Mark Helprin: Téli mese


A Blogturné Klub újra turnéra indul, ezúttal egy varázslatos történetet szeretne bemutatni nektek 8 bloggere segítségével. Az értékelések mellett a már megszokott játékot is elhoztuk nektek, illetve érdekességeket tudhattok meg a könyvről, az íróról és a könyvből készült filmről is.

Kiadó: Libri
Oldalszám: 632 oldal
Fordító: Falvay Mihály

Az 1900-as évek első évtizedének New Yorkjában egy téli reggel Athansor, a csodálatos képességű fehér ló megmenti a rokonszenves csirkefogó, Peter Lake életét. A jobb sorsra érdemes betörő, aki mindemellett a modern kor gépeinek mestere, szakadatlanul menekülni kényszerül a Kurtafrakkosok bandája elől.
A Téli mese szövevényes története átível az egész huszadik századon. A filozofikus szépségű regényben bármi megtörténhet – s meg is történik egy apokaliptikus hóvihar után.
Helprin végigkalauzol minket a zajos huszadik századon, háttérben a folyton változó, delejesen vonzó, nyüzsgő New Yorkkal. Szereplői szinte mindannyian egy jobb világ megteremtésének szentelik az életüket. Várva, hogy az ezredfordulón pusztító tűzvész után beköszönt az aranykor az Igazságosság Városában.
A Téli mese 1983-as megjelenése óta méltán vált kultuszkönyvvé szerte a világon.
A Téli mese kalandos története megihlette a filmkészítőket is. A csodálatos regényt Jennifer Conelly, Will Smith, Colin Farrell és Russell Crowe főszereplésével mutatják be a mozik világszerte.
Mark Helprin (1947) amerikai író, esszéista, újságíró. New Yorkban született művészcsalád gyermekeként. Szolgált a brit kereskedelmi flottánál és az izraeli hadseregben. A Wall Street Journal, a The New Yorker és a The New York Times újságírója. Novelláskötetek, regények és gyermekirodalmi művek szerzője.

Figyelmeztettek, hogy ez nem egy könnyű olvasmány, tele hosszú leírásokkal, barokk körmondatokkal, nekem meg erre az volt a válaszom, hogy jó, azt úgyis szeretem. Mert tényleg. Amire először eszembe jut erről a könyvről az, hogy gyönyörű. Nem maga a történet, hanem a stílus.
A borítóra az van írva: „Ez nem egy igaz történet. Ez egy szerelmes mese.” Ezzel egyetértek, de kiegészíteném azzal, hogy ez egy felnőtteknek szóló mese, és fiataloknak nem is nagyon ajánlom. Nem azért, mert olyan lenne a témája, hanem mert annyi leírás van benne, hogy aki még nem olvasott szépirodalmat, az igencsak küszködhet vele. Mese ide vagy oda, ez bizony szépirodalom.
Hát én személy szerint szeretem, ha jól meg van írva, ez pedig abból való. Csorgott a nyálam (képletesen) az oldalas leírásoktól, a táj részletes bemutatásától, a hasonlatoktól. Magam előtt láttam a havas New York-i utcákat, parkokat, és bár eddig nem nagyon vágytam oda, most már ezt a várost is felteszem a képzeletbeli „muszáj meglátogatni” listámra.
Az eleje nagyon tömör, minden szereplő életét a legapróbb részletekig megismerjük, és egy darabig nem is értettem, mire jó is ez, de végül összefutottak a szálak, és minden a helyére került. A könyv négy részre van osztva, és időnként újra lelassulnak a dolgok, amikor egy-egy új szereplő feltűnik, de a cselekményszál felvétele után csak úgy fogytak a lapok, mikor olvastam.

Egy bizonyos rémesen rossz film miatt (aminek a címét nem mondom meg) ellenérzéseim voltak a lovakkal szemben, és bár azt a filmet hónapokkal ezelőtt láttam, az élményt azóta sem hevertem ki. Most kénytelen voltam ezt félretenni, és meglepődve tapasztaltam meg, hogy a végére mégiscsak megszerettem Athansort. Szeretem én a lovakat, csak nehezen léptem túl ezen az életre szóló filmélményen.
Persze a leírás csak egy része (jó nagy része) a könyvnek, van benne humor, akció, és elgondolkodtató tanulságok is. Az egyik fejezet olvasásakor konkrétan végig vigyorogtam olvasás közben. Magam előtt láttam a szereplőket, ahogy ott vannak a házban, teszik a dolgukat, és nem bírtam megszabályozni az arcizmaimat.

Szerettem Peter Lake-et, mert elsőre talán nem tűnik túl pozitív karakternek, de ahogy olvasunk róla még többet és többet, megváltozik a véleményünk, a cselekmény előrehaladtával pedig ő maga is fejlődik. Kedvencem az ő története volt Beverlyvel, mert szerintem nagyon szép, ahogyan és amit ők átéltek egymással, még akkor is, ha ebből nem kapunk sokat.
Másik kedvenc párosom Virginia és Hardesty, akik olyanok, mint két fiatal az 1900-as évek elejéből, holott akkor már közeledünk a harmadik ezredfordulóhoz. Hardesty története gondolkodtatott el leginkább, karakterek szempontjából az övé tetszett a legjobban.

Amit a negatív oszlopba írnék, az a hosszúság. Nagyon hosszú ez a könyv, és ezzel alapvetően nem is lenne baj, hiszen ez nem egy két napos olvasmány, lassan kell vele haladni, viszont főleg a vége felé én igencsak siettem, így voltak dolgok, amelyek felett elsiklottam, és ezt sajnálom. Több időt kellett volna erre hagynom. Valamint nem érzem a végén azt, hogy akkor itt most minden meg lenne oldva. Ahogy haladtam, nem értettem, hova akar ez kifutni, vagy mi lesz belőle, és noha le van zárva, mégis úgy gondolom, valami még hiányzik, de nem tudnám megmondani, hogy mi. Lehet, ez annak is a hibája, hogy siettem vele, de számomra mégis minden olyan hirtelen történt.
Mindenképpen újra fogom máskor is olvasni, mert még mindig beleborzongok egyes mondatok gyönyörűségébe. Aki szereti a terjengős leírásokat, azoknak mindenképpen ajánlom.

Kedvenc karakter: Peter Lake
Ami legjobban tetszett: az Istennő a kádban című fejezet egy az egyben
Ami nem tetszett: a vége                                                         
Értékelés: 4/5

Idézetek a könyvből

„Manhattan, ez a magas, keskeny és módfölött reményteljes birodalom teljes súlyával zuhant Peter Lake-re: hatalmas, tökéletlen, acélvázas palota százmillió szobájával, kertjeivel, medencéivel, ösvényeivel, folyók ölelte rakpartjaival. A szigeten épült ezertornyú palota, amelyet nyújtózó hidak kötnek össze a többi szigettel meg a szárazfölddel, valójában védtelen volt. Befogadott szinte mindenkit, aki beléje kívánkozott, s nagyobb lévén minden egyébnél, meghódítani nem lehetett, legföljebb erőszakkal beléhatolni. Az újonnan jöttek, a behatolók, de még maguk a régi manhattaniek is úgy összezavarodtak a szigetpalota sokrétűségétől, változatosságától, hiúságától, brutalitásától és kecsétől, hogy szem elől tévesztették, micsoda is valójában. Pedig hát egyszerű szerkezet, szépségesen tagolt, kellemes és szeretni való, a képzelet rendhagyó méhkasa, minden házak legnagyobbika.”

„Jobbfácán meg is mondta, az ügyvédnek az a mestersége, hogy nyakatekert szavakkal elkábítsa az embereket, és megfaroljon a vagyonukkal.”

„Valami azonban mégis megváltozott, vagy tán most volt változóban. Mindig változik minden, tekintet nélkül arra, hogy szeretjük-e jelenvaló dolgainkat vagy sem. Megváltás csak az volna, ha ez a kavargás és örökös újjáformálódás jelentene is valamit.”

„Nem szükséges, hogy higgy nekem. Nem baj, ha nem hiszel. Az igazság szépsége éppen abban áll, hogy nem kell kinyilatkoztatni, nem igényli, hogy higgyenek benne. Lélekből egyenest lélekbe hatol, örökké változtatja a köntösét, de mindig önmagával azonos. Én láttam, és egy nap talán te is meglátod.”

„Azt mondja, a könyv megállítja az időt. Szerintem bogara van neki. (Mert kipróbáltam ám, odatettem egy könyvet a vekkerem mellé, de annak esze ágába se volt megállni!)”

„Nincs igazság, mondotta. Pedig bizony van. Csak oly magasan és annyira szövevényes módra, hogy aki meg akarja érteni, annak magát a szépséget kell értenie, mert a szépség az elfogultság nélküli igazság.”

„A kritikus nem épít, nem fedez föl semmit. Amit tesz, az csak annyi, hogy igent vagy nemet mond… és jól megbonyolítja a dolgokat. (Persze nem a könyvkritikusokról beszélek. Őnáluk csak az angyalok jobbak.)”

„Tudják ők azt jól, hogy igazság és hazugság közel van egymáshoz, s hogy a kettő között nagy szépségek rejtőznek.”

Nyereményjáték

A Téli mese egy lenyűgöző fantáziával megírt, varázslatos és romantikus történet. Ebből kifolyólag olyan játékkal készültünk nektek, melyben szükség lesz a ti fantáziátokra és ügyességetekre is.
Minden állomáson találtok egy a könyvhöz vagy filmhez kapcsolódó kérdést. Ám hogy könnyítsünk a feladatotokon, a megfejtések betűjeleit kiemelve elrejtettük a bejegyzésekben. Vigyázzatok, lehet, hogy cselesek voltunk és összekevertük őket! :)

A nyeremény ezúttal sem marad el! A játék végén kisorsolunk egy-egy példányt a Libri Kiadó által felajánlott 3 darab Téli mese könyv egyikéből. (A postázás csak Magyarország területén érvényes!)

Feladat:
1. Balról jobbra (vízszintesen) haladjatok a keresztrejtvényben.
2. A 2., 3., 5., 6., 8. állomáson több szóból áll a megfejtés.
3. Minden nap elküldhetitek az aznapi megfejtést, így plusz esélyekkel gyarapodtok.
4. A pirossal kiemelt rész megfejtése éri a legtöbbet.



a Rafflecopter giveaway


A turné további állomásai:
Március 3   - KellyLupi olvas (értékelés + film kontra könyv)
Március 5   - Roni olvas (értékelés + filmes szereplőgárda kontra könyves karakterek)
Március 7   - Bibliotheca Fummie (értékelés + idézetek)
Március 9   - MFKata gondolatai (értékelés + trailer)
Március 11 - Dreamworld (értékelés + zenelista)
Március 13 - Deszy könyvajánlója (értékelés + fehér ló jelentése)
Március 15 - Always Love a WildBook (értékelés + back story)
Március 17 - Könyvgalaxis (értékelés + az íróról)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése