J. Lynn (Jennifer L. Armentrout): Bízz bennem (Várok rád 1,5)

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 392 oldal

Fordító: Császár László

Molyos adatlap

Beleolvasó

A NEW YORK TIMES sikerlistás írónőjének legújabb könyve, a VÁROK RÁD folytatása úgy mutatja be Cam és Avery forró románcának történetét, ahogyan korábban soha nem olvashattunk róla… teljes egészében Cam szemszögéből mesélve el a történteket.

Cameron Hamilton hozzászokott már, hogy megkapjon mindent, amit csak akar – különösen, ha csajokról van szó. Amikor azonban viharos körülmények között megismerkedik Avery Morganstennel, megtalálja az egyetlen lányt, aki képes ellenállni szikrázóan kék szemeinek. Nem csoda, ha minden gondolata e szeleburdi és izgalmas csaj körül forog.

Averynek megvannak a saját titkai, amelyek nem engedik, hogy akár önmagának is bevallja, milyen mély érzelmekkel viseltet Cam iránt. Vajon mit kell tennie Camnek ahhoz, hogy áttörje a falat, és elnyerje Avery bizalmát? Vagy az is lehet, hogy továbbra sem lesz képes közel kerülni Averyhez, és elveszti az esélyét, hogy végre őszinte és hosszan tartó szerelemre találjon?

Na jó, oké, tudom, hogy a Várok rád értékelése alapján nem tetszett nekem annyira, de arra azért jó volt a könyv, amire ezt írták. Ugyan a karaktereket ott nem szerettem, de a történet aranyos volt, ha épp hormonzavaros időszakomban pont ilyet akarok olvasni, arra nem is kell több. Karácsony környékén, az év végi semmittevésben pedig mindig jól esnek a romantikus nyálak. Úgyhogy csak megláttam a könyvet, és úgy voltam vele: nekem ezt most azonnal el kell olvasnom.

Belekezdtem, aztán órákkal később azt vettem észre, hogy még mindig ezt olvasom, és cseppet sem unom, de még csak nem is idegesített.

Camet az első részben utáltam, mert egy egoista seggfej, de ebben a részben azért sikerült egy kicsit megkedvelnem. Ó, nem azért, mert rájöttem, hogy a szép külső mögött egy érzékeny lélek lakik, Cam tényleg egy egoista seggfej. Csak valahogy kevésbé volt idegesítő, hogy megismerhettük a gondolatait. Megláttuk a gondoskodó felét is. Hogy nem mindig magabiztos, és mennyire bizonytalan tud lenni, ha egy olyan lánnyal találkozik, aki nem mond neki egyből igent. Nem gázolt át egyből mindenkin. Cam általában megteszi, amihez kedve van, és nem törődik senkivel, most viszont mérlegelt. Jobban érdekelte Avery, mint saját maga, odafigyelt a lányra, és azt tartotta szem előtt, amit a lány szeretne, nem azt, amit ő, és ez szimpatikussá tette. Azért még mindig nem zártam a szívembe, de legalább már nem utálom.

Avery is határozottan kevésbé idegesített. Valószínűleg azért, mert nem kellett olvasnom az oldalakon keresztül tartó önsanyargatását meg hisztijeit. Még mindig állítom, hogy sokkal egyszerűbb lett volna, ha nem vinnyog ötszáz oldalon keresztül, hanem elmondja, mi a problémája, mert még mindig a kommunikáció a legjobb megoldás mindenre, de aki hülye… Tényleg érdekesebb volt, hogy úgy tekintettünk rá, mint egy megfejtésre váró rejtélyre, nem úgy, mint egy hisztis tinire. Még akkor is, ha tudtuk, mi lesz a megoldás.

A történet többi része nagyjából ugyanaz, mint az első kötetben. Végül is, a lényeg ugyanaz, a szemszög más. Tetszett, hogy többet kaptunk Cam otthoni dolgaiból, jobban megismertük Teresát és Jase-t, akik majd a következő kötet főszereplői lesznek. Itt láttuk igazán, hogy Cam mennyire védi a húgát, és megszerettem a családjukat.

Amiben még eltért ez a kötet az elsőtől, az, hogy több Averyt és Camet kaptunk. Mármint persze arányaiban is több volt a közös jelentük az első részhez képest, de tetszett, hogy nem szó szerint minden úgy volt leírva, hanem jelenetek voltak kihagyva és hozzáadva. Voltak fejezetek, amelyeket nem ismertünk meg Cam szemén keresztül, viszont olyan pluszjeleneteket kaptunk, amelyek nem voltak benne az előzőben. Ez tök jó ötlet.

Szóval megint jól szórakoztam, és biztos elolvasom majd a többi kötetet is, ha épp olyan hangulatban leszek.

Megtetszett? Rendeld meg!

Kedvenc karakter: még mindig Raffaello

Ami legjobban tetszett: az, hogy Cam szemszög

Ami nem tetszett:

Értékelés: 4/5