Az elmúlt évek
alatt annyira bekerültem a Marvel világába, hogy már fannak mondhatom magam a
filmek terén, és úgy érzem, nekem ez nagyon jó így. Nem is csoda, hogy úgy
vártam a Galaxis őrzői filmet, mint a Messiást, főleg, hogy nem jutottam el rá
rögtön, és az internet már tele volt táncoló Groot babákkal és azzal, hogy „ez
az év legjobb filmje”, meg „ez a legjobb Marvel film ever”. Nem csalódtam, ez
egy igazi Marvel film volt, és nagyon-nagyon tetszett, de nem osztom a tömeg
véleményét.
Mi a mostani
Marvel filmek fő ismérve? Van egy vagy több valaki, akik megmentik a világot,
mindenki hősként tekint rájuk, vannak jó karakterek és úgy önmagában az egész
fergetegesen vicces. Hát ez itt is megvan. Mégis van, amiben különbözik a
klasszikus szuperhősös filmektől, és ez tetszett benne nekem igazán. Először is
elhagyjuk a Földet, és városok helyett a bolygók között utazgatunk mindenféle
fura lények között, és ami itt szembetűnik az a látványvilág. Egyértelműen egy
rakat pénzt költöttek el rá, de megérte, mert fantasztikus lett. Fajok között
is van mindenféle, bár főleg humanoid lények, azért legtöbbször nem csak úgy
oldották meg őket, hogy befestették zöldre vagy kékre a bőrüket aztán szevasz.
Aztán meg ebben
a filmben nem szuperhősök vannak. Mármint nem abban az értelemben, hogy nekik
nincs semmi speciális kütyüjük, sok pénzük vagy különleges képességük, és nem
arra teszik fel az életüket, hogy megmentsék a világot. Ó nem, ők csak
közönséges bűnözők. Mindegyikük a pénzre utazik, és ezért elég messzire
hajlandóak elmenni. Amikor börtönbe kerülnek, kénytelenek összefogni, hogy
kiszabaduljanak, így lesz belőlük egy szedett-vedett társaság, és mivel annyira
különbözőek, nem megy minden simán, ebből persze remek poénok kerekednek ki.
Imádom az ilyen sztorikat, és itt is nagyon jól működik. Azt viszont meg kell
jegyezni, hogy egyik karakter se vinne el a hátán egy filmet, mert ők csak
közös munkával tudnak ilyen jók lenni, és bár mindegyiküknek van egy erős
jelleme (na jó, inkább csak Peternek, Gamorának és Rocketnek), de ahhoz kevés,
hogy egy egész filmet építsenek köréjük. Kell az a csapatmunka.
Starlord
egyszerűen zseniális, és hozzá kötődik a Marvel filmek legjobb nyitójelenete.
Ahogy ott táncikált meg énekelt a bolygón az fantasztikus volt, és már tudtam,
hogy én imádni fogom őt. Nem csak jó zenei ízléssel, de remek humorral is
megáldotta a sors, és azért ránézni sem rossz. Féltem kicsit, hogy Chris Pratt
elvonja a figyelmem, mert az Everwoodban annyira összeforrt nekem azzal a kis
butácska mellékszereplővel, de nem. Mintha ráöntötték volna a szerepet, el se
tudom képzelni, hogy másvalaki legyen Starlord.
Zoe Saldana kék
bőr helyett most zöldben parádézott, de ő is nagyon jó volt. Gamora eléggé
tökös, hogy bárkit leverjen, és külön öröm, hogy működött közte és Starlord
között a kémia, mivel egész film alatt azt vártam, mikor smárolnak már. Drax
szolgáltatta a butaságból fakadó poénokat, mert nem értette a metaforákat, de
szerintem még ez is nagyon vicces tudott lenni. Illetve volt vele egy jelenet,
amikor annyira Oberyn Martell jutott róla eszembe, hogy zavart, hogy nem tudtam
azt ott megemlíteni, mert olyanokkal mentem, akik nem értették volna.
Mindenki
kedvencét, Grootot persze én is imádtam, mert aranyos, és elég egyszerű a működése,
és tudja mondani, hogy „I am Groot.”, de a kedvencem akkor is Rocket (avagy
Mordály). Szerintem ő a leglazább mosómedve az egész világon, és olyan
beszólásai vannak, mintha csak a fejemből lopta volna a szavakat. Egy igazi
grumpy cat racoon, szóval olyan, mint én. Kivéve, hogy én nem igazán
tudok így lőni a fegyverrel, és ilyen menőn sem nézek ki.
A zene annyira
király, hogy néha elkezdtem énekelni a moziban ülve. Már túl jók is, mert
voltak jelenetek, ahol nem tudtam figyelni arra, mit mond a karakter, mert a
zene érdekesebb volt. Meg a score zenénél felharsant néhány dallam, ami erősen
az Avengersre emlékeztetett, úgyhogy vigyorogtam ilyenkor, mint a fene
(egyébként is mindig vigyorogtam). A kedvencem a Marvel filmekben az az
egymásra utalgatás. Hát ebben is volt rendesen, és böködtük egymást Nighttal,
hogy „érted, érted, utalás volt”.
Mindezekkel
együtt korántsem mondanám, hogy tökéletes volt, a karaktereket és főleg a
világot jobban is ki lehetett volna dolgozni (meg a fizikai törvényeket nem kellett
volna telibeszarni), a pálfordulások a végére már inkább fejcsapkodósak voltak,
mint érdekesek, a főgonosz karakterét annyira próbálták árnyalni, hogy abból
inkább teljes sötétség lett, az őrzők pedig csak együtt működnek, külön nem. A
film maga leginkább egy akció-vígjáték, amiben a poénokra mentek rá, meg hogy
legyen benne harc, és minden más olyan lényegtelennek tűnt mellette.
Ezek ellenére
viszont ez a film nagyon-nagyon jó, végig lehet röhögni mind a 121 percét,
izgalmas, és egy percig sem unatkozik rajta az ember, szóval egy tipikus Marvel
film, talán a szokásosnál több poénnal. És mivel Marvel, tessék bent maradni a
stáblista végéig, meglepő, de nálunk alig páran mentek ki a vége előtt, egész
sokan bent maradtak. A bónusz jelenet nem utal előre, szimplán csak aranyos meg
vicces. Azoknak is ajánlom megnézésre, akik még életükben egy Marvel filmet sem
láttak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése