Oldalszám: 400 oldal
Fordító: Varga Tibor
Amikor Kate Pierce-Keller nagymamájától egy különös kék medált kap ajándékba, majd az időutazásról kezd mesélni neki, Kate úgy érzi, az asszonynak elment az esze. Ám az egész hihetetlen história hirtelen szörnyen valóssá válik, amikor egy a múltban elkövetett gyilkosság veszélybe sodorja Kate evilági életét.
Kate megtudja, hogy a gyilkosság egy még sötétebb terv része, és genetikai adottságát kihasználva visszamegy az időben, hogy kezdetét vegye egy évszázadokon átívelő macska-egér játék.
Az események megváltoztatásáért azonban Kate-nek fizetnie kell – ha sikerrel jár, a fiú, akit szeret, a létezésére sem fog emlékezni. De ha bármennyire is jó szándékkal teszi, van joga megváltoztatni az egész világ sorsát?
Fummie vagyok, huszonhat éves és időutazás-függő. Igyekszem mindent elolvasni és megnézni, aminek egy icipici köze is van az időutazáshoz, és ugyan jó nagy lemaradásban vagyok, de próbálom behozni. Szóval nem is gondolkodtam, mikor lehetőségem lett elolvasni ezt a csodát. De tényleg, hogy a fenébe NEM GONDOLKOZTAM? Teljesen hülye vagyok?
Sajnos igen.
Mostanában csak kivételes esetekben olvasok YA-t, és az egyik ilyen kivételes eset, ha időutazás van benne. Hagytam magam elcsábulni, és nem kellett volna. Pedig az eleje még nem indult borzasztóan. Jó, nem volt valami extra, a főszereplő lány meglát egy csillogó medált, a nagyanyja beavatja, eddig teljesen átlagos ifjúsági sztori. Az első baj az volt, hogy totál nem értettem az időutazás részét a dolognak. Elmagyarázta, és lehet, hogy én vagyok az értelmi fogyatékos, de annyira bonyolult és érthetetlen volt, hogy én teljesen elvesztem. Próbáltam csak a lényegre koncentrálni, ilyen fontosabb alapdolgok megmaradtak, de összességében nem igazán tudtam, hogy működik az időutazás a világban. Ez még nem lenne végzetes hiba, igazából a legtöbb időutazós sztoriba bele lehet zavarodni.
Természetesen mit sem érne egy YA sztori szerelmi háromszög nélkül, a másik srác állítja, hogy ő meg Kate halálosan szerelmesek egymásba, csakhogy az egy másik idősíkon történt, erre pedig Kate nem emlékszik. A normális reakció persze nem az, hogy jól belerúgunk a zaklatónkba és elfutunk, dehogy. Ehelyett mélyen a szemébe nézünk, és elmélkedünk azon, milyen szép is a szeme, és egyébként is, van benne valami vonzó. Meg persze jól csókol.
A könyv fele nagyjából semmiről nem szól, csak hogy az ügyeletes elmebajosunk gyakorolja az időugrást, meg találkozgat Treyjel, akivel teljesen komolyan gondolja a halálos szerelmet. A végére már-már azt hittem, meg fogom érteni az egészet, és volt egy elég izgalmas jelenet is, de aztán persze a lezárás mindent elrontott.
Érdekes lehetne még a főgonosz szála, aki visszament az időben, hogy egy saját vallást alapítson, és bár úgy tűnik, mintha az írónő ehhez a szcientológiából vett volna át néhány (sok) dolgot, sajnos ez a szál is teljesen lényegtelen lesz, mert úgyis csak arra megy rá, hogy Kate éppen melyik sráccal smárol és miért.
Szóval, ha nagyon akart volna, lehetett volna ez egy olvasható könyv, de nem lett az. Van néhány rész, aminél nem akartam a fejemet a falba verni, sőt, azt is mondanám, ha esetleg felkerülne wikipédiára a történet összefoglalása a folytatásokról, elolvasnám, hogy megtudjam, mi a vége, de amúgy nem tudom ajánlani senkinek.
Kedvenc karakter: a kutya?
Ami legjobban tetszett: -
Ami nem tetszett: annyira fájt az egész
Értékelés: 2/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése