Igen, még mindig megvan az aranyszabály: filmet könyvvel soha nem hasonlítunk össze. Ez különösen igaz akkor, ha a kedvenc könyvedről van szó, de hát nem tehetek róla, a kedvenc könyvemről van szó. Azóta várom úgy ezt a filmet, mint az OASIS eljövetelét, amióta megtudtam, hogy lesz. Egészen az első trailerig nem volt egy rossz szavam sem, és akkor kezdtem el kételkedni. Oké, ne ítéljünk előzetes alapján, de hát láttam, ahogy a szemem előtt gyalázzák meg az egyik legjobb történetet, amit valaha olvastam… négyszer is. Szóval mire a moziterembe értem, odáig jutottam, hogy ez egy halom fostalicskát sem fog érni, úgyhogy innen már csak nyerhetek. Ha rossz lesz, én megmondtam, ha meg jó, akkor én leszek a legboldogabb, hogy nem volt igazam.
Az elején kellett egy jó tíz perc, mire leállítottam az agyam, hogy ne háborogjon minden egyes jeleneten, ami nem úgy van, mint a könyvben, és hát a jelenetek 99,9%-a nem úgy van, ahogy a könyvben. De a hangulat már a legelső képkockától bevonzott. Megszólalt a zene, ott volt előttem a világ, amit igaz, hogy nem pontosan így képzeltem el, de látvány tekintetében nem lehet egy rossz szavam se, és egyből beszippantott.
Ott voltam a világban, ott ültem Parzival mellett a DeLoreanban, izgultam, féltem és örültem. Elkapott az egész film, és határozottan élveztem, ami meglepetés volt számomra, mert közben azért próbáltam kitalálni, hogy mi is ez az egész, mert a könyvhez nem sok köze van. Aztán megszólaltak a zenék, és már-már elkezdtem ülve táncolni, mert ha valamit, akkor a zenéket azt nagyon jól eltalálták. Igazi nyolcvanas évek pörgős dallamai.
Aztán ott voltak az utalások, az Easter Eggek, amikből annyi volt, hogy nem tudtam követni. Rengeteget felismertem, voltak teljesen egyértelműek és olyanok, amiket csak akkor lehetett érteni, ha ismerjük az adott művet. Biztos vagyok benne, hogy több suhant el mellettem, mint amennyit felismertem, egyrészt én sem ismerek mindent, másrészt rengeteg volt. Többször is végigment a kamera egy virtuális téren, ahol a karakterek egymásnak esnek, mindezt alig pár másodpercben. Hát ember legyen a talpán, aki ott kettőnél több figurát ki tud venni. De ennek ellenére is elég sokszor nevettem fel utalás miatt. Igazából a humor nagyja ebből származott, párbeszédekből nem igazán.
Szóval tetszett a zene, a hangulat, imádtam az utalásokat, a látvány meg teljesen lenyűgözött, de hát akkor mégis mi a bajom ezzel a filmmel? Nos, csak az, ami a lényeg. Hiába találja el jól a világot, ha nem működik a sztori és a karakterek. Gondoltam, hogy nem lesz egy az egyben szó szerint elém rakva az, amit olvastam, az a történet filmben nem igazán működik. De azért valahogy lehetett volna ez jobb is. Eléggé olyan összedobáltnak éreztem az egészet, mintha nem lett volna rendesen felépítve, és én is csak azért tudom, mi történik, mert nagyjából szóról szóra ismerem az alapanyagot. Nem éreztem, hogy rendesen kifejtenének mindent, hogy értsük is, amit látunk. A könyv sem a világ legegyedibb története, de ez a film nagyon sablonos volt. Volt egy-két jelenet, ami kifejezetten tetszett (nem, nem szerepeltek a könyvben), de azért ezt annyiszor láttuk már. A szerelmi szál, ami a könyvben nagyon is hihető és aranyos, itt borzasztóan nyálas volt, és a végére már kerestem, hova rejtették a hányós vödröt.
Ráadásul a karakterek sem voltak valami jól kidolgozva. Wade messze nem fejlődik annyit a film végéig, hogy elhiggyem róla, majd ő lesz itt a király. Alig találkozik Art3misszel, és máris beleszeret, és mindent megtenne érte. Ha a főszereplő ennyire el van hanyagolva, akkor gondolhatjátok, a többi karaktert mennyire leszarták. Daitót és Shotót (bocsánat, Shót) az utolsó húsz percig meg se tudtam egymástól különböztetni.
Voltak még benne ilyen tipikus filmes hülyeségek, amiket nem értünk, de elnézzük neki, mert ez egy film, és itt így történnek a dolgok. A tanulságot meg úgy a szánkba rágták, hogy értelmi fogyatékosnak kell lenni, hogy ezt valaki ne értse. A tök jó üzenetből egy nyálas, sablonos hülyeség lett, aminek persze van értelme, de így átadva már nem is érdekel.
Összességében, nagyon sok munka van a világ felépítésében, és ha legalább ennyi energiát feccöltek volna a sztoriba is, kurvajó filmet kaptunk volna. Nem mondom, hogy rossz volt, nem csalódtam, mert ennél sokkal rosszabbat vártam. Igazából tetszett, mert elvarázsolt a látvány, a zene és a hangulat, de ha az egész mögé nézünk, szétesik a film, és ez szomorú.
Ha tetszett a film, mindenképpen olvasd el a könyvet is.
