Széria szemle: Mr. Robot

Ezúttal legújabb szerelmemet hoztam el nektek, Mr. Robot névre hallgat, és az USA csatornán fut. Vagyis futott a nyáron az első évad. A következő évad pedig jövő nyárra várható. Szóval aki nem szeret várni, az ne most kezdje el a sorozatot. Mert rá lehet függeni, de rendesen.

Nekem a Filmbarátok ajánlották, pontosabban Gergő, és annyira jókat mondott róla, hogy körülbelül másnap már el is kezdtem, és a második jelenettel eladta magát. Ott döntöttem el, hogy ez kurvajó lesz. És az is lett. Tanulság: hallgassunk Gergőre.

Na jó, az első nyolc rész alapján tényleg csak egyszerűen rohadtul jó, nálam a kilencedik rész tette fel az i-re a pontot, ami miatt úgy belezúgtam az egészbe, hogy fangirl módon áradozok mindenkinek erről a sorozatról, amíg meg nem unják (mint a krumplit). Ezek után a tizedik rész meg egy tök jó lezárása volt az évadnak (és itt még nincs vége), de azért nálam nyomába sem ér az utolsó előtti résznek.

Szóval van a főszereplőnk Elliot, aki nem egészen normális, mindenféle agyi problémája van, egy képzeletbeli valakihez beszél, meg a drogot sem veti meg, viszont egy zseniális hekker. Nappal az Allsafe-nél dolgozik, akiknek az a célja, hogy megvédje a cégeket a hekkertámadástól, éjjel meg ezeket a cégeket támadja meg, mivel nem ért egyet a cégek gonosz terveivel (elveszik az emberek pénzét, ők meg nagyon gazdagok lesznek, csak a szokásos). Egy hekkercsapat fel is figyel Elliot zsenialitására, és beszervezik, mert ők valami sokkal nagyobban gondolkodnak.

Hát én komolyan nem tudok rosszat mondani a sorozatra. Annyira nagyon okosan van felépítve, hogy arra szavaim sincsenek. Mindennek van jelentősége, semmi sem mellékes, és minden összefügg mindennel. Nagyon szeretem, hogy a valóságban játszódik. Mármint tényleg olyan, mintha megtörténne, mert nem ilyen facebook helyettesítő valami oldalt találtak ki hozzá, hanem tényleg a facebook meg a twitter szerepel benne, és ettől érzem valódinak. Azt is hallottam, hogy a hekkerkedés sem teljesen kamu benne, hanem hasonlóan működik. Egészen a végéig sok benne az erre vonatkozó szakszó, és néha még magyarázni próbál, az meg már a saját hülyeségem, hogy én nem értem, mert totál hülye vagyok hozzá.

Szeretem, hogy Elliot beszél hozzánk. Nem konkrétan a nézőkhöz, hanem a képzeletbeli barátjához, és tudja is, hogy ő nem létezik, meg hogy önmaga nem egészen normális, de így tud gondolkodni. Nagyon jók a karakterek is, jól működnek egymással, és mindenki rendesen ki van dolgozva.

A színészek zseniálisak, a párbeszédek, de inkább Elliot monológjai iszonyú jól meg vannak írva, imádom, ahogy reflektál a mai divatokra.

A kedvencem viszont az egész stílusa. Annyira Fincheres az egész, hogy az valami eszméletlen. Ez nem is annyira tűnt fel, egészen az utolsó előtti részig. David Fincher az egyik kedvenc rendezőm, nem csoda, hogy imádom ezt a sorozatot. Végig motoszkált több dolog is a fejemben, hogy mi történhet, és mindig lezártam annyival, hogy azt nem, mert ezt nem lehet sokszor bejátszani, meg egyébként is, az sablonos lenne. És kitaláltam mindent, és azt hittem, nem fog ütni, de padlóra kerültem tőle, és teljesen kész voltam, és mennyire zseniális!

Meg a zenék! Úristen, mennyire zseniális zenék vannak. Hallgassátok csak meg ezt.

Szóval igen, Mr. Robot az én új szerelmem, és mindenki nézze, mert zseniális.