Oldalszám: 416
oldal
Fordító: Dobó
Zsuzsanna
Garrették megtestesítenek mindent, ami
Reedékre nem jellemző. Hangosak, rendetlenek, szeretetteljesek. Samantha Reed a
magasleséből minden nap azt kívánja, bárcsak egy lenne közülük… egészen addig,
amíg egy nyári éjjel Jase Garrett fel nem mászik mellé és meg nem változtat
mindent.
Miközben ők ketten szenvedélyesen egymásba
szeretnek az első szerelem minden ügyetlenségén és nagyszerűségén át
botladozva, Jase családja befogadja Samanthat még ha ő titkolja is Jase-t a
saját családja előtt. Ekkor valami elképzelhetetlen történik, és Samantha lába
alól kicsúszik a talaj. Hirtelen egy lehetetlen döntés elé állítja a sors. Melyik
tökéletes család fogja megmenteni őt? Vagy talán itt az ideje, hogy saját magát
mentse meg?
Egy magával ragadó első könyv családról,
barátságról, első szerelemről, és arról, hogyan légy hű az egyik emberhez, akit
szeretsz anélkül, hogy elárulnád a másikat.
Rájöttem
valamire. Tudom, már évek óta olvasok YA-kat, és eddig tartott, baromi lassú
vagyok. Szóval igazából mindig is tudtam ezt, de ahogy olvastam a könyvet,
aközben tudtam megfogalmazni magamban, hogy tulajdonképpen miért is olyanok a
romantikus YA könyvek, amilyenek.
Folyton arra
panaszkodok, hogy a romantikus könyvek nem eléggé életszerűek, és hogy ilyen
fiú nem is létezik, és nem beszélnek meg cselekednek így az életben az emberek.
Nos, ez azért van, mert akik ilyen könyveket olvasnak, azoknak pont ez kell.
Nekem is. Ahogy olvastam a könyvet, tudtam, hogy normál esetben mit várnék el
egy ilyen helyzetben. És tudtam, hogy mi fog történni, mert ez egy romantikus
történet, ami az esetek 90%-ában kitalálható. Ez a kettő közelről sem volt
ugyanaz. És mégis szurkoltam annak, hogy minden rendbe jöjjön.
Amikor az ember
a kezébe vesz egy romantikus YA-t, nem arról akar olvasni, hogy mennyire
elbaszott a világ és mennyire szarok az emberek, vagy hogy az első szex a
lánynak kicsit sem romantikus meg gyönyörű, hanem fáj, mint a rohadtélet (ó,
Csábítások és Csemegék, még mindig imádlak ezért). Azt akarja, hogy legyen ott
a kislány meg legyen ott a kisfiú, és a történet végére összejöjjenek. Ennyi.
Nem kell hozzá nagy tudomány. Még csak nagyon sok tehetség sem, hogy egy ilyet
összehozzunk. Ezért olyan népszerűek ezek a könyvek.
Samantha nagyon
kicsi, amikor Garrették a szomszédba költöznek. Az anyukája sosem akarta, hogy
barátkozzon velük, mert hangosak, sokan vannak és rendetlenek (nem is értem,
hogy lehet így élni, borzalom!). Sam éveken át nézi vágyakozva a szomszédokat
az ablakából, mígnem egyszer összebarátkozik az egyikükkel, Jase-szel (akit
folyton elírok Jace-nek, megszokásból), akivel aztán össze is jön, és egészen a
könyv kétharmadáig erről szól, és csak akkor jön be a csavar. De igazából azt
is mondhatnám, hogy akkor indul be a cselekmény. Előtte csak annyi a dráma,
hogy Sam anyja nem szereti Garrettéket, ezért Sam titkolja a kapcsolatát
Jase-szel, de hát mivel az anyja körülbelül sosincs otthon, ezért ez nem túl
nehéz feladat.
Ez egy
romantikus YA, pont annyi izgalom van benne, amennyit ettől várhatunk, és éppen
annyira kitalálható az egész. Nem nyújt se többet, se kevesebbet annál, amit
ígér, és ez jó. Ami viszont nem jó, hogy a végét nagyon befejezetlennek
éreztem. Le van zárva, de annyi mindent hagyott nyitva, hogy nem is igazán
értem, hogy most mi van. Vagy legyen hozzá folytatás, és hagyjon függővéget,
vagy zárja le rendesen. Itt most kicsit mindkettő volt, és ez nagyon zavaró.
A karakterekben
igazából semmi érdekes nincs. A szokásos recept, a lány átlagos, valami kis
problémája van, a srác meg aranyos. Sam anyja elég furcsa, és igazából azt
hiszem, ez Sam egyetlen kezelnivaló problémája. Jase családja hangos, mert
sokan vannak. Jase-nek rengeteg állata van és szeret autókat meg motorokat
bütykölni, és amúgy teljesen imádnivaló. Ennél többet nagyon nem tudok róluk
elmondani, de ennél több nem is kell egy ilyen könyvbe. A két fiatal
összebarátkozik, amiből rövid úton szerelem lesz, és a kettejük első szerelmét
láthatjuk kibontakozni. Nem túl egyedi, viszont cuki.
Nem szeretem a
kisgyerekeket, viszont Garrették családját nehéz nem szeretni. Olyan igazi
családnak tűnnek. Mármint nem olyan igazinak, akikkel találkozhatnék is, csak
amolyan történetbeli-fajta. Bár már sokszor kívántam, hogy egyke legyek, és
biztos megőrülnék a folyamatos hangzavartól, meg ha nekem kéne a kisebbekre
vigyáznom, azért kipróbálnám, milyen lenne ehhez a családhoz tartozni.
A csavarral nem
volt gondom, inkább azzal, ahogy a karakterek ezt lereagálták. Főleg Sam. Nagy
nyomás volt rajta, meg azért egy tizenhét éves lánytól ne várjunk el sok
mindent, de annyira zavart a viselkedése, hogy Jase helyében én otthagytam
volna a picsába, amikor elmondta, hogy mi van.
Nem igazán tudok
erről a könyvről többet írni. Nagyon aranyos meg cuki, pont azt nyújtja, amit
az ember vár egy ilyen sztoritól, nincsenek benne nagyon elgondolkodtató dolgok
vagy nagy csavarok. Ez csak egy romantikus YA, annak viszont teljesen oké.
Kedvenc
karakter: Jase
Ami legjobban
tetszett: hogy olyan kis cuki
Ami nem
tetszett: Sam néhány döntésével nem értettem egyet
Értékelés: 3,5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése