mint ewoknak a Jedi-kardhoz!”

„– Piros dossziéban vannak az IQ vámpírok, zöldben az ÖQ vámpírok.

– ÖQ? – húztam fel a szemöldökömet.

– Ezer bocs. Nem hivatalos rövidítés. Ők az ösztönvámpírok.

– Azt értem. De mégis, mi az az ÖQ?

– Ölős-kúrós – világosított fel.”

Nyereményjáték

Kedvenc magyar vámpírkutatónk, Borbíró Borbála a kormány tanácsadói, az IQ vámpírok közé beépülve próbál fényt deríteni a háttérben folyó titkos ügyekre. Három forró nyomra lelt, három különleges vámpírra, akik elvezethetik őt a megoldáshoz. Az egyetlen probléma, hogy egyikük nevét sem sikerült még megtudnia, csupán néhány elenyésző információt talált róluk az adatbázisban. A ti feladatotok, hogy ezen információk alapján segítsetek neki megfejteni, kiket is rejtenek a rövid leírások a turné állomásain.

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Az első vámpír:

Az ő történetét tartják az első igazán modern vámpírsztorinak. Ő volt az első vámpír, kit nem egy babonás folklór teremtményeként, hanem egy érzéki arisztokrataként ábrázoltak, aki elsősorban a nagyvilági nőkre vadászott. Először úgy hitték, hogy az angol romantikus költészet egyik legismertebb képviselője jegyezte le a történetét, és a legjobb munkájának kiáltották ki, de később kiderült, hogy valójában az ő jóbarátja és egyben doktora írta a 19. században.

a Rafflecopter giveaway

A turné további állomásai:

07. 07. Bibliotheca Fummie

07. 08. Deszy könyvajánlója
07. 09. Függővég