Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 258
oldal
Fordító: Rudolf
Anna
És te hogyan döntenél?
Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről
csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted
állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb
rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges,
de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit.
Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első
hó, mindezt elveszítheted.
Amikor életedben először kell komoly döntést
hoznod, nem áll melletted senki, akitől segítséget remélhetnél. Élet és halál
között kell választanod. Az életed soha nem lehet olyan, mint amilyennek
ismerted. A halálról semmit sem tudsz.
Te mit tennél? Harcolnál vagy feladnád?
Mennél vagy maradnál?
Egy délután,
ennyi kellett, hogy elolvassam ezt a könyvet. Azt hittem, kicsit hosszabb lesz,
de igazából nagyon gyorsan lehet vele haladni, eléggé jól van megírva, hogy
végig fenntartsa az érdeklődésem, és nem is hosszú.
Minden
ismerősöm, aki olvasta, azt mondta, hogy ez annyira szép, és csomót bőgött
rajta, és úristen, el kell olvasnom. Nyakamon volt a film, amit mindenképpen
meg akartam nézni, viszont úgy semmiképp, hogy ne olvastam volna előtte a
könyvet. Nos, most már elmehetek megnézni. Elsősorban azért érdekelt, mert
sokan a Csillagainkban a hibával emlegették egy lapon, másrészt megtudtam, hogy
van benne egy helyes rocksztár, és a főszereplőt pedig Chloë Grace Moretz alakítja,
akit azóta szeretek, hogy láttam Hit Girlként a Kick-Assben, pedig akkor még
azt sem tudtam, ki ő.
Tehát ha valaki
bele akar kezdeni, de még gondolkodik rajta, akkor biztos egy jó érv mellette,
hogy egy szabad délutánjába kerül az egész. Emellett egész szórakoztató, de azt
nem értem, hogy lehet a Csillagainkban a hibával együtt emlegetni, mert még
csak nem is hasonlítanak.
Forman egy
nagyon érdekes témát vet fel: vajon ha lenne választásunk, hogyan döntenénk?
Nagyon tetszett, hogy ez volt a fő kérdés végig, és ki is van mondva: annyival
könnyebb feladni, de vajon mennyi mindenről maradhatunk még le, ha így döntünk?
Már régebben is elég sokat foglalkoztatott a halál gondolata, és itt egészen
közel kerülünk a témához, úgyhogy nem ódzkodtam tőle. Azt hiszem, mindenki
másnak is vannak olyan napjai, amikor egyszerűen csak megszűnne létezni, mert
akkor annyi minden sokkal egyszerűbb lenne. Nekem ez főleg most, a
felnőtté-válás küszöbén jön elő többször is, bár mostanában ritkábban, mint
évekkel ezelőtt, mégis minden annyira baromi nehéz. Utána meg jön valami, ami
biztosít arról, hogy lehet, hogy nehéz, de mégiscsak megéri végigcsinálni, ha
utána történik valami jó is. Nos, persze legtöbbször nem is gondolom véresen
komolyan, de ez a regény rádöbbentett, hogy ha tényleg abban a helyzetben
lennék, hogy dönthetnék, akkor lehet, hogy egyszerűen csak a könnyebbik utat
választanám, és lehet, hogy rosszul döntenék.
Nagyon tetszett,
hogy nem csak magát a balesetet és az utána következő eseményeket ismerjük meg,
hanem visszaemlékezéssel a múltat is, és így kapjuk meg Mia és a családja
teljes történetét. Szerettem a kapcsolatát Adammel, szerettem a kisöccsét,
pedig a gyerekeket ki nem állhatom, a szüleit és a nagyszüleit egyenesen
imádtam, de mégis a zene volt, ami megfogott benne. Imádom a zenét, és örülök,
hogy ilyen nagy szerepet kapott benne, hogy minden szereplőnek az életében
olyan fontos a jelenléte, hogy hatalmas változások és egész életszakaszok
kötődnek hozzá. A visszaemlékezős megoldásokat pedig általában kedvelni
szoktam, és igaz, hogy itt sokszor még csak össze sem függött néha a jelennel,
nem volt zavaró, csak élveztem őket.
Nem mondom, hogy
ez a regény tökéletes volt, még csak azt sem, hogy ez a legjobb a műfajában,
vagy hogy mindenkinek olvasnia kellene, még csak nem is sírtam rajta (na jó,
egy jelenetnél könnyes lett a szemem, de ez minden). Ez a történet Miáról és a
családjáról szól, valamint a választásról, ami néha egyszerűnek tűnik, az nem
mindig az. Egyszeri olvasásnak tökéletes, érdekes gondolatokat vet fel, amin
még napokig lehet elmélkedni, de nálam nem hozott akkora katarzist, mint ahogy
mindenki másnál. Mindenesetre a filmet megnéznem, a következő kötetbe pedig öt
percen belül belevágok.
Kedvenc
karakter: Adam, Mia szülei
Ami legjobban
tetszett: a zenék
Ami nem
tetszett: nem kapott el, ahogy azt vártam
Értékelés: 4,5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése