Oldalszám: 360
oldal
Fordító:
Komáromy Zsófia
A végzős gimnazista Celeste Watkins számára
minden egyes nap brutális bátorságpróba. És Celeste nagyon fél. Elszigeteltté
válik, mert túlságosan okos, a beszéde túlságosan modoros, viselkedése pedig
túlságosan eltér az átlagostól, ezért úgy érzi, nem marad más választása, mint
direkt távol tartani magát mindenkitől.
De az egyetem felszabadíthatja, nem? Ha
kibírja ezt a borzalmas utolsó évet a gimiben, akkor talán minden rendben lesz.
Ha sikerül találnia csak egyetlen embert, aki mentőkötelet dobhat neki, akkor
talán, talán nem lesz baj.
Justin Milano, a másodéves, szintén különc
egyetemista lehet talán az a személy, aki kicsalogatja Celeste-et magányos
világából. Talán megmentheti a lányt… legalábbis ha Celeste elfogadja a
segítségét.
Ha összefognak, talán jó páros lehetnek. Ha
összefognak, talán megmenthetik egymást. És ha összefognak, talán megmenthetnek
egy másik párost is: két embert, akikről Celeste tudja, hogy teljes szívből,
szenvedélyesen, bolondulásig szeretik egymást.
Nagyon szerettem
a Flat-Out Love-ot, pont azért, mert úgy mellbe tudott vágni, ahogy nem sok
könyv. Az első NA könyveim közé tartozott, és akkor még nem is hittem, hogy a
legtöbb NA ilyen. Noha azóta olvastam már pár könyvet ebben a műfajban, ezt még
mindig egyedinek tartom, és még mindig nagyon szeretem. Ezért is választottam a
Flat-Out Celeste-et az idei első olvasmányomnak (oké, nem is az első, mert már
évek óta Cassandra Clare-rel kezdem az évet, ez olyan hagyomány, de azért az
Árnyvadász Akadémia történetek nem regények). Nem akartam valami nagyon
komolyba belefogni rögtön az év elején, csak amolyan bemelegítést kerestem, és
már amúgy is nagyon kíváncsi voltam Celeste történetére, szóval nem volt
igazából nehéz döntés.
Celeste-et már a
FoL-ban is nagyon szerettem, egyáltalán nem volt az az idegesítő kis tizenéves.
Ő különleges. Esélyes, hogy van némi Aspergerre való hajlama, és utaltak is
erre a könyvben, de nem tudjuk meg. Amellett, hogy iszonyú okos, nagyon
szeretem, ahogy beszél. Választékosan és minden szavát megválogatva, de ettől
egy kicsit sem lesz mesterkélt, ő csak ilyen, ez a természetéből fakad. Egy kicsit
azért sajnáltam a könyv elején, hogy olyan egyedül van, de szeretem látni,
ahogy fejlődik és lassan kibontakozik az osztálytársai előtt.
Justin a másik
főszereplőnk, aki annyira szerethetően béna. Sokszor fellök dolgokat,
ügyetlenkedik, zavarában sokat beszél, és figyelemzavaros is, de ettől lesz
emberi számomra, nem csak egy papírlapon élő tökéletes srác.
Nagyon
szerettem, hogy mindkét főszereplőnk különc, és noha nem büszkék rá, meggyőzik
egymást, hogy ez így jó. Mert milyen unalmas lenne, ha mindenki egyforma lenne,
beállna a sorba, és hagyná magát beleolvadni a szürkeségbe.
És hol van Julie és Matt? –
kérdezhetnétek teljesen jogosan. Nem fogom elmondani, de ezek ketten nagyon
idióták. Nem a jó értelemben. Azért végül örültem, ahogy az ő száluk alakult,
de ezek komolyan nagyon sokat tudnak szenvedni.
Szóval nagyon
tetszett a Flat-Out Celeste is, örültem, hogy megismerhettem Matt és Finn
húgának a történetét, és tényleg nagyon megszerettem a lányt. De még nálam nem
ér fel az első részhez, már csak azért sem, mert az tényleg nagyon kiborított,
amikor először olvastam. És mert az a csavar miatt tudott annyira jól működni,
ebben nincsenek váratlan csavarok. De aki szerette az első részt, annak bátran
ajánlom ezt is.
Kedvenc
karakterek: Celeste
Ami legjobban
tetszett: Celeste és Justin kapcsolata
Ami nem
tetszett:
Értékelés: 4/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése