Széria szemle: Tavaszi sorozatok

Vannak azok a sorozatok, amelyek csak tavasszal mennek, és általában egyhuzamban leadnak 10-13 részt, és utána egy év múlva jön a következő évad. Nézek ezek közül néhányat, és úgy gondoltam, pár mondatban leírnám, miért is olyan jók ezek.

Vikings
Nagyon szeretem az északi mitológiát, és ebben aztán van bőven. Mint a címe is mutatja, vikingekről szól, és valamikor a középkorban játszódik (elnézést, ha történelmi pontatlanságot követek el, de sose voltam jó töriből). Nagyon jól bemutatja a vikingek akkori életét, és mivel ők nagyon tisztelték az isteneiket, úgy vélték, rengeteg dolgot köszönhetnek nekik, ezért rendszeresen áldoztak, imádkoztak hozzájuk. Részletekbe menően mesélnek az északi mitológiából, és nagyon szeretem, hogy nem csak az ilyen közismert nevekkel dobálóznak, mint Odin, Thor vagy Loki, hanem tényleg mindenre kitérnek. Nem ismerem az összes történetet, de itt többször is elhangzik olyan, ami számomra új, és ez nagyon tetszik.
Meg persze nem egy békés, tárgyalni szerető népség, úgyhogy amellett, hogy azért megy az egymás hátbadöfése, inkább harcolnak. „Nem tetszik valami? Jó, küzdjünk meg.” Ez a hozzáállás pedig alapvetően sokkal jobban tetszik. Külön öröm, hogy a feminizmus már elért ide, és ha a nők kardot akarnak forgatni vagy nadrágot felvenni, akkor senki nem kiabál boszorkányt, hanem akkor a nő fogja a kardot és elmegy harcolni. Ezért szeretem különösen Lagerthát, másik két kedvencem meg Ragnar és Floki.
Akik szeretik az északi mitológiát meg a vikingeket, azoknak mindenképpen ajánlom, mert sok érdekes dolgot tanulhatnak.

Da Vinci’s Demons
Már csak azért is érdemes nézni ezt a sorozatot, mert David S. Goyer készíti, aki a Christopher Nolan által rendezett Batman-trilógiához írta a történetet. Nekem ennyi elég volt tavaly, hogy belekezdjek. Jó, megnéztem az előzetest, és alapvetően tetszett az egész koncepciója, meg ott van Tom Riley, aki fantasztikusan alakítja Leonardót, bár ezt akkor még nem tudtam.
Elsősorban Leonardo Da Vinci ifjúkoráról szól, amikor még mindenki őrültnek nézte. Da Vincihez sokan csak a Mona Lisát társítják, viszont meg kell említeni, hogy ő elsősorban tudós volt, méghozzá zseniális. Persze vannak itt még rajta kívül mások is, például a Medicik, Firenze vezetői, a pápa, szóval, aki egy kis történelemre vágyik, az megtalálhatja ezt a sorozatban. Nem vagyok túl jó történelemből (igen, ezt már említettem), de a sorozat egyértelműen elrugaszkodik a puszta tényektől, annyira, hogy az IMDb fantasynak sorolja be, és ezzel nem is vitatkoznék. Ez persze nem azt jelenti, hogy túlzásba estek volna Leo tudását illetően, mert kétlem, hogy erről lenne szó.
Alapvetően unni szoktam a politikával foglalkozó részeket vagy amikor nagyon lassan halad a cselekmény, itt viszont még ezt is élveztem, és tudtam követni is. Jó, ehhez el kellett jutnom a második évadig, de ott már abszolút lebilincselt. A képi megoldás, amikor Leo mérnökileg lát valamit, nem úgy, mint mi, az nagyon tetszik, még akkor is, ha ezek miatt a vizuális effektek miatt nagyon látszik, hogy a 15. századi Itáliát számítógéppel alkották meg. Imádom, hogy Leo ennyire különc és furcsa, szeretem a humorát meg amikor valamiben nagyon elmerül.
Amivel nem vagyok kibékülve, az az évadzáró részek „lezárása”. Mert hogy nincs lezárva sehogy, a cselekmény kellős közepén van vége, és szerintem így nem lehet egy évig kétségek között tartani a sorozat nézőit. Jó, legyen cliffhanger, de ne úgy, hogy „jaj, most leszúrtalak egy rohadt nagy karddal, egy év múlva megtudjuk, hogy meghaltál-e”.
Ezt leszámítva viszont imádom a sorozatot, nagyon ajánlom azoknak, akiket érdekelnek Da Vinci elképzelt és valóságtól elrugaszkodott 20-as évei, vagy csak szeretik a meg nem értett zseni főszereplőket. Aki pedig szereti a Nolan-féle Batman-trilógia történetét, annak legalább az első rész kötelező (bár szerintem a második évad közepe a legjobb eddig).

Hannibal
Sokan szidják a sorozatot, de mivel én nem olvastam a könyveket és nem láttam a filmeket, nekem kifejezetten tetszik. Vagyis inkább az első évad, az nagyon erősen kezdett, és ott bele is szerettem a sorozatba. Gyönyörűen van fényképezve, és akit érdekelnek az ilyen beteg dolgok, mint a hullák különböző felhasználási módjai, azok szerintem ugyanúgy élvezhetik, ahogy én. A történet is izgalmas, bár maga a cselekmény lassan halad, de általában ezt nem bánom, ha van, ami lefoglalja a figyelmemet. Nos, volt itt minden.
A második évad ebből a szempontból elég laposra sikeredett. Inkább az évad első fele, szabályosan untam a részeket, és a cselekményre kíváncsi voltam, de továbbra is megmaradt ez a lassú történetvezetés, valahogy nem tudta semmi eléggé lefoglalni a figyelmem, és így unatkoztam. Az évad második felében már haladtunk valamerre, és ott már voltak részek, amikor szabályosan kapkodtam a fejem, és csak néztem, hogy mivan. Rágtam a körmöm meg szurkoltam a szereplőknek. Az utolsó rész eléggé sokkoló volt, és annyira zseniálisra sikerült, hogy azt el sem tudom mondani.
Akit érdekel a téma meg bírja a durva csonkításokat és hasonlókat, azok tehetnek egy próbát vele, szerintem még úgy is, hogy látták a filmeket.

2 megjegyzés:

  1. A Vikings bedarálása már be volt tervezve eddig is, de most a Da Vinci's Demons-t is felvettem a listára.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó, majd írd meg, hogy tetszett. :))

      Törlés