Daryl Gregory: Afterparty


Ebben a világban sokkal könnyebb tudatmódosító-szerekhez jutni, mint azt gondolnád. Akár te is nyomtathatsz magadnak otthon. Menőnek hangzik, igaz? Ezzel együtt sokkal veszélyesebb is.
Ezen a veszélyes helyen kalauzolunk titeket végig a négy állomásos blogturné során. Tartsatok velünk az Afterparty mámorába, és nyerjétek meg a könyv egy példányát!

Kiadó: Gabo
Oldalszám: 408 oldal
Fordító: Novák Gábor

Az okosdrog-forradalom utáni években bármelyik drognyomtatóval és internetkapcsolattal rendelkező középiskolás képes drogokat letölteni és kinyomtatni, vagy akár újabbakat kitalálni. A piacon megjelenő dizájner drogok legalattomosabb típusát, a fogyasztó hitét is átprogramozni képes Jelenlétet szentségként adja egy új egyház, amely az elesettek között vadászik prédákra. Amikor egy hajléktalan kamaszlány a Jelenléten keresztül rátalál Istenre, és függősége miatt elzárják, az elvonási tünetek hatására végez magával.
Lyda Rose, ugyanannak a pszichiátriai intézetnek egy másik problémás betege sötét titkot hordoz: ő volt az egyik tudós, aki kifejlesztette, majd eltussolta a Jelenlétet. Egy paranoiás kormányzati ügynök és egy képzeletbeli orvos segítségével nekilát felkutatni a drog készítőit, hogy életeket mentsen és helyrehozza a hibáját – ezzel őrült utazás veszi kezdetét egy olyan Amerikában, ahol a valóság a kábítószeres lázálmoknál is riasztóbb.



Egy könyv, ami olyan jövőt mutat be, ami tele van mindenféle droggal, és ez alapot szolgáltat arra, hogy mindenféle mentális dologba belelássunk? Ide vele!
Lyda Rose egy elmegyógyintézetben éli mindennapjait, amikor behoznak egy lányt, aki az Istenimádat fanatikus jeleit mutatja, majd amikor megvonják tőle a Jelenlétet, öngyilkos lesz. Lyda erre érthetetlen módon kiakad, majd vállalva, hogy egy chip beültetésével ellenőrizzék, elhagyja az intézetet, hogy fényt derítsen a Jelenlét forrására.
Imádtam a könyv világát. Abszolút elhittem, hogy ez egy reális jövőkép, a mai fejlett technikával nem állunk messze tőle, hogy magunknak nyomtassuk a saját kábítószereinket. Vagy váljunk terjesztővé. Nem is igazán az nyűgözött le, hogy otthoni körülmények között állítják elő a szert, ilyennel már másik könyvben is találkoztam, hanem hogy mennyi mentális zavarral találkozhattam itt. Van itt betegesen paranoiás, egy ember, aki egy dobozban hordja a lelkét, valaki, aki azt hiszi, Isten megszállta, és átvette felette az uralmat, mégis a kedvencem Lyda volt. Lyda egy angyalt lát, Dr. Glóriát, beszélget is vele rendszeresen, viszont tudja róla, hogy Dr. Glória csak a fejében létezik. És Lyda minden nap úgy tesz, mintha Dr. G nem létezne. Úristen, el sem tudom képzelni, mekkora tudatosság és energia kell ehhez. Ezek után még hozzá jön, hogy Lyda mindent félresöpörve, igazi badassként veti bele magát a nyomozásba, nem törődve a saját testi épségével. Nem is kérdés, hogy szerettem-e.
Itt van nekünk még Ollie, a paranoiás barátnő, aki még Lydánál is durvább, és komolyan félnék tőle, ha összefutnánk egy sötét sikátorban, mert belőle kinézem, hogy két ütéssel beveri a koponyámat, ha valami gyanúsat teszek. Bobby, aki a nyakában hordja a lelkét, és kicsit együgyű, Rovil, aki nagyon aranyosnak tűnik a múltbeli részekben, de a jelenben nagyon keveset tudunk róla, meg még egy maroknyi volt munkatárs, és azok hozzátartozói.

Szerettem, hogy csak lassan ismertük meg Lyda múltját, csak halvány képeket kaptunk belőle, és a végére állt össze a kép. Persze már az elején sejtetik velünk, hogy valami történt, de az egész sztori csak a legvégén áll össze. Amihez természetesen jár egy csavar is, mert hát ez végső soron egy krimi. Nyomoznak, gondolkodnak, és emberek után erednek, én mégsem úgy gondoltam rá, mint egy krimire. Vagy csak nem kapott el a hév. De általában ilyenkor találgatni szoktam, vajon ki lehet a tettes, és miért. Lehet, hogy azért, mert nem történt konkrét gyilkosság, vagy mert Lyda végig olyan biztos volt magában, fel sem merült, hogy kételkedjek benne. Még jó, hogy Ollie-nak igen. Sikerült meglepnie, tele volt váratlan fordulatokkal, és nagyon-nagyon jó ötletekkel.
Iszonyú jó volt, történetileg is, stílusilag is, pörgős, izgalmas. És mégsem kapott el. Az elején igen, aztán elkezdtem lassabban haladni, valahogy nem erre vágytam, és a történet vége megint beszippantott, de a közepe kevésbé tudott lekötni. Nem tudom, miért van ez így, valószínűleg én nem figyeltem eléggé, de sajnálom, hogy így alakult.
Ezen kívül azonban semmi hibát nem véltem felfedezni, nagyon élveztem, és ajánlom mindenkinek, akit érdekel egy kis jövőbeli üldözéses nyomozgatás jó főszereplőkkel.


Kedvenc karakter: Lyda, Ollie
Ami legjobban tetszett: Dr. Glória
Ami nem tetszett:
Értékelés: 4/5

Nyereményjáték

Az Afterpartyban rengeteg szerrel találkozhatunk, hiszen már bárki tud magának csinálni. Mindnek más a hatóanyaga, mást vált ki az emberekből. Ezúttal egy kis drogvadászatra hívunk titeket. A leírás alapján ki kell találnotok, melyik szerről van szó, és megnyerhetitek a könyv egy példányát.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van, hogy válaszoljon a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

A történelem korai szakaszaiban a pipából elszívása volt a leggyakoribb felhasználási mód, de sok fogyasztója por formájában inhalálja. A függők száraz mákgumóból főzött teát is gyakran készítenek, illetve előfordul az is, hogy a gumóból frissen kicsurranó fehér tejnedvet, kiszárítva, porítva, majd vízben oldva fecskendezik be intravénásan. A mindennapi szorongások enyhülnek, a használó álmodozó lesz. Mivel a szervezet igen könnyen hozzászokik, ehhez a hatáshoz egyre több és egyre gyakoribb anyagbevitelre van szüksége a használónak. Több író és költő használta az alkotómunkához. Coleridge, Elizabeth Barrett Browning, Baudelaire, Edgar Allen Poe, John Keats és Byron mind a kábítószer használói voltak.

a Rafflecopter giveaway

A turné további állomásai:
06/30 Bibliotheca Fummie

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése