Koncertbeszámoló: Today is the end of tomorrow – Within Temptation

Először (és péntekig utoljára) 2008 januárjában voltam WT koncerten, és azóta várom, hogy újra idelátogassanak. Fura, mert most így visszagondolva, régen valahogy sokkal jobban odavoltam értük, és mondhatnám azt, hogy biztos azért, mert már kinőttem ebből a tinis rajongásból, de ismerem magam, és tudom, hogy ez nem így van (főleg, hogy koncert közben és után újra előjött). Talán csak ahogy fejlődtek, kezdtek átmenni egy másik irányba, úgy halványodott az érdeklődésem irántuk. Pedig imádom az új albumot. A The Unforgiving nem volt a legjobb út, a Hydra is elég populáris, de a hörgésekkel és a gitártémákkal inkább a régebbi időkre emlékeztet. Szóval nem azzal van a probléma, hogy nem szeretem az új számaikat, mert most is csak ezt hallgatom. Csak nem ők a kedvenc bandám, akkor sem, ha imádom őket.

Ez viszont nem azt jelenti, hogy nem vártam volna a pénteket kislányos lelkesedéssel. A kapunyitás hétkor volt, úgyhogy én már ötkor beálltam a sorba, hogy jó helyünk legyen. Előtte még összefutottam a molyokkal, de nem maradtam sokáig, mert mindig én vagyok az, aki korán odamegy, hogy legyen helyünk. Hát most is odamentem, és noha a molyok azt mondták, nincs is még sor, azért egy nagy csoport ember már ott volt. Aztán jöttek a biztonsági őrök, akik elkezdtek kordont építeni, és beállítottak mindenkit a fal mellé, majd rájöttek, hogy ez mégsem lesz jó, mert aki a pénztárhoz akar menni, nem tud, úgyhogy átcsoportosítottak minket. Rövid, két órás várakozás után csodák csodájára időben jutottunk be, és Papirzsepi hathatós tolakodásának köszönhetően a második sorban kötöttünk ki.

További másfél óra várakozás után a koncert is pontosan kezdődött el. Fura. Ami számomra kicsit negatívum, hogy nem volt előzenekar, amiért olyan hihetetlennek éreztem, hogy tényleg kezdődik. Nem volt rákészülés, úgyhogy a koncert közben kellett felfognom, hogy ez már az, amire eddig vártam. Sokszor nem értem, minek egy oda nem illő előzenekar, de ebből a szempontból mégis jobb, ha van. Szóval elkezdődött a koncert, én meg csápoltam, ráztam a fejem és teli torokból üvöltöttem a szöveget.

Eddig nem nagyon néztem meg a tagokat, mert úgy kép alapján semmi érdekes nem volt rajtuk, de élőben annyira helyesek. Az egyik gitáros, Ruud folyton a mi oldalunkon állt, és olyan fejeket vágott, hogy meg kellett zabálni. Ráadásul legalább tíz pengetőt odadobott az első sor közepébe, de körülbelül hét el sem érte az embereket. Azt hihetnénk, aki ennyi ideje gitározik meg fellép, megtanult dobni, de nem. Sharon iszonyú gyönyörű volt, ahogy mindig. Igazságtalan Élettől, hogy ő három gyerek után is úgy néz ki, mintha most kezdené a húszas éveit.

A számok nagyon jók voltak élőben, még azok is, amiket nem annyira szeretek. A banda egyszerűen profin nyomta. Nem csak eljátszották a számokat, előadták őket. Annyit hülyültek meg mosolyogtak, hogy én is végigvigyorogtam a show-t. Mindegyik tag nagyon édes volt. De persze nem csak ennyiből állt, bónusz elemekkel tarkították a műsort. A színpad előtt tűzgép (vagy hogy hívják ezt) volt, és nem volt elég, hogy amúgy is rohadt meleg volt, még egy kicsit meg is sültünk. De nagyon jól nézett ki. Némelyik szám előtt volt kisfilm, ilyenkor mi és a banda is tudtunk egy kicsit pihenni, Sharon meg addig átöltözött. Gyönyörű ruhái voltak.

Egy kicsit haragszom, amiért nálunk nem volt a Silver Moonlight, mert ez az egyik nagy kedvencem az új albumról, de ezt kiváltották az Angelsszel, a Mother Earth-szel és az Ice Queennel. Imádom a régi számokat, és örülök, hogy több is volt belőlük.

Furcsa volt még az is, hogy csak egymás után jöttek a számok, és Sharon viszonylag keveset beszélt, de igazából ez nem baj, csak megszoktam, hogy a Sonata Arctica koncerteken Tony vagy tíz percet beszél egy-egy dal között. Mondjuk a SA-nak meg nincsenek kisfilmjei. Ráadásul a Summertime Sadnesst is játszották, amiért nagyon imádom őket, mert az az átdolgozás egyszerűen zseniális lett.

Koncert után aztán még egy kis várakozást követően úgy döntöttünk, hazamegyünk. Pár moly megvárta a tagokat, akik aztán ki is jöttek, de én egy ottalvós buliba voltam hivatalos, és annyira kedvem sem volt várni, úgyhogy nem érzem akkora érvágásnak, hogy ez nekem most kimaradt. Biztos jönnek még máskor is.

Szóval a koncert egyszerűen fantasztikus volt, annyira hiányoztak, és nagyon remélem, hogy legközelebb nem hat év múlva vetődnek erre. A setlist megtekinthető itt.