Egy újabb fantasyvilágba kalauzolunk titeket egy három állomásos turné keretein belül. Az állomásokon megismerhetitek Falciót és két társát, valamint az is kiderül, miért öreg a kabátjuk. Tartsatok velünk, mert a szokásos posztok mellett természetesen nyerhettek is.
Oldalszám: 392 oldal
Fordító: Galamb Zoltán
A király halott. A rendet feloszlatták. Az ország szétesőben. A munkaadónkat pedig megölték… De esküszöm, nem mi voltunk!
Tristia királya halott. Egykor az országot törvénytudó elit harcosok, az uralkodó Öregkabátosai járták, hogy fenntartsák a rendet, amíg szélnek nem eresztették őket. Falcio Val Mond és két vándorbíró társa, Kest és Brasti ezekben a zűrzavaros időkben testőrként biztosítanak kíséretet egy nemes úr számára, aki viszont nem hajlandó kifizetni őket. Már csak akkor lehetne rosszabb a helyzet, ha megbízójuk holtan feküdne a padlón, miközben a tettes a gyanút rájuk terelő bizonyítékokat helyezne el a gyilkosság helyszínén. De… várjunk csak! Hiszen pontosan ez is történik!
Eközben a világ legromlottabb városában összeesküvést szőnek a trón megszerzéséért. A gondosan megtervezett gyilkosságsorozatot egy árván maradt kislány halála zárná le, romba döntve mindent, amiért a három jóbarát korábban küzdött. Ám ahhoz, hogy betartsák Paelis királynak tett végső ígéretüket, és utolsó küldetésükként leleplezzék a cselszövést és megmentsék a lány életét, újra egyesíteniük kell az Öregkabátosokat. Ebben a harcban kizárólag legendás kabátjukra és kardjukra támaszkodhatnak: a nemesek zsarnokká, a lovagok haramiákká lettek, ők pedig egyedül az árulók pengéjében bízhatnak.
Sebastian de Castell Gemmell-díjra jelölt debütálásával indul az utóbbi évek egyik legsikeresebb és legnagyobb tetszést arató epikus fantasysorozata.
Jaj, hát nagyon hiányzott már ez. Oké, idén megcsappantak az olvasásaim, és bár nem szűkölködtem high fantasyban, sőt nem is olyan régen olvastam egy kiemelkedőt, azért mindig élvezet visszatérni ehhez a műfajhoz. Főleg, ha egy kis újdonságot fedezek fel benne. Alig két könyvvel ezelőtt olvastam a Lángvetőt, amit egyszerűen imádtam, és alig vártam, hogy legyen időm olvasni, így jártam Az áruló pengéjével is, mégsem hasonlítható össze a két olvasási élmény semmiben. A műfaj ugyanaz, de nagy különbség a kettő között, hogy ez utóbbi első személyben van megírva, és ettől teljesen más lesz az egész.
Kevés olyan high fantasyt olvastam, ami E/3 helyett E/1-ben mesél, de ezúton is üzenném a kedves íróknak, hogy nem kell a műfaj minden egyes szabályát szorosan betartani. Engem Az áruló pengéje elsősorban ezzel fogott meg, és minden más csak ez után jön. Lehet, hogy így nem marad akkora tér a világ kidolgozására, de Castellnek mégis sikerült négyszáz oldal alatt: felépítenie egy világot, szerethető és utálható karaktereket alkotnia, egy jó ívű cselekményt írnia, követhető és izgalmas flashbackekkel elmélyítenie a főszereplőt, ráadásul olyan csavarokat kaptunk a végére, hogy csak néztem.
 |
| forrás |
Iszonyú hamar megkedveltem Falciót, részben azért, mert kicsit emlékeztetett Mark Lawrence Jorgjára, másrészt meg eléggé talpraesett. A munkájából adódóan annak is kell lennie, de hihetetlen, hogy bármilyen zűrbe keveredik, valahogy mindig sikerül kiokoskodnia magát belőle. Sokszor ez harccal jár, de legtöbbször kell hozzá egy őrült ötlet is, és legyen az akármekkora hülyeség, valahogy mégis be szokott válni. A látszat ellenére Falcio nagyon okos, ugyan az ötletei spontának, és néha olyan, mintha be lenne rúgva, de mennyire gyorsnak és ügyesnek kell lennie ahhoz, hogy egy hirtelen kialakult harci helyzetből kivágja magát még túlerővel szemben is. Hozzá jön még mindehhez a beszédstílusa, egy csipetnyi szomorú háttérsztori, és kész a tökéletes főhős.
Külön pluszpont jár érte, hogy a harcjelenetek is végig követhetőek és egyáltalán nem egysíkúak, pedig engem általában az érdekel a legkevésbé egy könyvben.
A könyv egyébként egy pillanatig sem unalmas, és néha-néha már soknak tűnik az akció, és mikor már eljönne a pillanat, amire azt mondanánk, hogy „hát ilyen nincs”, akkor mindig sikerül neki megmagyarázni, miért is van. Szóval csak lapozunk egyet, és elfogadjuk, hogy ez történik. A csavarok is valahogy így vannak adagolva. Először nem gondoltam volna, hogy abból az aprócska szóváltásból lesz valami, de aztán az író adott egy igen különös jelet, és ahogy a jelek egyre inkább sorakoztak, úgy nőtt a sejtésem, hogy ez nem lehet véletlen, ez valami nagy dologhoz fog kifutni. Végül valahogy együtt jöttem rá Falcióval, pedig már korábban is ott motoszkált olvasás közben a gondolataim között, hogy nekem már tudom kéne ezt, rá kéne jönnöm, és zavart, hogy nem tudom, ami meg csak arra késztett, hogy még gyorsabban olvassak, hogy megtudjam végre azt, amit már rég tudnom kéne. Aztán minden összeállt, mindennek lett értelme, és megnyugodtam, hogy mégsem vagyok teljesen idióta, csak egy kicsit.
Persze maradtak itt elvarratlan szálak meg egy olyan folytatás ígérete, amit alig várok, úgyhogy Fumax kiadó, nagyon szépen kérlek, hogy hozzátok el a folytatásokat, mert nem tehetitek meg velem, hogy így hagytok itt. Köszi!
Kedvenc karakter: Falcio, Aline
Ami legjobban tetszett: a stílus, az Öregkabátosok
Ami nem tetszett:
Értékelés: 4,5/5
Nyereményjáték
A sorozat címe Öregkabátosok, mivel a főhőseink kabátja elég fontos szerepet játszik a történetben. Nem csak a hidegtől védi viselőjét, hanem a fegyverekkel szemben is megállja a helyét, és számos zsebe sok titkot rejt. Nem véletlen, hogy ez a legértékesebb tulajdona egy Öregkabátosnak.
Minden állomáson találtok majd egy-egy jellegzetes kabátot, a rafflecopter megfelelő sorába pedig azt kell majd beírnotok, ki viseli a ruhadarabot.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van, hogy válaszoljon a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
A turné további állomásai:
06. 28. Always Love a Wild Book
06. 30. Bibliotheca Fummie
07. 02. Függővég
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése