A Fumax kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent az Assassin’s Creed: Last Descendants-sorozat második kötete, A kán sírja. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere bemutatja Owen és barátai legújabb, viszontagságokkal teli kalandját, melyben tovább folytatódik a hajsza az Édenszigony maradék két darabjának megtalálásáért. A fiatalok szimulációja ezúttal a háború tépázta mongol Kínába vezet.
Oldalszám: 360 oldal
Fordító: Rusznyák Csaba
Owen és barátai vesztettek. Pedig amikor a lehetetlennel dacolva rábukkantak egy ősi és nagy hatalmú relikvia, a legendás Édenszigony egy darabjára, úgy tűnt, semmi sem állíthatja meg őket. Az Édendarab után rajtuk kívül két rivális szervezet, az Orgyilkos Testvériség és a Templomos Rend is kutatott, ám mielőtt még bármelyikük rátehette volna a kezét, egy ismeretlen harmadik fél szerezte meg. A tizenévesek csapata menthetetlenül szétesett: Owen és barátja, Javier az orgyilkosok oldalára állt, míg a többiek a templomosokkal tartottak.
Az Édenszigony maradék két darabja még mindig felfedezésre vár, és mindkét titkos társaság kész arra, hogy elmenjen a végsőkig. A következő darabot jó eséllyel a mongol hadúrral, Batu kán unokájával, Möngke kánnal együtt temették el, akinek a sírját sohasem találták meg. A két ellentétes oldalon álló fiataloknak vissza kell térniük az Animusba, hogy alámerüljenek a háború tépázta mongol Kína szimulációjába és az idővel versenyt futva felkutassák és biztonságba helyezzék a következő Édendarabot, még mielőtt az ellenség birtokába kerülne.
Visszatértek fiatal szereplőink, nem csak hozzánk, hanem az Animusba, ahol az Éden egy újabb darabját keresik. Az orgyilkosok és a templomosok egymással versengve próbálják minél hamarabb kideríteni, hol lehet a második szigony, és ehhez simán hajlandóak manipulálni tiniket, mert nem ez a leggonoszabb dolog, amit csinálnak.
A könyv próbál nem állást foglalni egyik oldal mellett sem, legalábbis így volt az első részben, de itt a templomosok sokkal gonoszabbnak voltak bemutatva, mint az orgyilkosok. Természetesen az utóbbi csapat sem ártatlan, de legalább nem fognak fegyvert gyerekekre és nem zárják be őket igencsak jól felszerelt szobákba. Habár mindkét csapat tagjai látszólag elmehetnek, amikor akarnak, mégsem érződik az, hogy bármelyik fiatal szereplőnek meglenne a választás szabadsága. Persze mindegyiküknek megvan a maga oka, miért akar folyton visszamenni az Animusba, illetve miért nem hagyják ott az egészet.
Ebben a részben inkább csak a történet elején veszünk a múltba, meglátogatunk több kort és helyszínt is, de a fő helyszín persze Kína. Itt legjobban Owen fejezeteit szerettem, akinek az őse nemcsak orgyilkos volt, de ráadásul nő is, ami kicsit meglepett, de örültem neki, hogy nem esünk abba a sztereotípiába, hogy csak a pasik lehetnek assassinok. A New York-i felkelés valahogy sokkal jobban érdekelt, mint a mongol klán sorsa, úgyhogy ez kevéssé tudott lekötni. De szerencsére nem kellett sokáig nyomon követni őket, sokkal több időt töltöttünk el a jelenben, mint a korábbi kötetben.
Na, az viszont izgalmas volt. Főleg a szigonyt keresik, és nagyon érdekesen volt megírva a templomosok és orgyilkosok versenyfutása egymással, ráadásul Monroe is feltűnik, aki szerint mindkét oldal gonosz. Mellékesen pedig ott van Owen szála, aki még mindig próbálja kideríteni az igazságot az apjáról, és ez bizony sok dolog menetét megváltoztatja. Még mindig Owen a legjobb karakter, de talán csak azért gondolom így, mert mindenki közül még mindig leginkább ő a főszereplő, akkor is, ha már nincs annyi fejezete, mint az első kötetben. Mivel őt ismerjük legjobban, őt tudtam igazán megérteni. De közvetlenül utána, a második helyen ott van még Natalya, akit megrémít az erőszak, rosszul van, ha az Animusba kell menni, és elege van az egészből. Ő sem áll igazán egyik oldalon sem, csak azt akarja, hogy vége legyen. Ő is tartogat még nekünk pár meglepetést.
A legidegesítőbb szereplő címéért egyaránt versenghet Sean, a fiú, aki nem tud járni, és Dave, az ikrek egyik fele. Sean motivációit meg tudtam érteni, de ettől még nem volt kevésbé idegesítő, Dave pedig mindig úgy viselkedik, mint egy kisgyerek. Tudom, hogy a szereplők kicsik, de ez nem azt jelenti, hogy idiótának is kell lenniük.
Összességében szerintem izgalmas volt, akciódús, és jobban tetszett az előző résznél. Ami még mindig zavar benne, hogy ez egy könyv és nem játék, vagyis nem interaktív, és nem én irányítom a szereplőt. Kezdek hozzászokni, és mivel nem volt annyi jelenet szimulációban, ezért kevésbé zavart, de azért az Assassin’s Creed úgy az igazi, ha játszik vele az ember.
Kedvenc karakter: Owen, Natalya
Ami legjobban tetszett: az utalások, a vége
Ami nem tetszett: a könyv formátum
Értékelés: 4/5
Nyereményjáték
Mostani játékunk során a nyomozásé lesz a főszerep. Minden állomáson találtok egy szófelhőt, mely valamelyik Assassin’s Creed regény fülszövegét tartalmazza. Nincs más dolgotok, mint a szavak alapján kitalálni, mi is az adott mű címe, majd a helyes választ beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.
A turné további állomásai:
03.09. Bibliotheca Fummie
03.11. CBooks
03.13. Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése