A világon Trónok harca YA változataként emlegetett high fantasy sorozat megérkezett hazánkba is a Menő könyvek jóvoltából. Tartsatok ti is a Blogturné Klubbal a birodalmak csatájába, és ha velük játszotok, lehetőségetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott példányt Morgan Rhodes: Királyok harcából.
Oldalszám: 416 oldal
Fordító: Nagy Boldizsár
Mytica három királyságában már rég a feledés homályába merült a mágia. Bár évszázadok óta béke uralkodik a birodalmak között, a felszín alatt most megmozdul valami fenyegető sötétség.
Mindhárom királyság vezetője egyeduralomra tör, így az alattvalóik élete nagy fordulatot vesz. A főszereplők – köztük a királyi családok tagjai és a lázadók – ráébrednek, hogy sorsuk visszafordíthatatlanul összefonódik. Cleo, Jonas, Lucia és Magnus egy olyan új, őrült világban találják magukat, ahol gátlástalan árulók, hidegvérű gyilkosok és titkos szövetségesek keresztezik útjukat. Utazásuk során egyre több váratlan fordulattal, titokkal és ismeretlen érzéssel találják szembe magukat.
Az egyetlen dolog, amiben biztosak lehetnek, hogy az egyik birodalom el fog bukni. De vajon lehet bárki győztes, amikor minden széthullik körülöttük?
A Trónok harca YA verziójaként emlegetett Falling Kingdoms végre magyarul!
Annyira nem szeretem, amikor valamit úgy emlegetnek: „pont olyan, mint ez meg ez, csak…”. Ha ott az a csak, akkor már rögtön nem pont olyan. De gondoltam, próbáljuk meg, tetszett a fülszöveg, meg high fantasy minden mennyiségben jöhet, akkor is, ha YA, mert olyat is olvastam már (Abercrombie). Meg persze az sem elhanyagolható, hogy a borító elég epic.
Természetesen nem vártam tőle, hogy ez lesz a következő Trónok harca, de láttam benne bőven jeleket arra, hogy az akart lenni. Sajnos, nem jött össze neki.
Fantasynál nyilván első a világ, és azzal nincs is semmi baj. Nem korszakalkotó újdonság, de olyat nagyon-nagyon kevesen tudnak megalkotni. Van benne mágia, ami elengedhetetlen, és egy erre épülő hitvilág. Tök jól fel van építve, kapunk homályos részleteket meg egy régről hallott mendemondát, amiből mindenki leszűri a maga teljesen egyértelmű következtetését. Király! Jöhetnek a karakterek.
Lucia érdekes volt, benne volt potenciál, és vártam is, hogy majd akkor ő kiteljesedik, és kapunk róla még többet, amiben elmélyítik a karakterét, de ez nem történt meg.
Jonasról inkább ne is essen szó, mert azon túl, hogy bosszút akart állni a testvéréért, semmi mást nem tudtunk meg róla.
Magnus volt az egyetlen értelmes karakter. Róla azt gondoltam, hogy végre, itt van valaki, akivel tudok szimpatizálni, kettőnél több okos gondolata van, az értékrendjével is teljesen tudok azonosulni, remek. Még egy érdekes szerelmi szálat is kapott, ami sokkal érdekesebb lett volna, ha nem lövik le rögtön az első fejezetében a poént, de annyi baj legyen. Aztán láttuk őt kívülről is, Cleo szemén keresztül, és még úgy is teljesen rendben volt. Érdekes volt őt teljesen más szemszögből látni. A könyv háromnegyedénél viszont mintha az író azt gondolta volna, hogy ez így mégse lesz jó, fogta, és az egészet kidobta a kukába, majd a helyére rakott egy valamilyen fiút, akinek semmilyen reakcióját nem értettem.
Mivel ennyire együtt tudtam érezni a karakterekkel, vagyis körülbelül semennyire, mert nulla kémia volt közöttük, ezért a cselekmény is remekül alakult. Rögtön az elején leszúrnak egy fiút, és ezen nagyon meg is lepődtem. Nem azért, mert olyan kegyetlen lett volna, bár az volt, hanem mert annyira a semmiből jött, hogy nem is értettem hirtelen, mi történt. Annyi csak a probléma, hogy mivel itt még nem ismerjük a karaktereket (akiket igazából később sem ismerünk meg jobban, de ezt ekkor még nem tudtam), senkivel nem tudunk szimpatizálni. Nem hogy nem rázott meg a halál, hanem semmilyen érzelmet nem váltott ki belőlem, ami pedig baj. Főleg akkor, ha aztán az egész könyv konfliktusa erre van ráépítve.
Később meg sorra hulltak el a szereplők. Sajnos mivel a karakterek nincsenek kidolgozva, ezért igazából egyik sem tudott kiváltani belőlem semmivel se többet, mint az első. Akárhányszor meghalt valaki, csak arra tudtam gondolni, attól még hogy mindenki meghal, ez nem lesz a Trónok harca. Értem én, hogy ugyanazt a hatást akarja elérni, csak a Trónok harcának párszáz oldallal több jutott, hogy kibontakozzon. Sokszor poénkodunk vele, hogy a high fantasy írókat biztos karakterszámra fizetik, de nem véletlenül olyan vastagok azok a könyvek, négyszáz oldal erre kevés.
A végére meg még odaszúrnék egy kis apróságot: a párbeszédek időnként olyanok, mintha randomgenerátorral lennének összerakva. De ez igazán semmiség az előbbiekhez képest.
Alapvetően mégsem utáltam a könyvet. Sőt, kifejezetten élveztem olvasni. Nem lesz a kedvencem, de elvoltam vele. Látom a hibáit, igen, sok van neki, és nagyok, de megvan a potenciál a könyvben, és lehetett volna sokkal jobb is, csak ahhoz kellenek karakterek, és a könyv fő hibája az, hogy ezek nincsenek meg.
Kedvenc karakter: Magnus
Ami legjobban tetszett: a világa
Ami nem tetszett: karakterek hiánya
Értékelés: 3/5
Nyereményjáték
Morgan Rhodes debütáló regénye YA high fantasy, így a mostani játékban kicsit körültekintünk ebben a műfajban. A feladatotok az lesz, hogy az állomásokon található kulcsszavak alapján kitaláljátok, melyik hasonló műfajú regényre gondoltunk, a helyes választ pedig beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába. A megfejtők között kisorsolunk egy darabot a Királyok harcából.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
különleges képesség, orgyilkos, Pongor
A turné további állomásai:
04.18. Always Love a Wild Book
04.20. Függővég
04.22. Bibotheca Fummie
04.24. Deszy könyvajánlója
04.26. Kelly & Lupi Olvas
04.28. Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése